Szűkítés


Kategóriák


Minden Címke 142


bejegyzések

Élet diplomataként

    • 4444444
    • 22222
    • 33333
  • Előző
  • Következő

„Az idegen nyelv ismerete önmagában nem elég a külügyi pályához, kell hozzá szakmai rátermettség és talpraesettség is”- mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában Robák Ferenc nyugalmazott nagykövet. Az NKE mentor –oktatója a Magyary Zoltán Szakkollégium meghívására beszélt a diplomata élet kihívásairól és protokollosként szerzett tapasztalatairól is. 

Robák Ferenc volt algériai konzul, tunéziai és brüsszeli nagykövet és az Európa Tanács melletti állandó magyar képviselet vezetője is. Hazai évei alatt a Külügyminisztérium Protokoll Főosztályát irányította, több kormányzati cikluson keresztül. A magyar EU-elnökség idején operatív ügyekért felelős kormánybiztosként tevékenykedett. A volt nagykövet jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mentor - oktatója. „Már kisiskolásként is érdekelt a történelem, és később egyre inkább figyelemmel követtem a világpolitikai folyamatokat. Nem is volt kérdés számomra, hogy milyen pályát választok, így az akkori Közgázra jelentkeztem, mivel csak ott volt nemzetközi kapcsolatok képzés”- szólt pályakezdéséről Robák Ferenc, aki a diploma megszerzését követően a Külügyminisztériumba került és ott is dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Elmesélte, hogy a rendszerváltást megelőző években a szovjet főosztályon dolgozott, a magyar-szovjet baráti kapcsolatok ápolása volt a feladata. Az orosz mellett francia nyelvet is tanult, így ráesett a választás, amikor Algériába kerestek konzult. „Ez egy nagyon jó iskola volt, hiszen megtanulhattam a diplomáciai mesterség csínját-bínját. Volt, amikor a gazdasági felelőst, vagy a titkárnőt helyettesítettem, de az is előfordult, hogy a gépkocsivezető balesetet szenvedett és nekem kellett elvinni a nagykövetet az ottani honvédelmi minisztériumba”- emlékezik Robák Ferenc.

Diplomáciai értelemben a párizsi évek voltak számára a legmeghatározóbbak, hiszen a rendszerváltás idején tanácsosként részt tudott venni abban a folyamatban, amelynek során a kontinentális hatalom a történelmi kitérők után újra felfedezte Magyarországot. Brüsszelben, nagykövetként pedig már mint egy új EU-tagország képviselője kereste az új kihívásokat. Aztán a kiküldetésből hazaérkezve több éven és kormányzati cikluson át vezette a Külügyminisztérium protokoll főosztályát. „Engem a pártpolitika sohasem érdekelt, én csak jó külügyes szerettem volna lenni. Így aztán Martonyi János és Kovács László is számított a munkámra, mint ahogy Orbán Viktorral, Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal is személyes kapcsolatot ápoltam protokollosként” – teszi hozzá Robák Ferenc. Szerinte ennek a szakmai területnek minden mozzanatában a magyar érdekeket kell szolgálnia és nem annyira fontosak a külsőségek, mint azt sokan gondolják. A volt diplomata szólt arról is, hogy nagyon nehéz a külügyi szolgálatot és a magánéleti kérdéseket jól összehangolni, szerencsére ezt az ő házassága nem sínylette meg, sőt a gyermekei például kifejezetten jól jártak, hiszen több nyelvet is nagyon jól megtanultak. Robák Ferenc szerint, amíg korábban a külügyi tevékenység privilegizált munka volt, addig mára csökkent a presztízse. Ettől függetlenül bátran ajánlja azokat a képzéseket, amelyek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervez, hiszen a diplomácia egy nagyon érdekes és izgalmas szakma.

További részletek a Bonum Publicum novemberi számában olvashatóak.

 Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Magyary Zoltán Szakkollégium

Megosztás a Facebook-on


Nem lett volna kiegyezés az 1848-as törvények nélkül

    • Ludovika Egyetem Máthé Gábor
    • Ludovika Egyetem

„A monarchia nemcsak az utolsó régi archaikus birodalom volt, de egyben az első multinacionális többetnikumú állam is” - mondta Máthé Gábor a „Gondolatok az Osztrák-Magyar Monarchia 150 éves jubileumán” címmel tartott előadásán a Ludovika Szabadegyetemen.

Dr. Máthé Gábor prof. emeritus jogtörténész, az állam- és jogtudományok habilitált doktora, egyetemi tanár, akit 2012-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntettek ki. Az elmúlt fél évszázadban az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Károli Gáspár Református Főiskola Állam- és Jogtudományi Karán, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának jogelőd intézményein oktatott és töltött be egyetemi tisztségeket. Közéleti tevékenységként tagja a Magyar Akkreditációs Bizottság Felülvizsgálati Bizottságának és a Felsőoktatási Tudományos Tanácsnak; elnöki szerepet tölt be az Országos Tudományos Diákköri Tanács Állam- és Jogtudományi Bizottságában, a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlésének tagja és doktorképviselője, valamint az MTA Közigazgatás-tudományi Bizottságának titkára. Főbb kutatási területe a magyar alkotmány- és közigazgatás intézményrendszerének fejlődéstörténete, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás határterületű problematikája, a közigazgatási büntetőjog elmélete. E témakörökben több száz publikációja jelent meg, köztük idegen nyelvű monográfiák és tanulmánykötetek.

Máthé Gábor a kiegyezés közjogi dogmatikája kapcsán megemlékezett az első béketeremtő biztonsági megállapodást jelentő Szent Szövetségről, amelyet I. Sándor orosz cár, Frigyes Vilmos porosz király és Ferenc osztrák császár és magyar király hozott létre 1815-ben. Ekkor Magyarország a birodalom részeként benne volt ebben a megállapodásban, amely 100 évig garantálta Európa fejlődését, az ipari forradalommal való megbirkózását és a jogállami intézményrendszer létrehozásának lehetőségét. A területrendezési és együttműködési elv a Szent Szövetség Európájában a legitimitás, az államok szövetségének egyensúlya és a felelősség volt. A szövetség első száz éve csodálatos fejlődést eredményezett, amely 1914-ben, a nagy háborúval és Trianonnal ért véget.

A XIX. században meghatározó szerepe volt a jogállamnak. Az állampolgárok védelmét célozta a hatalommegosztáson nyugvó intézményrendszer: a három hatalmi ág, a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató felosztása, valamint 1896-tól a közigazgatási bíráskodás megteremtése is.

A XIX. század különös volt a reformkorral, a reformokkal és a politikai mozgalmakkal, amelyek 1848-ra sajátos polgári átalakulást realizáló törvényeket eredményeztek. A magyar polgári alkotmányosság első megnyilvánulásaként az 1848-as 31. törvény és a 11. erdélyi törvény nélkül nem lett volna kiegyezés, amely nem csak a négyszáz éves Habsburg-magyar együttműködés nyomán jött létre. Az érintette a Habsburg Birodalomban lévő tizenhét örökös tartományt és a Magyar Koronához tartozó országokat: Horvát-Szlavónországot, Dalmáciát, Erdélyt, Fiumet és Bosznia-Hercegovinát.

Az 1849-es olmützi alkotmány szerint minden ügy birodalmi, a hatáskör az összállamé, így megvalósult a kompetenciában való döntéshozatal, megszűntetve a tartományi hatalmat és a képviseleti tartománygyűlést. Ezt az 1852-es császári pátens hatályon kívül helyezte, életre hívva a neoabszolutizmus rendszerét. Az 1860-as császári oklevél a belső államot szabályozta, az osztrák örökös tartományok közé sorolva Magyarországot is, amit a magyarok nem fogadtak el és végül nem is lett sikeres országunknak a német összállamba való beépítése. Ebben az időszakban rengeteg közjogi ellenállás húzódott az alkotmányozás hátterében. „A kor zseniális politikai nemzedéke, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc mind a magyar polgári átalakulásért munkálkodott, bár kezdetben ellentétes utakon, végül félretették az ellenérdeket a közérdek eléréséért”- emelte ki az előadó.

Az alkotmányfejlődési vázlatból megállapítható, hogy az 1848. áprilisi alkotmányos törvények tették lehetővé a szuverenitás kinyilvánítását azzal, hogy az összmonarchia perszonálunióvá alakítható” - mondta a professor emeritus. Megjelent a magyar jogalkotási - polgári átalakulás eredménye szemben az osztrák kísérletekkel bizonyítva, hogy lehet szuverén is Magyarország. Ausztria és Magyarország kiegyezésével létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, melyben a császár a magyar tartományi hatalom határkörét birodalmi szintre emelte. A Szent Korona országai és az osztrák örökös tartományok elkülönültek egymástól, Magyarország és Ausztria mégis egyenlő volt, jelen voltak a közös ügyek: a hadügy, a külügy és az ezek fedezéséhez szükséges pénzügy; közös szervek létrehozásával biztosították az összmonarchia egységét.

A Monarchia eredményei közé sorolta Máthé Gábor, hogy 1910-re Ausztria 1 főre jutó GDP-je 3290 nemzetközi dollár, Magyarországon kétezer. A franciák ezt 1869-ben érték el, a belgák 1854-ben. A magyar gazdaságban 1913-ra az 1 főre jutó GDP két és félszeresre növekedett a kiinduláshoz képest. Magyarországon 1870-ben az 1 főre jutó GDP az osztrák GDP 60%-a; ez az érték 1910-re 77%-ra nő. Ezek alapján érzékelhető, hogy folyamatos eredmények voltak a Birodalomban. Nyugat-Európához 1913-ban álltunk a legközelebb. A dualizmus korának gazdasági fejlődése kapcsán ki kell emelni Széll Kálmán pénzügyminiszter tevékenységét. A magyar gazdaságot az agrárszektor határozta meg, mert 44,6%-át adta a gazdasági teljesítménynek. 1914-re a nemzeti jövedelem 1/3-át adta az ipar. Az ipari forradalom velejárója volt a vasútépítés; 1873-ra a vasúthálózat háromszorosára nőtt, 1900-ig 17 000 km épült, 1880-ra megalakult a MÁV és 1890-re az összes vasútvonal állami tulajdonba került.

A Monarchiát végezetül így értékelte az előadó: „A monarchia nemcsak az utolsó régi archaikus birodalom volt, de egyben az első multinacionális többetnikumú állam is. Poroszországgal összehasonlítva kényelmesen impotens, a cárokhoz képest emberséges és toleráns, és végső soron nem olyan rossz kombináció ez a saját nemzetek utáni, de a nacionalizmus által még mindig marcangolt korunkban is - egy érdekfeszítő modell.”

A Ludovika Szabadegyetem következő előadása 2017. szeptember 19-én lesz: Dr. Forgács Balázs százados a gerillaelméletekről tart előadást. 

Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról: http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2017-2018-i_-szemeszter


Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Fotó: Szilágyi Dénes


Újra a Tudomány Kapujában

    • plakatverseny
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Doktorandusz Önkormányzata az Egyetem Szakkollégiumival, az MHTT Kápolnai Pauer István Ifjúsági Klubjával, a Doktoranduszok Országos Szövetségének Hadtudományi, Közigazgatás-tudományi és Matematikai és Informatikai Osztályaival együttműködésben idén is megrendezi a hagyományossá vált Tudomány Kapujában Poszterversenyt és Kiállítást, amelynek egyik szekciója az Európai Kiberbiztonsági Hónap rendezvénysorozat részét képezi.A verseny lehetőséget kínál a tudományos pálya iránt érdeklődők számára kutatásaik és eredményeik bemutatására. A poszterek korlátozott számban kiállításra kerülnek, amelyek közül a szakmai zsűri által a legmagasabb pontszámmal értékelt alap- és mesterképzésben résztvevő poszterek készítői lehetőséget nyernek, hogy a „Haza szolgálatában” interdiszciplináris doktorandusz konferencián ismertessék a poszterükön összefoglalt kutatásaikat, eredményeiket.
 
További információk a csatolt dokumentumokban találhatóak:
 
Megosztás a Facebook-on


Az új tanév újabb mérföldkő az NKE életében

    • Tanévnyitó
    • Tanévnyitó

Mintegy hétezer hallgató kezdte meg a tanévet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, amely állami vezetők jelenlétében tartotta meg tanévnyitó ünnepségét a mostanra elkészült új Oktatási Épületben. A több mint kétezer elsőéves hallgató többsége is már 21. századi környezetben végezheti tanulmányait az intézményben.

Az igazságügyi miniszter, az Alkotmánybíróság elnöke, a legfőbb ügyész, valamint számos más állami és kormányzati vezető, így például a tábornoki kar képviselői is jelen voltak az idei tanévet megnyitó ünnepségen, amelyet már az impozáns kivitelű oktatási épület nagyelőadójában tartottak meg. „A köz szolgálatára csak egyéni akarással, elmélyült belső munkával, önállóan lehet felkészülni. Az egyetem ehhez a környezetet teremti meg és tartja fenn. Külön öröm számunkra, hogy ez a fizikai és szellemi környezet egyre csak fejlődik”- mondta köszöntőjében Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora Kossuth szavait is idézve nagyszerű pillanatnak nevezte a tanévnyitó ünnepéget, amelyen először köszönthette az elsőévesek között a 70 év után újrainduló államtudományi doktori képzés hallgatóit. „Új otthonunk lett és ez a nap ünnep mindannyiunk számára. Köszönettel tartozunk a többi között a parlamentnek, a kormánynak, a miniszterelnöknek, a kormánybiztosnak és a Fenntartói Testületnek is”- fogalmazott a rektor, aki külön kiemelte Horváth József egyetemi főtitkár munkáját, aki már hatodik éve vezetője az intézmény részéről a Ludovika Campus beruházási programnak. Patyi András szerint azonban nemcsak fizikailag újult meg az egyetem az elmúlt években, hiszen például két újabb karral is bővült az intézmény, amelyben egy évvel ezelőtt indult el a Közigazgatás- és Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program két kiemelt projektje is. „Az egyetem sokarcú intézmény, ahol mindennek megvan a szépsége és a nehézsége. A kormány segítségével 21. századi körülményeket teremtünk a képzésekhez” – tette hozzá a rektor, aki elmondta, hogy megkezdődött az intézményben a digitális korszakra való átállás is. Az elsőéves hallgatókhoz fordulva hangsúlyozta, hogy méltónak kell lenniük a történelmi hagyományokhoz, tisztelniük kell a törvényeket és az alkotmányt és szolgálniuk kell a hazát. „De mindenekelőtt legyenek boldog emberek! Isten éltesse mindnyájunkat, Isten éltesse a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet az új tanévben is. Legyen számunkra az egyetem üdve a legfőbb törvény / Salus Universitatis Suprema Lex Esto!”- fogalmazott Patyi András.

Trócsányi László igazságügyi miniszter beszédében kiemelte, hogy az egyetem alapítása óta a kormány mindent megtett, hogy jó körülmények között, magas minőségű oktatás folyjon az intézményben. Szerinte az NKE szellemi műhely is egyben, amelynek oktatói és hallgatói révén évről évre erősebb szellemi kisugárzása van. „Kamatoztatni örökségünkből a jót és nyitottnak lenni a világra és a jövőre” - fogalmazta meg a következő időszakra vonatkozó tanácsát az igazságügyi tárca vezetője, aki szerint az egyetemen olyan stratégiai ágazatokra koncentrálódnak a képzések, amelyekre az államnak nagy hangsúlyt kell fektetnie a jövőben is. Szerinte a hivatás nemcsak nagy felelősséggel jár, de megbecsülést és érvényesülési lehetőséget is kell, hogy jelentsen a közszolgálatban dolgozók számára. „Ezért is indította el a kormány a hivatásrendek számára az életpályamodell programot”- tette hozzá Trócsányi László. A miniszter úgy véli, hogy a közszolgálatban folyamatosan jelentkeznek az újabb kihívások, így alkalmazkodni kell az új körülményekhez, de az állandó erkölcsi és szellemi alapértékeket meg kell tartani. „A közjó létezik és az államnak az elsőrendű feladata ennek védelme. Az új kihívások leküzdéséhez azonban nélkülözhetetlen az állam fokozottabb szerepvállalása”- tette hozzá a tárcavezető.  Trócsányi László szólt arról is, hogy a közbiztonság mellett legalább olyan fontos egy állam életében a jogbiztonság, valamint a környezeti biztonság is. „A Víztudományi Kar létrehozása azt jelenti, hogy az NKE a 21. században él”- fogalmazott. A miniszter kiemelten fontosnak tartja az államtudományok magas szintű ismeretét a köz érdekében dolgozók számára, ezért is támogatja az államtudományok oktatásának bővítését az intézményben. „A saját és az ország jövője is az Önök kezében van”- fordult az elsőéves hallgatókhoz Trócsányi László, aki szerint a mai világban bátorság is kell ahhoz, hogy valaki egy közösség, egy nemzet szolgálatának szentelje életét.

A tanévnyitó ünnepségen sor került az elsőévesek fogadalomtételére, majd a hallgatók képviselői a fogadalom általuk aláírt példányát átadták az igazságügyi miniszternek. A rendezvényen a karok képviselői - a hagyományokhoz híven - emlékszalagot kötöttek a kari és az egyetemi zászlókra.

A tanévnyitót követő fogadáson Molnár Zoltán államtitkár beszédében mérföldkőnek nevezte az idei tanévnyitót, amelyet először rendeztek immáron öt kar részvételével az új Oktatási Épületben. A Fenntartói Testület ügyvivője szerint az egyetem fejlődése nem egy spontán folyamat, hiszen az az intézményfejlesztési tervnek megfelelően zajlik. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy az NKE az együttműködés egyeteme. Ennek jó példája a kormány és az intézmény együttműködésének gyümölcse, a Ludovika Campus fejlesztése.


Patyi András rektor beszéde teljes terjedelmében itt olvasható.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Cimkék: 2017

Sikerrel zárult a nyári egyetem

    • p1120200
    • img 20170826 092819
    • img 20170826 094123
    • img 20170826 105944
    • img 20170826 115122
    • p1120036
    • p1120123
    • p1120133
    • p1120145
    • p1120204
  • Előző
  • Következő

Sikerrel zárult 2017. augusztus 27-én az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kara által, a bochumi Ruhr-Universitättel közösen szervezett nyári egyetem. A hét során a hallgatók az előadások alkalmával, bepillantást nyertek az állammal és kormányzással kapcsolatos legfontosabb kérdésekbe, megismerték az európai, a magyar, illetve az amerikai államiság fejlődésének legfontosabb történeti eseményeit, valamint gyakorlati példákon keresztül az egyes állami szervek működési mechanizmusait. Lévén, hogy a nyári egyetemnek idén az NKE adott otthont, az előadásokhoz kapcsolódó off-programok a magyar alkotmánytörténethez kapcsolódtak. Ezek során a hallgatók megtekintették a magyar államiság legfontosabb szimbólumaiként is számon tartott Országházat és a magyar szent koronát, a város szépségeit pedig történeti kontextusba helyezett séta során ismerhették meg. Pénteken az Esterházy Privatstiftung meghívására, a nyári egyetem Fraknóba és Kismartonba látogatott, ahol a rendi abszolutista monarchia korszakához kötődve, a hallgatók részletesen megismerték a magyar főnemesség reprezentációs tevékenységét a rendi állam időszakában, megtekintették a 17. századi koronázásoknál használt országzászlókat, továbbá a török elleni háború relikviáiként, a korszakból fennmaradt fegyvergyűjteményt, a korabeli magyar viseletet és életmódot. A nyári egyetem utolsó napján, kamatoztatva az elsajátított tudást, csoportmunka keretében, vizsgafeladatként, megadott paraméterek alapján, képzeletbeli államokat hoztak létre, modernizáltak és szerveztek át, különös tekintettel a végrehajtó hatalmi ág és a közigazgatás felépítésére.

A nagy sikerre való tekintettel bízunk benne, hogy a program jövőre is folytatódni fog. 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: nyári egyetem, 2017

Oakeshott-konferencia Budapesten

    • img 6077
    • img 6086
    • img 6076
  • Előző
  • Következő
A Michael Oakeshott Association (továbbiakban: Társaság) Budapesten tartotta meg 9. (kétévenként) megrendezésre kerülő nemzetközi konferenciáját, erreaugusztus 17-19-e között került sor. A Molnár Tamás Kutatóintézet égisze alatt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezésében, a Ludovika téri Zrínyi terembenmegrendezett tudományos seregszemle rendkívül színvonalas volt.
 
A világ Oakeshott-kutatóinak legjava – az Egyesült Államoktól Törökországig és indiáig is – képviseltette magát, jött el Budapestre, így például az előadóként nem szereplő, ám az előadásokat követő vitákban aktív Corey Abel (Metropolitan Sate College, Denver, USA) is, aki több könyvet is írt már Oakeshottról. Molnár Attila Károly, a Molnár Tamás Kutatóintézet igazgatója pedig több panelt is vezetett és részt vett a vitákban.
 
Eric Kos, a Társaság elnöke (Siena Heights University, Egyesült Államok) nyitószavai után másnap Lánczi András professzor, a Corvinus Egyetem rektora előadása következett. „A filozófus megáll ott, ahol a többiek továbbmennek” – talán ezzel az Oakeshott-i idézettel lehetne jellemezni előadást, mely a demokrácia és a filozófia viszonyát taglalta. Agostino Carrinoprofesszor, a nápolyi egyetem  jogászprofeszora a világállam elképzelését kritizálta – oakeshottiánus szempontból; David Corey (Baylor University, USA) a kormányzás paradoxonát állította fókuszába. James Williams (Bilkent University, Ankara, Törökország) az állam fogalmának kialakulását vizsgálta – a civil szabadság (ok) szempontjából. Carlos Marques de Almeida professzor (Universidade Católica Portuguesa, Portugália)) szintén a szabadság és az állam viszonyát állította a középpontba – a saját értelmezésében. Gulsen Seven (Bilkent University, Ankara, Törökország)Oakeshott és a politikai realizmus kapcsolatát elemezte, kísérletet téve arra, hogy aktivizmust kölcsönözzön a gondolkodó a filozófia és a politikai világát élesen elválasztó gondolkodásába. Jordan Rudinsky PHD hallgató (University of Cambridge, Washington, USA) Oakeshott és a Cambridge-i Iskola (Skinner, John Dunn, Pocock) kapcsolatát elemezte. Gary Browning professzor (Oxford Brookes University, Anglia) Oakeshott és az állam viszonyáról beszélt. Horkay-Hörcher Ferencprofesszor (MTA BTK Filozófia Intézet igazgatója) Oakeshottot „brit konzervatívként” elemezte, vizsgálva nézeteit a kormányról, kormányzásról. A Molnár Tamás Kutatóintézet munkatársa, Megadja Gábor a törvény uralmáról és a törvénykezésről beszélt; a kérdés nem a „Törvény” követése, hanem az, „mely törvényeknek” kell engedelmeskedni. Kevin Williams (Mater Dei Institute of Education, Írország) távollétében Eric Kosolvasta fel az „Oakeshott, az oktatás és az állam” címűelőadását, míg az indiai Shekhar Singh (Shiv Nadar University, India) Hayek, James Scott és Oakeshott racionalizmus kritikájáról, azok összefüggéseiről beszélt.
 
​A paneleket vezető kutatók maguk is több kérdést tettek fel az előadóknak, komoly vitákat és beszélgetéseket kezdeményezve, bizonyítva azt, hogy az 1990-ben elhunyt brit gondolkodó intellektuális hagyománya ma is élő erőként hat a világban.
Cimkék: konferencia, 2017

Az ÁKK-nak nemzetpolitikai missziója van

    •  dsc0180 2

2017 áprilisától a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar hazánk legnagyobb egyetemi karává vált azzal, hogy szervezetébe integrálódott a közel százezer tisztviselő továbbképzéséért felelős Vezető- és Továbbképzési Intézet. A kar missziójáról, nemzetépítő szerepéről és a szeptemberben induló államtudományi mesterképzésről beszélgettünk Prof. Dr. Kis Norbert dékánnal.

Július 1-jén volt a közszolgálati tisztviselők napja. Mit jelent a kar számára ez a nap?

Kis Norbert: A kar és jogelődjei 1978 óta, négy évtizeden át tisztviselők generációit készítették fel a pályára. Idén indul útnak a 40. évfolyam. A magyar közszolgálat is sok formaváltáson esett át, mióta 25 éve hatályba lépett a köztisztviselői törvény, így ennek kar története is fordulatos volt. A lényeg azonban mindig az volt, hogy ez a magyar közigazgatás képzési bázisa. 2014-től minden évben minden magyar tisztviselő részt vesz néhány NKE-s továbbképzésen egyéni fejlesztési terve alapján. Azt mondhatom, hogy a tisztviselők és a közigazgatás ünnepe július 1-jén a mi ünnepünk is, ezért július 5-én „Közigazgatási Juliális”-t rendeztünk a Ménesi úti campuson hagyományteremtő céllal.

A kar hatodik éve az NKE-n működik. Mi a mérleg?

K. N. Nem igazán lehet összehasonlítani az NKE előtti és utáni helyzetet. 2011-ben régi álom vált valóra: az NKE-ről szóló törvénybe bekerült a közigazgatási felsőoktatás fogalma. Új időszámítás kezdődött, hiszen 2012-ben visszakerült a közigazgatásért felelős miniszter felügyelete alá a képzés (1991-ig a BM fenntartásában működött az Államigazgatási Főiskola). Az NKE-ről szóló törvény szerint intézményünk egyik célja a közigazgatási szakemberek képzése és az egységesülő közszolgálati életpályák közti átjárhatóság megteremtése. A törvény 2015-től statuálja az államtudományi és közigazgatási felsőoktatást, amely a kormánytisztviselői, állami tisztviselői és a köztisztviselői életpályára felkészítő államtudományi és alapképzési szakokat, valamint a hozzájuk kapcsolódó mesterképzési szakokat, ideértve az államtudományi doktori cím használatára jogosító osztatlan szakot is magába foglalja. 2011 óta szintén törvény rendelkezik arról, hogy egyetemünk a közszolgálati tisztviselők továbbképzésének felelőse. A továbbképzések, előmeneteli képzések, vizsgák kötelező és fakultatív rendszere, és ezzel évente közel százezer tisztviselő szakmai fejlesztése 2017-ben integrálódott a kar tevékenységi körébe. A kar ma azt a tevékenységet folytatja a megfelelő feltételek mellett, amelyet ez a szakmai közösség négy évtizede várt: közvetlenül a közigazgatás-fejlesztés szolgálatában, szoros kormányzati intézményi kapcsolatokkal dolgozunk.

Melyek ma a tisztviselői pálya legnagyobb kihívásai a közigazgatásban?

K. N. Az adatbázisok és az infotechnológiai intelligencia egyre „okosabbá”, a tisztviselők számára ugyanakkor egyre gyorsabbá és a bonyolultabbá teszik a közigazgatást. Néhány éve a közigazgatás-fejlesztési programjaink tervezésekor arról kellett hosszasan győzködni a pénzügyi támogató hatóságot, hogy van értelme fejleszteni a tisztviselők képességeit. Az a szemlélet köszönt vissza, hogy a tisztviselő egy szabályozott, gépies és gépesített rendszerben csak egy „alkatrész”. Ez azonban ma realitás. A bürokrácia egyre inkább „infokrácia” és „technokrácia”. Ezért a legnagyobb kihívás a tisztviselő számára az egyéni felelősség és motiváció, az értelmes tevékenységek megtalálása. Mindez nem a magyar közigazgatás sajátja. Az ember és az emberi közösségek a közösségi adat- és informatikai hálózatok függésében élnek. Az egyén sodródik és eltűnik a virtuális adatforgalomban. Minden nagy szervezet, így a közigazgatás is digitális korszakváltásban van. Érdemes azonban a folyamatokat irányító amerikai IT-cégekre is ránézni, akik a szervezeti és munkakultúrában éppen saját termékeiktől óvakodnak. Ma öt évnél messzebbre nem igazán lát senki, így egyre nehezebb a hallgatókat a jövő kihívásaira felkészíteni. Az elmúlt tíz év technikai haladása azonban sok leckét adhat mindannyiunknak.

Mi indokolta, hogy kar felvette az „államtudományi” nevet a „közigazgatási” mellé?

K. N. A kar neve 2016-ban változott Államtudományi és Közigazgatási Karra. Az államtudomány mint önálló kategória kimunkálása az NKE alapítása óta folyamatos. A Magyar Közigazgatás című szakfolyóiratban 2011-ben írtam egy cikket, amely az NKE és a megújuló közszolgálati szakemberképzés irányaként az államtudomány önálló képzési és kutatási területként történő újragondolását javasolta. Az államtudományi képzés tradíciói százötven évre nyúlnak vissza, amikor 1874-ben az önálló államtudományi doktorátust bevezették Magyarországon. A kommunizmus alatt ez beolvadt a jogászképzésbe, de a kormány 2015-ben újra önálló képzési területté minősítette, és újra bevezette az államtudományi doktorátust. Az NKE képzéseinek és kutatásainak közös nevezője az államtudomány, szoros értelemben azonban ez a kormányzás szervezetét, eszközeit és módját érintő tudást jelent. Így született az egyetem fenntartói részéről a döntés, hogy az „államtudományi” nevet a Közigazgatás-tudományi Kar vegye fel, hiszen a közigazgatás és a kormányzás az állam lényegét adó rendszerkapcsolatot alkotnak. A kar lett a felelőse az államtudományi mesterszaknak is, amelyre többszörös túljelentkezés volt, így 2017 őszén a képzés megindulhat.

Milyen összefüggések vannak az államtudomány felemelkedése és napjaink nagy társadalmi változásai között?

K. N. 2015-ben az államtudomány önállóvá válása kapcsán heves akadémiai vita indult meg elsősorban annak okán, hogy az miért nem a jogtudományhoz csatolva él tovább, ahogy az 1950-es években ezt kialakították. Nos, ebben a rendszertani disputában sokszor elmondtuk, hogy az államtudomány az állammal kapcsolatos komplex társadalomtudományi szemléletű kutatások miatt kér önálló helyet magának, de nem vesz el más tudományoktól semmit. Képzési területként pedig szintén multidiszciplináris, azaz több társadalomtudomány tudásanyagának összessége. A kérdésre rátérve azonban fontos a sokszor érdekek mentén zajló elméleti viták mögött a valós társadalmi folyamatokat vizsgálni. Az elmúlt tíz évben a világ számos országában jellemző a kormányzás és a kormányzati felelősség fontosságának felismerése. Egyidejűleg egy kiábrándulás abból, hogy a gazdasági és a pénzügyi szektor „láthatatlan kezével” önmagát és a társadalmi problémákat is tudja menedzselni. A társadalomfejlődés alapja a közösségek által megválasztott vezetők, azaz politikusok által végzett felelős államkormányzás. Ennek helyébe gyors tempóban az ún. globális kormányzás homályos intézményei akarnak lépni. A nemzetközi pénzügyi birodalmak, a médiabirodalmak és legújabban az információs hatalmi ágak az államok feletti kormányzás rendszerén dolgoznak. Ebben a korszellemben az államépítés, az erős kormányzás egyre nagyobb teret kap, így érthető, hogy az ezzel foglalkozó kutatások, így az államtudomány kezd újjáéledni. Ma az államtudomány az államépítés tudománya, amely egyben a nemzeti megmaradásnak is feltétele. Az államtudomány annak idején a kommunistáknak nem tetszett, ma pedig a globális kormányzás érdekeinek mond ellent.

Milyen veszélyek fenyegetik a nemzeti megmaradást?

K. N. Legalább három veszélyforrás van. A globális pénzügyi hatalmi szövetségek legutóbb 2008-ban taszították válságba a világot, de aknamunkájukat azóta is folytatják. Sajnos az Európai Unió politikai válsága miatt meggyengült az európai kormányok érdekszövetsége, így Magyarország is csak kevés ország partnerségére számíthat a nemzeti érdekvédelemben. A másik veszély az Afrikából megindult gazdasági migráció, amelynek várható volumene rémisztő. Végül pedig társadalomromboló hatásúnak gondolom a mindent eluraló internetes virtuális hálózatok szövevényét, amely értékalapú közösségek helyébe identitás nélküli közösségeket épít. Életünket és a döntéseinket egyre nagyobb mértékben uralják el, sokak szerint gyarmatosítják az ismeretlen hátterű közösségi és adathálózatok. Többet tudnak rólunk, mint mi magunk, okosabbak, mint az ember. Ez így persze sarkosan hangzik, de trendszerűen és kicsit alattomosan alakul körülöttünk a világ úgy, hogy a nemzeti alapú kormányzást, a nemzeti közösségépítést valami gyanús és ódivatú dolognak állítják be. Pedig meggyőződésem, hogy evolúciós alapjai a nemzeti gondolkodásnak vannak, de ebbe most ne menjünk bele. Azt gondolom, hogy nemzetállamot kell építeni, ehhez pedig az államépítés és a kormányzás tudásanyagát kell erősíteni. Több ezer fiatal van ránk bízva, akiknek a többsége érti a nemzeti misszió, és ebben a kormányzás, valamint a közigazgatás fontosságát.

Arról beszél, hogy az Államtudományi és Közigazgatási Karnak államépítési missziója van, de hogyan jelenik meg mindez a képzésben és a kutatásban?

K. N. Az egyetem ezzel a törvényi céltételezéssel jött létre, a két alapító egyetemi törvényünk preambulumai ezt szépen megfogalmazzák. A karnak kiemelten a nemzetállam építésének feladatát, egyfajta nemzetpolitikai missziót kell teljesítenie. Azaz nem csupán a közigazgatás fejlesztése a feladatunk, hanem a nemzetépítés, ami a nemzeti önállóságot és szuverenitást, a jó kormányzási képességet és a jó közigazgatást egyaránt jelenti. A képzésben új szakként elindul az államtudományi mesterszak, és jelentősen átalakítottuk a közigazgatási alap- és mesterképzések tantárgyi programjait. A továbbképzési programok a „terepen” dolgozó tisztviselőknek szólnak, a vezetők számára pedig kötelező előmeneteli képzéseket szervezünk. Számos kutatóműhely foglalkozik az államszervezet, az állami feladatok és működés kérdéseivel. Mindezt nyitottan, társegyetemek és a közigazgatási praktikumot képviselő tisztviselők bevonásával. Hallgatóinknak mint a jövő tisztviselőinek sokkal komolyabb szerepük lesz a nemzetállam erősítésében, mint ma azt képzeljük.

Közel ezer hallgatót bocsátott ki a kar a 2016/2017-es tanév végén, mi volt az Ön üzenete hozzájuk?

K. N. A végzett hallgatók közel kétharmada már tisztviselőként dolgozik. Ennek oka, hogy egy teljes háromszázötven fős állami tisztviselői szakirányú továbbképzési évfolyam indult 2016-ban, és az első évfolyam most végzett. A közigazgatási pályára készülők felé fontos üzenet, hogy esküvel fogadják, hogy megszerzett tudásukat és képességeiket a magyar állam és a magyar közigazgatás rendelkezésére bocsájtják. Ezt a döntést és fogadalmat annyira meg kell becsülni, mint tisztjeink szolgálati esküjét, mert a mi hallgatóink is szolgálatra esküsznek és az eskü örök. Minden végzett hallgatónkat arra biztattam, hogy tartsanak ki a megkezdett úton, higgyenek abban, hogy van egyéni feladatuk és felelősségük ebben a bonyolult világban. Higgyenek magukban, soha senkitől ne féljenek, és merjenek dönteni! Legyenek szabadok, bátrak, és akarják vezetni azt a közösséget, amelybe a sorsuk vezérli önöket!


Szöveg: Horvátth Orsolya

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Az esélyek egyenlősége ma nem társadalmi valóság

    • borbas

A női jogegyenlőségért a gazdasági döntéshozatal terén címmel került sor Dr. Borbás Beatrix Felelős társaságirányítás és női participáció a gazdasági döntéshozatalban Európában és Magyarországon, elméletben és gyakorlatban című tanulmányának szakmai vitájára az NKE Államtudományi és Közigazgatási Karának Civilisztikai Intézete szervezésében márciusban. A konferencia után az NKE adjunktusa beszélt lapunknak a szakmai vita eredményéről, a női jogegyenlőség hazai és nemzetközi helyzetéről, valamint a téma jelentőségéről.

A workshopon az elméleti vonalat képviselő oktatók és a női jogérvényesítés praxisát a mindennapi gyakorlatból jól ismerő, az érdekvédelemért síkra szálló szakemberek vettek részt, és nyilvánították ki a témához kapcsolódó véleményüket. Hogyan értékeli a szakmai beszélgetés eredményét? Miről szólt érdemben a vita?

Borbás Beatrix: Nagyon örültem, hogy ez a szakmai vita megvalósult, régóta terveztük, hogy a témában írt tanulmányomról az egyetem keretein belül, kollégák körében nyitunk szakmai fórumot. Külön öröm volt, hogy az eseményre számos férfi oktató kollégám is eljött, hiszen fontos, hogy a női jogegyenlőséget nem csak a nők ügyének, hanem az egész társadalmat érintő ügynek tekintsük. A vita eredményét nézve azt gondolom, fontos érvek és ellenérvek hangzottak el, de abban mindenki egyetértett, hogy a női egyenjogúság témája jó ideje kívánatos jogszabályi cél, amely ma korántsem társadalmi valóság. Rengeteg tennivaló van ez ügyben, de a legfontosabb számomra az volt, hogy egy újabb alkalom adódott arra, hogy szakmai diskurzuson tisztázzuk a témával kapcsolatos tipikus tévedéseket, tévesztéseket.

Milyen tévedésekre gondol?

B. B. A jogegyenlőség témáját számos félreértés kíséri. Jogászi nézőpontból szemlélve a társadalmi egyenlőség kérdését, a jog megkülönböztet védendő társadalmi csoportokat, az egyik ilyen a nők csoportja. Az egyik tévedés ezzel kapcsolatban az, hogy a nőket érintő kérdések a nők ügye. Az ENSZ He for she kampányának alapítója ezt mondta: „Gender equality is not a women’s issue, it’s human issue – it affects us all.” Azaz a témakör nem egy nőknek szóló női téma, hanem az egész társadalmat érintő ügy, és nagyon fontos, hogy így kezeljük ezt a kérdést. A másik kedvezőtlen tévedésre Carlos Moedas, a European Women Rectors Association kutatási biztosa mutatott rá. Alig egy éve a szervezet éves ülésén emelte ki, hogy a feminizmus szenvedi minden „izmus” hátrányát: ha ezt meghallják az emberek, úgy gondolják, vagy nagyon hinni kell benne, és csatlakozni hozzá, vagy tagadni kell, de valahogy viszonyulni kell hozzá. Éppen ezzel összefüggésben sok ember a feministákat dogmatikusnak, veszélyesnek titulálja, egyébként ebben az az irónia – mutatott rá Moedas –, hogy az antifeministák kezdettől fogva éppen ezt akarják elérni, hogy az emberek így lássák a feministákat. A jogegyenlőségi mozgalmak nem azt várják el, hogy előnyöket élvezzenek a nők, hanem azt, hogy hátrányt ne szenvedjenek. A kutatási biztos mondatával mélyen egyetértek, miszerint „a valódi feminizmus egyszerűen csak az egyenlőségért való kiállást jelenti”. A nők hosszú utat jártak be az elmúlt száz év alatt, és sikeres egyenjogúsági mozgalmaik révén a férfiakkal való teljes jogi egyenlőségük ma már jogi tény, a jogérvényesítés gyakorlata azonban diszfunkcionális, így az esélyek egyenlősége ma egyelőre nem társadalmi valóság.

A női esélyegyenlőség témája igencsak szerteágazó tudományterületeket érint. Egy jogász kutató számára mit jelent a jogegyenlőségi téma elsősorban?

B. B. A női esélyegyenlőség témája kutatási területként valóban szélsőségesen interdiszciplináris. Történelmileg az antropológiához és a történelmi tanszékekhez vezethető vissza, eredetileg már a gender tudományos fogalma is ezeken a tanszékeken formálódott az USA-ban az 1970-es években. Később a szociológia tudományága volt az a legalapvetőbb terület, amely a társadalmi sztereotípiákkal, állandóan ismétlődő, előítéletet közvetítő jelenségekkel foglalkozott. A szociológia és a filozófia tudományága kéz a kézben fektette le az alapokat. A társadalmi nemek egyenlőségének elve innen ered, úgy is, mint annak igénye, hogy ne nyerjenek teret olyan magatartások és szerepek, amelyeket a társadalom vár el az egyéntől a biológiai neme alapján, de azok a biológiai eltérésekből nem vezethetők le. Fontos hangsúlyozni, hogy ezeknek a társadalmi mozgalmaknak a fő célja nem a biológiai szerepek negligálása, hanem az azokhoz társított diszkriminatív elvárások háttérbe szorítása volt, és ez máig nem változott. A nők esélyegyenlőségének közpolitikai kérdésként való kezelésével kezdett el foglalkozni a politológia, s nemsokára megszületett a gender mainstreaming elve, amely a nemek dimenziójának beépítését jelenti a döntéshozatal minden szintjébe. A témával foglalkozik továbbá a kommunikáció, és a nyelvészet is – ki ne hallott volna az „asszonybeszéd” vagy „férfimunka”, a „legény a talpán” kifejezésekről, de beszélhetünk az angol „Be a man!” vagy a francia „Cherchez la Femme! kifejezésekről is. A női és férfi beszédek elemzése kapcsán arra jutottak, hogy a szintaktikában nincs szignifikáns eltérés, tehát nincsenek a retorikában kifejezetten férfiakra vagy nőkre jellemző szerkezetek. A média- és kommunikációs tudományokban azt vizsgálják az USA-tól Európáig mindenfelé, hogy milyen arányban vesznek részt a nők a médiában? A jogtudomány pedig a jogegyenlőségi tétel kodifikálására, a jogérvényesítés gyakorlatára koncentrál. Az 1990-es években a legfontosabb jogi dokumentumokat hazánkban elfogadták, mégis rohamtempójú jogalkotásnak lehetünk tanúi az esélyegyenlőség körében az utóbbi évtizedekben Európában, mind uniós, mind tagállami szinten.

Önnek mi a személyes tapasztalata a munka terén? Érte Önt hátrány amiatt, hogy nőként foglalkozik jogi munkával?

B. B. Volt rossz tapasztalatom a munkám során, de az interjút nem arra szeretném használni, hogy a személyes történeteimről beszéljek, hanem inkább magának a női esélyegyenlőségi ügynek szeretnék terepet adni. A női érdekérvényesítés gyakorlatában eltöltött 13 év alatt azt láttam, hogy minden nőnek, aki a női vagy anyai szerepét megpróbálja a hivatásával összeegyeztetni, ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenie. Azonos típusú nehézségekről számol be minden nő, aki karriert épít, nincs köztünk szférához, szinthez vagy konkrét munkakörhöz köthető különbség, mindannyian ugyanúgy próbálunk egyensúlyt teremteni a család és a karrier között.

Ügyvédként, oktatóként nagy tapasztalattal rendelkezik a jogegyenlőség érdekének képviselésében, de miért éppen ezt a kutatási irányt választotta?

B. B. 15 éve dolgozom ügyvédként, ahol ugyanúgy helyt kell állni, akár női, akár férfi ügyvéd az illető. Elég korán megtapasztaltam, hogy a női szerepeket kemény munka összeegyeztetni egy ilyen kompetitív szakmával, illetve azt, hogyan lehet nőként talpon maradni, és milyen nehézségekkel kell megküzdeni nap mint nap. Mindig is érdekelt az ügyvédi közélet, ezért is vállaltam szerepet a budapesti és az országos ügyvédi kamara vezető testületeiben is. Mára az ügyvédeknek majdnem a fele nő, ehhez képest mégis a nők alulreprezentáltsága figyelhető meg a kamarai vezetésben. Éppen ezért csatlakoztam azokhoz, akik ezen tényezők megváltoztatását kívánták. 2004-ben azért alapítottuk meg két tucat ügyvédnővel a Magyar Ügyvédnők Egyesületét, hogy a kamarán belül jöjjön létre egy kifejezetten a női érdekek képviseletét ellátó szervezett fórum. Mindemellett a jelenlegi tudományos érdeklődésem felé az is vezetett, hogy egyetemi oktatóként foglalkozom az alapvető jogok elméleti oldalával is, amely magában foglalja a jogegyenlőségi tételt is. Női jogi aktivistaként a női érdekképviseletben eltöltött több mint 13 év alatt a szakmai érdeklődésem folyamatosan a női esélyegyenlőség jogi praxisára és a női egyenlőségi jogok érvényesülésére irányult az egyes döntéshozatali mechanizmusokat vizsgálva. Ennek során számos ellentmondást tapasztaltam a gazdasági és üzleti szférában, a szabályozásban testet öltő elméletek és azok gyakorlati megvalósulása között.

Ön jelenleg a Magyar Ügyvédnők Egyesületének egyik alelnöke. Tudna mesélni a MÜE tevékenységéről, arról, hogy mivel foglalkozik a budapesti és a Magyar Ügyvéd Kamarán belül?

B. B. Egyesületünk önkéntesen, demokratikus önkormányzat alapján működő, az alapítók személyes közreműködésével létrehozott civil szervezet, amely a nemzetközi, nem kormányzati, nonprofit jellegű European Women Lawyers Association (EWLA), az Európai Jogásznők Egyesületének céljaival azonosulva, annak hazai tagszervezeteként működik. Egyik célunk az, hogy elősegítsük a jogalkotás jobb megértését, különös tekintettel a nők jogegyenlőségére vonatkozó jogalkotás és jogalkalmazás területén. Másrészt erősíteni szeretnénk a szakmai kapcsolatokat a más nemzetek jogásznőivel, illetve nemzeti és nemzetközi szinten az ügyvédi kamarákkal, női közösségekkel, női szervezetekkel, jogi karokkal, oktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel vagy más hatóságokkal való kapcsolat kiépítése útján. Kutatásokat folytatunk, tanulmányokat készítünk, és képviseljük a nők érdekeit a közintézményekben, továbbá az EWLA révén az Európai Unió intézményeiben minden, a nőket érintő általános kérdéskörben. Nemrég zárult a legnagyobb, európai szintű a European Women Shareholders Demand Gender Equality (EWSDGE) elnevezésű kutatás, amelyben személyesen is részt vettem. A kutatási projekt koncepciója az volt, hogy ráirányítsa a közvélemény figyelmét a nők gazdasági döntéshozói testületekben való képviseletére és részvételére, valamint az ezt célzó stratégiákra és mérőszámokra. A projekt 11 EU-tagállamot fogott össze, a nemzetközi kutatás eredményeit tavaly hoztuk nyilvánosságra.

A nemrég publikált, kifejezetten csak a gazdasági döntéshozatalra koncentráló tanulmányból is kiderül, hogy Magyarországon nemcsak a gazdasági, de a politikai vagy más szakmai területű döntéshozó testület összetételét vizsgálva is arra a következtetésre juthatunk, hogy a nők részvétele messze elmarad mind az észak-amerikai, mind az európai átlagtól.

B. B. Európai összehasonlításban a magyar számok valóban elmaradnak az európai átlagoktól. Az EU-tagállamokban 1995 és 2015 között a nők aránya a törvényhozásban 12%-ról 22%-ra ugrott, a végrehajtó hatalom terén 12%-ról 19%-ra emelkedett, a bírói ágban 19%-ra a legfelsőbb bírósági elnökök számát tekintve, a nagyvállalatok CEO-i között pedig csupán 4% a nő. Magyarországon az arányszám meg sem közelíti ezt az átlagot. A The World Economic Forum minden évben kiadja a Global Gender Gap Indexet, amely egy olyan mutatószám, ami 144 vizsgált országot értékel négy szubindex, a politikai döntéshozatal, gazdasági döntéshozatal, oktatáshoz való hozzáférés, valamint az egészségi és túlélési index alapján. Magyarország 2016-ban a 101. volt a vizsgált országok között.

A gazdasági szférában milyen előnyökkel járhat a női részvételi arányok emelkedése a döntéshozatal terén?

B. B. Ha csak a nagyvállalatokat tekintjük, már egy évtized is eltelt azóta, hogy több tízezer vállalatra kiterjedő kutatásokon alapuló tanulmányok jelentek meg arról, hogy ha egy bizonyos százalékos arány feletti a nők jelenléte a vezető testületekben, akkor nő a profit. Az Európai Bizottság közreadott egy modellszabályozás bevezetésének hatásvizsgálatát leíró dokumentumot, amely szerint egy olyan jogi szabályozás előírásával, amely mindkét nem szempontjából 40%-os részvételt írna elő, 2,97%-os tőkearányos árbevétel-emelkedést lehetne elérni makroökonómiai szinten, ami hatalmas összeg. Mára bizonyított tény, hogy anyagi előnnyel jár, ha a nőket bevonják a gazdasági döntéshozatalba, ennek oka pedig sok összetevőből áll. A dokumentum a női alulreprezentáltságot kifejezetten elszalasztott lehetőségként minősíti az uniós humántőke kiaknázása szempontjából, ami miatt az egész gazdaságra kiható pozitív externáliák vesznek el. Akiket a szociális igazságosság nem győz meg, azoknak el kell ismerniük a számok meggyőző erejét.


Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Megosztás a Facebook-on


A tanulók figyelméért versenyzünk minden pillanatban

    • shutterstock 269439293

Az elmúlt 10 évben drasztikusan megváltozott minden az információszerzés és a kommunikáció világában. Az oktatók, tananyagfejlesztők versenyben vannak mindenkivel, aki az emberek figyelmét szeretné megszerezni. A világ vezető egyetemei, képző vállalkozásai számára nyilvánvalóvá vált ez a helyzet, és megkezdődött egy paradigmaváltás az oktatásban. A technológiai innovációk és az agyműködés kutatási eredményeinek kombinációjával létrehozott újfajta képzés újszerű tanulási élményekkel és jobb tanulási eredményességgel kecsegtet. Az NKE élen jár ebben az oktatási innovációs rendszerben. Az oktatástechnológiai fejlesztésekre a KÖFOP-projektek adnak lehetőséget.

Óriási mennyiségű információval bombáznak minket nap mint nap. Az előadások, a tankönyvek, tananyagok akkor lehetnek sikeresek, ha meg tudjuk szerezni a tanulók figyelmét, és percről percre meg is tudjuk azt tartani. A világ vezető technológiai cégei – a Google, a Facebook vagy a Youtube – épp azon dolgoznak, hogy valahogy mégiscsak elcsábítsák a figyelmüket egy rövid időre. Mert bár jogosan feltételezzük, hogy a tanulók a saját jól felfogott érdekükben igyekeznek koncentrálni a tanulnivalókra, mégis óriási kihívás felkelteni az érdeklődésüket a tanulás iránt.

A technológia nagyon sokféle szerepet tölt be a tanulásban és a tanításban. Információhordozóként funkcionál például az e-tankönyvek tekintetében, ugyanakkor kommunikációs csatornát biztosít, hogy választ kapjon a tanuló a kérdéseire, továbbá az értékelést is segíti, például az online tesztek esetében, de abban is segíthet, hogy a képesség sok-sok gyakorlással készséggé, rutinná formálódjon, például a repülőgép-pilótáknál. A technológia alkalmazásának a képzésben két történeti kiindulópontja van: az egyik a távoktatás (distance learning), amelynek a célja az volt, hogy a fizikailag távol lévő személyek közötti oktatást tegye lehetővé, a másik pedig a számítógép által lehetséges algoritmikus, multimédiás képességeknek a tanulás szolgálatába állítása (computer based learning). Manapság a kettő tulajdonképpen teljesen összefonódott, hála az internetnek és az elképesztő sebességgel fejlődő IT-technológiáknak.

Ha azonban a kérdést külön-külön vizsgáljuk a tanuló és az oktató szemszögéből, mindjárt izgalmasabb a téma. A tanuló szempontjából egyszerűbb az ügy, hiszen ők nem szeretnének semmivel sem többet, mint amit a Mátrix című sci-fi-klasszikusban megismerhettünk, amikor Neo agyába egy perc alatt betöltötték a kívánt tudást és képességet, azaz szeretnének egyszerűen, gyorsan, bármit, bármikor, bárhol megtanulni. A rossz hír az, hogy – bár sok neurobiológus és agykutató dolgozik az ügyön – még nem tudunk áttörésről, úgyhogy egyelőre marad az, hogy a tanulás sok munka és jó móka (learning is hard fun). És itt jön az oktatók nézőpontja: az oktató akkor lenne a legboldogabb, ha a fejében lévő tudást és tapasztalatot egy gép át tudná szivattyúzni valahogy a tanulók fejébe. Sajnos erre sincs egyszerű megoldás, ám van sokféle technológia, ami segíthet a tanításban. Ilyenek az e-tananyagok, amelyekben a tudás egy jelentős részét rögzíteni lehet, az online fórumok, ahol a tanulók kérdéseire válaszolva tudásbázist lehet építeni, hogy ne kelljen ötszázadszorra is ugyanarra a kérdésre válaszolni, vagy a szimulációk, amelyek segítségével biztonságos környezetben lehet gyakorolni új képességek használatát. Az oktatók nézőpontjából a technológia a lehetőségek tárháza, amellyel megragadhatják és megtarthatják a tanulóik figyelmét, tarthatják velük a kapcsolatot, és segíthetnek, ha szükséges. Ehhez azonban nyitottság és kíváncsiság kell részükről, és ez talán a legnehezebb része a világon mindenhol az oktatást érő változásoknak.

A technológia gyakorlatilag mindent megváltoztat a tanítás és tanulás folyamatában. A tanítás algoritmizálódik, a tanulás egyéniesedik. Pont az ellentéte annak, amit most ismerünk. A tanítás algoritmizálása nem más, mint sztenderd tanítási eljárások kialakítása. Ezek ma is jelen vannak már, úgy hívjuk: e-tananyag. Egy jó e-tananyag tartalmazza egy adott téma előre meghatározott tudástartalmát és a lehetséges tanítási mechanizmusokat. Ezért működhet önállóan, oktató nélkül is. Rögzített tudásra épül, tehát csak akkor működik, ha rendelkezésre áll jó minőségű rögzített tudás. Az internet elképesztő mennyiségben tartalmaz rögzített tudást, csak a hitelesítése és strukturálása jelent gondot. A technológia ezen a területen nem lesz kíméletes: gyors ütemben váltja fel az oktatókat a rögzített tudáshoz juttatásban. Az oktatók számára a lehetőség abban rejlik, hogyan tudják a tudást élményszerűen, kreatívan átadni. Itt segít a multimédia, a videó, az animációk az infografikák, az interaktív elemek, amelyek az oktatói kreativitásból születhetnek meg. Tehát a tényszerű tudás helyére egyre inkább a kreatív oktatási minőség lép. Másrészt az oktatók a tudást elosztó szerepből a tanulást segítő szerep felé mozdulnak el a technológiai fejlődés miatt, mondhatni személyi edzőkké válnak.

A munka mellett tanuló tisztviselők és a nappali tagozatos egyetemi hallgatók képzése között technológiai szempontból csak az idő jelent különbséget. A munka mellett továbbképzésen részt vevő tisztviselőnek nagyon kevés ideje van elmélyedni egy-egy területen, ők elsődlegesen dolgoznak, a tanulás akkor értékes számukra, ha segítségével jobban, gyorsabban tudják ellátni a feladataikat. Mivel gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkeznek, nekik a valódi segítséget a szakterület fogalmi készletének elsajátítása (beszélt szakmai nyelv) és a feladataikhoz kapcsolódó problémák megoldásához nyújtott gyors, megbízható segítség jelent értéket. Itt a technológia abban jelenthet segítséget, hogy a munkavégzést és a tanulást úgy integrálja, hogy a tisztviselő könnyen tudjon átváltani egy feladat elvégzése közben is tanulásra, ha segítségre van szüksége. Továbbá a számítógépén egy kattintással fel tudjon tenni egy kérdést az online szakmai közösség tagjainak, vagy egy gyors kereséssel a tudástárban találjon egy hasonló esetet, amit alapul véve megold egy ügyet. Ilyen és ehhez hasonló megoldásokkal válik nagyon hasznossá a tanulási lehetőség számukra, mindamellett, hogy az új ismereteket az e-tananyagok segítségével önállóan, oktatói támogatás mellett tudják elsajátítani.

Ezzel szemben a nappalis hallgatók kvázi főállású tanulók, számukra nem a gyorsaság és a tapasztalatok kiegészítése, megértése, hanem egy-egy tudományterület átfogó megismerése, megértése, felfedezése jelenti az értéket. Számukra a technológia a végtelen sok, validált tudáshoz való egyszerű hozzáférést jelenti elsődlegesen. Azonban fontos eszközt ad a kezükbe, amikor fizikailag távoli emberekkel szeretnének kapcsolatba lépni (pl. egy nemzetközi hírű oktató vendégelőadását meghallgatni internetes közvetítéssel), vagy közösen dolgozni egy-egy projektmunkán, kutatáson. 

Az NKE lépést tart a világban zajló oktatástechnológiai forradalommal. Már a KÖFOP-projektek tervezésekor, 2015-ben megfogalmazódott az az alapelv, hogy nagyon erős hangsúlyt kapjanak a komplex oktatástechnológiai és felnőttoktatás-módszertani innovációk a megvalósíthatósági tanulmányokban. Fontos volt azonban az is, hogy ne az akkor általánosan elterjedt megoldásokkal tervezzünk csak, hanem olyan elemekkel is foglalkozzunk, amelyek a projekt utáni években válnak sztenderddé az oktatás világában. Magyarul fussunk előre, amennyire csak lehet. Ennek érdekében a világ vezető HR- és képzésfejlesztési tanácsadó cégeinek, egyetemeinek tudásbázisait és szakértőinek anyagait felhasználva nagyon sok kutatómunkát és elemzést végeztünk el. Ezeket felhasználva terveztünk egy komplex digitális tanulási és oktatási ökoszisztémát, amit a projektben lépésről lépésre igyekszünk megvalósítani. Ennek a modulárisan felépülő rendszernek része egy, a közszolgálati képzések során megszerezhető kompetenciákat tároló kompetenciabank és ezek mérését lehetővé tévő online kompetenciamérő tesztrendszer. Továbbá a képzések tananyagainak elérését biztosító digitális tananyagtár is hozzáférhető, a tanulók számára pedig rendelkezésre állnak különféle online csoportok és közösségek, kérdés-válasz rendszer, az online térben használható virtuális osztályteremrendszer és az online előadásokat közvetíteni képes webinárium. Rendelkezésükre áll továbbá több olyan háttértámogató kulcsrendszer, ami a digitális tananyagok, a képzési programok fejlesztését és nyilvántartását, az ügyfélszolgálati ügyintézést vagy a képzési tervek elkészítését segíti. Mindemellett készül egy közszolgálati tudástár, ami az egyetem legfontosabb, legértékesebb eszközévé válik azzal, hogy az itt előállított vagy hozzáférhetővé tett teljes közszolgálati tudásanyag elérését biztosítja majd a hallgatók, oktatók, kutatók, tisztviselők és a nagyvilág számára. Persze a különböző technológiai megoldások kifejlesztését mindig megelőzi az oktatásmódszertani keretek kialakítása, és mindig beválásvizsgálatokkal, kutatásokkal zárulnak ezek a fejlesztések, hiszen nem csak elkészíteni kell, hanem folyamatosan fejleszteni, finomhangolni is ezeket a megoldásokat. Ezekhez a vizsgálatokhoz adatokra van szükségünk, amelyeket a rendszerek biztosítanak számunkra. Így egy tanulási big data rendszert is építünk, amivel elemezzük, hogyan használják a tanulók az eszközöket, milyen hatékonysággal segítik ezek a tanulást.

Ezeket a fejlesztéseket az NKE saját maga végzi el. Az oktatástechnológiai és módszertani fejlesztések szinte teljesen az egyetem keretein belül valósulnak meg, ami stratégiailag és a fenntartható finanszírozás, üzemeltetés szempontjából is kritikus fontosságú. A fejlesztések központját az egyetem saját fejlesztő cége, az Apertus Nonprofit Kft. munkatársai, az ott dolgozó informatikai fejlesztőcsapat és oktatásmódszertani szakértői csapat jelenti. Emellett az Államtudományi és Közigazgatási Kar Vezető- és Továbbképzési Központja, az Informatikai Igazgatóság, az egyetemi könyvtár és a projektekben dolgozó szakmai vezetők, szakértők mind alapvető fontosságú részesei a fejlesztéseknek, közösen dolgozzuk ki a megoldásokat, és ők lesznek az elsők, akik használatba is veszik az elkészült technológiát, know-how-t.

Az egyetemi polgárok is hamarosan találkozhatnak ezekkel az innovációkkal. A KÖFOP-projektek lassan egy éve zajlanak, és a fejlesztések közül néhány már meg is valósult, de a többségük esetében most járunk a tervezési fázis végén, a fejlesztések első szakaszában. A tervek szerint ez év őszétől folyamatosan jelennek meg a fejlesztések a képzésekben, így jó eséllyel a következő tanév során már mindenki találkozhat majd ezekkel az újításokkal. Reméljük, hogy mind a továbbképzésben részt vevő tisztviselők, mind az egyetemi hallgatók, oktatók, kutatók számára örömmel használható és hasznos eszközöket tudunk nyújtani a tanuláshoz, tanításhoz és a kutatói munkához.


Szöveg: Koltányi Gergely, az Apertus Nonprofit Kft. ügyvezetője

Fotó: internet

Megosztás a Facebook-on


Oklevelet szerzett az első állami tisztviselői évfolyam

    •  dsc9985 2
    •  dsc0004 2
    •  dsc9904 2
    •  dsc9947 2
    •  dsc9973 2
    •  dsc9912 2
    •  dsc9919 2
    •  dsc9930 2
  • Előző
  • Következő

Sikeresen zárta tanulmányait az a 353 állami tisztviselő, aki elsőként végezte el a közigazgatási tanulmányok képzést. Végzettséget igazoló okmányaikat ma vehették át a Kongresszusi Központban, az NKE Államtudományi és Közigazgatási Karának oklevélátadó ünnepségén. Prof. Dr. Kis Norbert dékán elmondta, a kar feladata a magyar állam és a nemzet építése, amelyet az NKE ÁKK missziójának tekint a tisztviselők képzésében. Az eseményen az Államháztartási gazdálkodás és ellenőrzés, az Elektronikus információbiztonsági vezető, a Közszolgálati protokoll, a Média- és közszolgálati kommunikáció és a Választási igazgatás szakirányú továbbképzési szak hallgatói is  kézhez kapták okleveleiket.

2017-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kara felel a közszolgálati tisztviselők továbbképzéséért és előmeneteli vizsgáiért, valamint az állami tisztviselők előmeneteli- és vezetőképzésével kapcsolatos országos feladatokért. Kis Norbert dékán köszöntőjében felidézte: tavaly lépett hatályba az állami tisztviselőkről szóló törvény, amely szerint az állami tisztviselői előmenetel feltétele az egyéves közigazgatási tanulmányok szakirányú szak elvégzése. „Önök, a kormányhivatalok és az egyetemünk közösen, az állami tisztviselői törvény gyors és professzionális végrehajtását abszolváltuk. Pont ahogy ennek a közigazgatásban lennie kell” – mondta a végzett állami tisztviselőknek. Kifejtette, hogy az egyetem és a kar missziójában kiemelt szerepet kap az államtudomány, így nem csupán csak az a célja, hogy a közigazgatást fejlessze, hanem hogy a magyar államot építse. „Az államtudomány az államépítés tudománya. Az államépítés végső célja a nemzetépítés, amely a nemzeti önállóságot és szuverenitást, a jó kormányzási képességet és a jó közigazgatást egyaránt jelenti” – foglalta össze. A dékán felhívta a figyelmet, hogy korunk kihívásaira csak a nemzetállamiság megerősítéseivel és védelmével tudunk felelni. Kis Norbert bízik abban, hogy a tanulmányok segítettek megtalálni a hallgatók számára a személyes missziójukat a közszolgálatban. Köszönetet mondott a tisztviselőknek, a támogató családoknak, kormányhivataloknak, közszolgálati szerveknek, oktatóknak és szakfelelősöknek, külön kiemelve Dr. Back Andrást, aki a közszolgálati protokoll szakirány alapítója volt és nemrég hunyt el.

Dr. Kovács Zoltán, a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára beszédében kiemelte, hogy az emberiség történelme során az állam feladat- és hatásköre sokszor változott, korunk jelenlegi kihívásai hatékony, erős és jó államot igényelnek. Véleménye szerint az elmúlt évtizedek során az ország működését és különösen a közigazgatást több negatívum és hiányosság jellemezte, túlburjánzott, bonyolult szervezettel működött, nem volt áttekinthető a szabályozás- és felelősségrendszere, adminisztrációs terhek sokasága nehezítette az emberek életét. Rávilágított: „A polgári kormány tartalmában és minőségében megreformálta a közigazgatási rendszert, az államigazgatásban és a kormányzati működésben az ügyfélközpontúság és a közcélok szolgálata valósul meg.” Az államtitkár hozzátette, hogy a járási, kerületi kormányhivatalok kiépítésével, megerősítésével, a hatósági feladatok és hatáskörök racionalizálásával az ügyintézést az állampolgárokhoz a lehető legközelebb kívánták telepíteni, a járási, kerületi hivatalba. Az így kialakított államigazgatási struktúra költséghatékonyabb, könnyebben elérhető, magasabb szintű szolgáltatást nyújt. Az államtitkár kitért az NKE létrehozásának jelentőségére is az államreformok szempontjából, amely a modern 21. századi államtudományi és közigazgatási képzés meghatározó momentuma. „Jó közszolgálati egyetem nélkül nincs jó államreform. Jó államreform nélkül nincs jó állam” – idézte Orbán Viktor miniszterelnök egyetemi lapunk, a Bonum Publicumnak adott interjúját. Kovács Zoltán azt kérte az oklevelüket átvevőktől, úgy dolgozzanak, hogy az ügyfelek a hivatali ügyfélpultot ne elválasztó, hanem összekötő elemnek érezzék.

Prof. Dr. Patyi András, az egyetem rektora köszönetét fejezte ki a hallgatóknak, hogy az egyetemet választották, még akkor is, ha ehhez a döntéshez jogszabályi vagy munkáltatói döntés vezetett. „Parancsra tanulni nem lehet, a tudás megszerzése mindig önkéntes elhatározás” – mondta. A rektor kiemelte, hogy ez az oklevélátadó ünnepség a közigazgatás szeretetének ünnepe, hiszen az oklevelet szerzett tisztviselők mind a közigazgatásért dolgoznak. Felhívta a figyelmet, hogy az alaptörvény sok értéket és alkotmányos célt rögzít, amelyek az államra, a közigazgatásra irányulnak. Ezek az alkotmányos célok csak annyit érnek, amennyit meg tudnak belőle valósítani a való életben. Ha ezek nem történnek meg, csak utópiákról beszélhetünk. Példaként hozta fele a pártatlan és tisztességes ügyintézéshez való jogot, a kiegyensúlyozott és fenntartható költségvetési gazdálkodás követelményét vagy az állam hatékonysága érdekében a tudomány eredményeinek felhasználását. „Ezek megvalósításában a magyar közigazgatásnak igazolnia kell azt, hogy ezek nem csak utópiák, a magyar nemzet nem gyenge” – mondta a rektor. Beszéde zárásaként azt kérte a végzett tisztviselőktől, hogy munkájuk során tartsák szem előtt, hogy a közigazgatásban válik valósággá az az érték és célgyűjtemény, amely együtt a magyar alkotmányt alkotja.

A szakirányú továbbképzés az alap- vagy mesterfokozatot követően a már megszerzett végzettségre és meghatározott szakképzettségre épülő, újabb végzettséget nem adó képzés, amely speciális szakirányú szakképzettséget tanúsító oklevél kiadásával zárul. A szakirányú továbbképzési szakok többnyire két féléves, levelező munkarend szerint szervezett képzések, amelyet már közszolgálati munkaviszony mellett végeznek el a hallgatók. A 2016. július 1-jén hatályba lépett állami tisztviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény új előmeneteli képzést vezetett be az állami szolgálati jogviszonyt létesítő tisztviselők számára, a közigazgatási tanulmányok szakirányú továbbképzési szakot. A képzés célja komplex és átfogó közszolgálati ismeretek és stratégiai szemlélet fejlesztésével olyan állami tisztviselők képzése, akik az állami feladatokat átfogó megközelítéssel, rendszerszemlélettel tudják kezelni, a közpolitikai stratégiai végrehajtásban ágazati, szakpolitikai, költségvetési-gazdasági szemlélettel vesznek részt. A végzett szakemberek ismerik az alapvető közjogi és közigazgatási jogi kereteket, és részleteiben átlátják az állami működést meghatározó és befolyásoló társadalmi, politikai és gazdasági tényezőket. A közigazgatási tanulmányok képzést az egyetem a fővárosi, megyei kormányhivatalokkal szoros együttműködésben valósította meg uniós forrásból az Államtudományi és Közigazgatási Karon.

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: oklevélátadó, 2017

Cél: a Haza szolgálata

    •  dsc9877 2
    •  dsc9363 2
    •  dsc9364 2
    •  dsc9384 2
    •  dsc9387 2
    •  dsc9388 2
    •  dsc9469 2
    •  dsc9503 2
    •  dsc9657 2
    •  dsc9677 2
    •  dsc9685 2
    •  dsc9699 2
    •  dsc9732 2
    •  dsc9757 2
    •  dsc9784 2
    •  dsc9866 2
  • Előző
  • Következő

„Önök szolgálni fogják a magyar hazát. Ahogy az egyetem jelmondata szól, a Haza szolgálatában jegyzik el magukat” – mondta Prof. Dr. Kis Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudomány és Közigazgatási Kar dékánja a végzett hallgatóknak a kar oklevélátadó ünnepségén. A diplomaosztó alkalmával 414 hallgató vehette át az oklevelét közigazgatás-szervező, igazgatásszervező és nemzetközi igazgatási alapszakon, valamint közigazgatási mesterszakon.

Kis Norbert ünnepi beszédében kiemelte, hogy a hallgatók esküje három fontos tételen alapszik: megszerzett tudásukat és képességeiket a magyar állam és a közigazgatás szolgálatába állítják, továbbá, hogy közigazgatási hivatás gyakorlása során a törvényesség, a szakszerűség és az etikai előírások szerint végzik feladataikat. Ha ez a két tétel teljesül, akkor a harmadik és utolsó már meg is valósul, az Alma Mater, vagyis az NKE hírnevét öregbítik. Kiemelte, hogy az elmondott eskü és az átvett diploma egy személyes misszió megvallása. Márai Sándort idézve: „Az életnek értéket csak az a szolgálat adhat, amely az emberek ügye felé fordul. Ez az egyetlen igazság, amelyet minden következménnyel megismertem.” A dékán a hallgatóknak útravalóul azt kívánta, hogy tartsanak ki a választott úton, higgyenek magukban, legyenek szabadok és bátrak, valamint döntéseikkel merjék és akarják vezetni közösségüket. „Holnaptól kezdjenek egy olyan életet, amelyet nagy célok vezérelnek. Nagy célok…A Haza szolgálatában!” – zárta ünnepi gondolatait.

Dr. Trócsányi László kettős minőségben köszöntötte a végzős hallgatókat: egyrészt mint Magyarország igazságügyi minisztere, az egyetem egyik fenntartó minisztere, másrészt mint az NKE kutató professzora.  Kiemelte, az NKE egy olyan magas színvonalú egyetemi képzést nyújt, amely biztosítja, hogy elhivatott, érték alapú, hazájukat szerető hallgatók vehessék át okleveleiket, akik a munkaerő piacon bárhol megállják a helyüket. Azonban rávilágított, hogy a kormányzat az NKE-n végzettek többségét állami szerveknél szeretné látni, mivel kiemelten szükség van magasan kvalifikált, a közigazgatás- és az államtudományokat jól ismerő szakemberekre. „A Nemzeti Közszolgálati Egyetem hazánk egyik legkorszerűbb felsőoktatási intézménye” –hívta fel a figyelmet. „Nomen est omen” – a név kötelezi az NKE-t, értékeket fogalmaz meg. Ismertette, hogy a nemzeti  jelzőt azért kapta az egyetem, mivel a nemzet nagyobb, mint az állam, emellett a nemzeti nem jogi, inkább kulturális kifejezés. „A nemzet egysége alkotmányos alapérték, államcél. Akkor értelmezzük helyesen, ha nem absztrakcióként gondolunk rá. Konkrét közösség, amely konkrét emberekből áll. Őket kell szolgálni” – hívta fel a figyelmet. A közszolgálat tekintetében rávilágított: a közt szolgálni annyi, mint a közjót, a közérdeket szolgálni. Az állam célja az, hogy a köz- és a magánérdeket egyaránt előmozdítsa, amelyben fontos megtalálni az egyensúlyt. Végül az egyetemmel kapcsolatban kifejtette, hogy az itt szerzett tudás egyetemes emberré tesz. „Olyan emberré, aki kész a megszerzett képességeit a közösség szolgálatába állítani.” Trócsányi László gratulált a hallgatóknak és megkérte őket, hogy ne hagyják abba a tanulást, munkásságuk során folyamatosan fejlesszék magukat választott szakmájukban, így segítve a közigazgatás-tudomány, az egyetem és a nemzet fejlődését.

Prof. Dr. Patyi András, az NKE rektora felhívta a figyelmet, hogy a diplomaosztó napja a tudás ünnepe. „ A közigazgatás műveléséhez szükséges tudást ünnepeljük. Közigazgatást művelni emberszeretet nélkül nem lehet. Így a mai diplomaosztó ünnepség az emberszeretet, a humanitás ünnepe is” – fejtette ki. Ismertette, hogy az NKE 5 éve kezdte meg működését, amely során kemény munkával rengeteget gyarapodott az egyetem. Sikerült kivívni a magyar felsőoktatási palettán, hogy újabb 5 évre akkreditálják az egyetem képzéseit, megfelelve ezzel a hazai és európai standardoknak. A közigazgatási felsőoktatás 40 évvel ezelőtt, 1977-ben jött létre, azóta is töretlenül képzi a közigazgatás személyi állományát. A rektor ismertette, hogy a közigazgatás fellegváraként nevezett Ménesi úti épületből a kar idén elköltözik, birtokba veszi új és impozáns székhelyét a Ludovika Campuson. Kifejtette, hogy nem csak új épületekkel, hanem évről évre végzett diplomásokkal is gyarapodik az egyetem: „Elismeréseket és okleveleket adunk át, de igazából nem adunk, hanem mi kapjuk Önöket, végzetteket, alumnuszokat. Mi kapjuk az Önök megtisztelő figyelmét.” Rávilágított, hogy az állam a kezdetek óta komoly dilemmával küszködik a közigazgatási képzéssel kapcsolatban, hogy a jogász képzést hogyan tudják kiegészíteni a közigazgatási tudományokkal. Azonban ez az útkeresés véget ért: 2017 őszétől megkezdődik a doktori címet adó, államtudományi osztatlan mesterképzés. „Remélem, hogy a közigazgatás minden vonása szóba került az Önök tanulmányai során. Akiben megvolt már a közigazgatási érzék, abban erősítették a kollégák, akiben pedig még nem volt meg, csak ott szunnyadt, abban fel tudták éleszteni ezt az érzéket. Ennek az érzéknek a megéléséhez és a közigazgatáshoz szükséges elengedhetetlen emberszeretethez kívánok Önöknek sok sikert!” – zárta gondolatait a rektor

Az oklevélátadó ünnepség alkalmával sor került az egyetem és kari díjak, elismerések átadására. Az ÁKK Kari Tanácsa Dr. Lapsányszky András részére Magyary Zoltán-emlékérmet adományozott közigazgatást újító munkásságáért, valamint Dr. Kaiser Tamás intézetvezető egyetemi docens számára a Jó Állam, jó kormányzás témakörében végzett kutatásaiért. A Kari Tanács Pro Publico Bono Kitüntetést adományozott Prof. Dr. Halász Iván intézetvezető tanár részére, emellett Dékáni Dicsérő oklevélben részesült Dr. Horváth Attila, a Magyar Zoltán Szakkollégium igazgatója és Dr. Pál Gábor, az Ostrakon szakkollégium igazgatója. Az Év Tanára Díjat és kari vándorserleget Kaczvinszky Noémi nyelvtanár kapta a hallgatói szavazatok alapján. A Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság hallgatói díját Károly Alexandra szakkollégista vehette át. Kari Tanácsi Dicsérő Oklevélben részesült Deák Veronika és Ludányi Dávid, OTDK nyertes végzős hallgató, emellett Dávid átvehette az Egyetemi Szakmai ösztöndíjat is. A Pro Juventute ösztöndíjat Falaty Tamásnak ítélte oda az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat, az Egyetemi Közösségi Ösztöndíjat pedig Fenyősi Barbara vehette át. Józsi-Tóth Gergő Kollégiumi Közösségi Díjat 2017-ben Böszörményi Balázs HÖK elnök nyerte el. Az ünnepség végén a friss diplomások nevében Mudrity Dorka végzős hallgató mondott köszönőbeszédet.

A végzetteket most először az NKE által fejlesztett közigazgatási karrierportál kapcsolja össze a közigazgatási szervekkel, amelyek munkáltatóként a szükséges fiatal szakembereket ezen keresztül találhatják meg:

https://hszc.uni-nke.hu/karrier


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: oklevélátadó, 2017

Végzettséget igazoló jelvények is erősítik az egyetemi identitást

    • kituzok

Már az idén oklevelet szerző hallgatók is megkapják a végzettségüket szimbolizáló jelvényeket, amelyek karonként, a megszerzett oklevél minősítését és a végzettségi szintet illetően is különböznek. A Fenntartói Testület kezdeményezésére és egyben döntésével megvalósult jelképek az egyetemi és kari identitás, valamint a közösségépítés erősödését szolgálják.

Az ovális alakú hallgatói jelvényt körülölelő koszorúból két színváltozat lesz majd: az aranyat a kiváló teljesítményt nyújtók kapják, míg a többiek az ezüst színűt hordhatják majd. A koszorú egyik oldala babér, a másik cser (tölgyfa) levelekből épül, középen  a tanulásra, a tudományra és a bölcsességre utaló nyitott könyv és toll látható. A jelvények kari arculati színek alapján is különböznek, az eltérő szín a belső ellipszis koszorúhoz közeli szegélysávjában jelenik meg. Az Államtudományi és Közigazgatási Kart és a Közigazgatás-tudományi Doktori Iskolát a piros, a Rendészettudományi Kart és a Rendészettudományi Doktori Iskolát sötétkék, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kart, illetve a karon működő két doktori iskolát (Hadtudományi Doktori Iskola, Katonai Műszaki Doktori Iskola) barna, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kart zöld, míg a Víztudományi Kart világoskék szín jelöli. A jelvényen a végzettségi szint is megjelenik, ezeket úgynevezett filigránok jelzik a szegélysáv felső részében. Az alapképzési szakot 3, a mesterképzési szakot 5, míg a doktori fokozatot 7 db filigrán szimbolizálja.

A hallgatói jelvényeket az egyetem biztosítja díjmentesen az egyenruhás és a civil képzésekben oklevelet szerzőknek, valamint a PhD- doktori fokozatot szerzetteknek egyaránt.  Az alumnik számára az NKE a  későbbiekben lehetővé teszi, hogy megvásárolhatók legyenek a jelvények.

Az ÁKK kari végzettséget igazoló jelképek megtekinthetők a mellékelt PDF-ben: 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: jelvények, ÁKK, 2017

Búcsú a Ménesi úti campustól

    • fokep
    •  dsc6620 2
    •  dsc6637 2
    •  dsc6647 2
    •  dsc6666 2
    •  dsc6677 2
    •  dsc6689 2
    •  dsc6702 2
    •  dsc6708 2
  • Előző
  • Következő

Mintegy négy évtized után utolsó tanévét zárja a Ménesi úti campuson az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kara. Az egykori és jelenlegi hallgatók, oktatók egy kötetlen hangulatú pikniken, az úgynevezett „Közigazgatási Júliálison” búcsúztatták az épületkomplexumot.

Szeptembertől már a Ludovika Campusra költözve folytatja alap-, mester- és doktori képzéseit az ÁKK. A továbbképzések és vezetőképzések helyszíne azonban még egy évig a Ménesi úti épületegyüttes lesz. „A négy évtized alatt az intézmény neve számos alkalommal változott, de mindig a közigazgatási felsőoktatás alapintézménye volt és maradt is”- mondta el a rendezvényen Prof. Dr. Kis Norbert. Az ÁKK dékánja szólt arról is, hogy az elmúlt negyven évre való visszaemlékezés mellett tisztelegnek a közszolgálati tisztviselők előtt is, akiket július elsején ünnepeltek. Az egyetem számára ugyanis kiemelten fontosak ők is, hiszen 2011 óta törvény rendelkezik arról, hogy az NKE a közszolgálati tisztviselők továbbképzésének felelőse. Elhangzott, hogy a „Közigazgatási Júliálissal” a kar hagyományt szeretne teremteni, így azt tervezik, hogy minden tanév végén kötetlen hangulatú rendezvényen cserélhetnének eszmét az egyetem és a közigazgatási partnerintézmények munkatársai.  

A rendezvényen a múltidézésben az egykori hallgatók mellett olyan korábbi főiskolai és kari vezetők is részt vettek, mint Prof. Dr. Máthé Gábor volt főigazgató és Prof. Dr. Imre Miklós volt dékán. Videó összeállításunkban a velük folytatott pódiumbeszélgetésből láthatnak részleteket.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: piknik, ÁKK, 2017

A közszolgálati tisztviselők napja

    • akk zaszlo 680 451 s

Július 1-je, a közszolgálati tisztviselők napja 1992-re, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatályba lépésének napjára datálódik. Az ünnepet 1997-ben tartották meg első alkalommal, ekkor még a köztisztviselők napja név alatt. 2011. június 20-án az Országgyűlés úgy határozott, hogy július 1-je a kormánytisztviselők napja is legyen. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemről szóló törvény szerint intézményünk egyik célja a közigazgatási szakemberek képzése és az egységesülő közszolgálati életpályák közti átjárhatóság megteremtése. A törvény statuálja az államtudományi és közigazgatási felsőoktatást, amely a kormánytisztviselői, állami tisztviselői és a köztisztviselői életpályára felkészítő államtudományi és alapképzési szakok, valamint a hozzájuk kapcsolódó mesterképzési szakok, ideértve az államtudományi doktori cím használatára jogosító osztatlan szakot is. 2011 óta szintén törvény rendelkezik arról, hogy Egyetemünk a közszolgálati tisztviselők továbbképzésének felelőse.

A közszolgálati tisztviselők napját magáénak érezheti Egyetemünk egész közössége, kiemelten pedig az Államtudományi és Közigazgatási Kar.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2012-ben új korszakot indított el a közszolgálati tisztviselők képzésében és továbbképzésében. 2013-tól a Magyar Kormánytisztviselői Kar megalakulása és a tisztviselői etikai kódex jelentett mérföldkövet. Napjainkra pedig a kormányzás és a közigazgatás új és rendkívüli feladatai állítják komoly kihívások elé a közszolgálati tisztviselőket. A közszolgálati tisztviselőket a rendszerváltás óta elsősorban a hatékonyabb, gyorsabb és egyszerűbb közigazgatás megteremtése tette próbára. Napjainkban a tisztviselők az államiság és a nemzeti keretek megerősítésének fontos szereplőivé váltak. Teleki Pál egykori miniszterelnök az „igazi tisztviselőknek” címzett beszédében nehéz időkben úgy fogalmazott, hogy „az igazi tisztviselőnek az egész nemzetet át kell vezetni a változásokon”.

Ma az európai közösség politika válsága, az új népvándorlás, a globalizáció és a nemzetek feletti hatalmak népek és kultúrák létét fenyegetik. A globális hatalomgyakorlók egyre kifinomultabb eszközökkel az állam mint értékközösség lebontását végzik. Az érték-alapú közösségek helyett a bizonytalan összetételű virtuális és érdekközösségek korszelleme kezd uralkodni. A történelmi kihívásra Magyarország történelmi léptékű válaszokat ad megerősítve a nemzeti közösségépítés, más szóval a nemzetállamiság intézményrendszerét. Az államépítés célja a nemzetépítés, ami a nemzeti önállóságot és szuverenitást, a jó kormányzási képességet és a jó közigazgatást egyaránt jelenti.

A Kormány és a magyar felsőoktatás 2015-ben feltámasztotta a 70 éve lerombolt, a kommunizmus akadémistái által politikailag veszélyesnek ítélt önálló államtudományt. Az államtudomány a jó kormányzás és a nemzetépítés tudománya, eszméi és céljai ezért  ellentmondanak a globális hatalmi tényezők érdekeinek.

A hazai disputában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem az államtudomány elismerésének elkötelezett képviselője. 2015-ben létrejött az államtudományi képzési terület mint a felsőoktatás új kategóriája. 2016-ban Államtudományi és Közigazgatási Kar alakult. Végül pedig 2017-ben útjára indulhat 70 év után újra az államtudományi mesterképzés, amely államtudományi doktori címet (rerum politicarum) ad.

Az államiság és a kormányzás egyik legfőbb erőforrása a közszolgálati tisztviselő. Tisztelet és megbecsülés mindenkinek, aki ezt a pályát választja és felelősen kitart a közérdek és a közszolgálat mellett.

Az Államtudományi és Közigazgatási Kar ebben a szellemiségben 2017. július 5-én rendezi a „Közigazgatási Júliális” szakmai és szabadidős rendezvényt, amellyel a közszolgálati tisztviselők közössége előtt is tiszteleg.


Szöveg: Dr. Kis Norbert, dékán

Megosztás a Facebook-on


Elfogadták az államtudományi mesterszak tantervét

    •  dsc1148

Az NKE szenátusa mai ülésén elfogadta a jövő tanévtől induló államtudományi osztatlan mesterképzési szak tantervét. Prof. Dr. Patyi András rektor a szenátusi döntést történelmi pillanatnak nevezte, mivel több mint 70 év után indul újra ez a nagy múltra visszatekintő képzés.

Az Államtudományi és Közigazgatási (ÁKK) karon induló, doktori fokozatot adó államtudományi mesterképzésre már idén is jelentkezhettek a hallgatók, akik a következő tanévtől 10 félév során (másoddiplomásoknak kreditbeszámítással rövidebb képzési idővel) ismerhetik meg az állam működésével kapcsolatos legfontosabb és legújabb ismereteket. Az idei felvételi eljárásban nagy népszerűségnek örvendő képzésen a többi között olyan alapozó tantárgyakat hallgathatnak majd a jelentkezők, mint például az államtan, a politikatörténet, az alkotmánytan vagy a közpénzügyi alapismeretek. Emellett részletesebben is megismerkedhetnek majd például a magyar állam és kormányzat, valamint az önkormányzatok működésével, szakpolitikai tervezéssel, az elektronikus közszolgáltatásokkal és az EU jogrendszerével. Olyan differenciált szakmai ismeretekre is szert tehetnek, mint a közszolgálati kommunikáció, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, a magyar állam büntetőpolitikája vagy az európai uniós pénzügytan. Csak az szerezhet diplomát, aki teljesíti 12 hetes szakmai gyakorlatot a magyar államigazgatásban vagy az Európai Unió intézményében. A záróvizsga olyan komplex államtudományi ismeretköröket fog át, mint például az államelmélet és alkotmánytan, a közszolgálati vezetéselmélet és szervezéstan vagy a nemzetközi kapcsolatok és európai integráció.

Az okleveles államtudományi mester elnevezésű diplomát szerzők alkalmasak lesznek a többi között magas szintű tervezési, stratégiai, elemzési és vezetői feladatok ellátására, az állami működést összehasonlító módszerrel és nemzetközi modellek szerint is tervezni és szervezni, mindehhez a megfelelő kormányzati modelleket, technikákat alkalmazni. Az 5 éves képzésben például fontos szerepet kap a digitális állam modul, amelynek kapcsán a hallgatók megismerkedhetnek a legújabb infokommunikációs ismeretekkel. A képzés nappali és levelező munkarendben is elindul, mindkettő esetében lesznek államilag támogatott férőhelyek is. Ahogy korábban Patyi András hangsúlyozta:  „Ez a képzés alapvetően az államigazgatási és az önkormányzati szférában vezetői pozíciók betöltésére készíti fel a hallgatókat”.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


A közös agrárpolitikánk: szankciók és arányosság

    • fokep
    •  dsc1349 2
    •  dsc1353 2
    •  dsc1391 2
    •  dsc1395 2
    •  dsc1413 2
    •  dsc1418 2
    •  dsc1424 2
    •  dsc1433 2
  • Előző
  • Következő

Közös agrárpolitikából származó kifizetésekről, az uniós joggyakorlatról, valamint a felmerülő szankcionálási és arányossági kérdésekről tartott pódiumbeszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kara, amelyet az MTA MAB Természeti Erőforrás- és Vidékfejlesztési Munkabizottságával és a CEDR – Magyar Agrárjogi Egyesülettel közösen szervezett az intézmény. Az esemény célja az volt, hogy a szakmai és tudományos közösség interaktív beszélgetés keretein belül a közös agrárpolitikából származó kifizetésekkel kapcsolatos uniós ítélkezési gyakorlat, valamint az Európai Bizottsághoz címzett, írásbeli reagálást igénylő kérdésekre adott válaszok elemzésével választ keressen arra a kérdésre, hogy a magyar kifizető ügynökség szankciós gyakorlata rendszerszinten összhangban van-e az uniós joggal.

Cseh Tibor tolmácsolta Jakab István, az Országgyűlés alelnökének, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége elnökének üzenetét, a MAGOSZ érdemi és szakmai észrevételeit. Kifejtette, hogy bár Magyarország nettó pénzügyi haszonélvezője, kedvezményezettje az Európai Uniónak, tény, hogy a csatlakozással részlegesen megnyílt az ország piaca, majd a földmoratórium lejárta után teljes mértékben nyitottá vált a tagállamok számára. „A régi tagállamok gyakorlatilag döntő többségében ellátják az élelmiszeriparukat, így a valós pénzügyi mérleg alapján Magyarország a tagállamok viszonyában nem nettó kedvezményezett, hanem gyakorlatilag semleges, sok esetben negatív” – világított rá. A 2020 utáni uniós támogatási rendszerrel kapcsolatban kiemelte, hogy jelentős struktúraváltás várható, amely a közös agrárpolitikát is érinteni fogja. Így Magyarország hatalmas kihívások előtt áll: „A jelenleg még zubogó, ám lassan elzáródó uniós pénzcsapokat maximálisan le kell hívni azért, hogy a magyar agrárium hosszútávon is versenyképes pályára állhasson” – mondta, majd ismertette, hogy ehhez elengedhetetlen a támogatási rendszer optimalizálása, az intézményrendszer átalakítása, valamint komoly tanácsadói bázis rendszer kialakítása. Felhívta a figyelmet, hogy a Kamara égisze alatt jelenleg közel 600 fős falugazdász munkálkodik. Forrásmaximalizálás véleménye szerint csak úgy érhető el, ha a vonatkozó mezőgazdasági pályázatokat, mint például a fiatal gazda pályázatot leegyszerűsítik, a csalókat kizárják, földhasználati jogosultság adminisztrációját egyszerűsítik, valamint a támogatási lehívását ésszerűsítik.

Dr. habil. Budai Balázs, az ÁKK Szakigazgatási és Szakpolitikai Intézet vezetője ismertette, hogy a NKE-n az agrárpolitikával kapcsolatos oktatás és kutatás az intézet égisze alatt zajlik. Rávilágított, hogy az agrárigazgatást jelenleg választható tárgyként vehetik fel a hallgatók a karon, azonban reméli, hogy hamarosan sikerül beépíteni a kötelezően választóható tárgyak közé. Kifejtette, hogy jelenleg hatalmas nyomás van a szakmán a forráslehívások maximalizálását tekintve. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő szakmai felkészültség, így a hasonló konferenciák rendkívül hasznosak, hiszen teret biztosítanak a szakmai és tudományos egyeztetésnek.

„A közös agrárpolitika az egyik legjelentősebb politikája az Európai Uniónak. A költségvetés óriási része kerül ilyen formában felhasználásra: Magyarországra 12,3 milliárd euró, azaz közel 3700 milliárd forint érkezik. Ez hatalmas jelentőséggel bír mind az európai, mind a magyar mezőgazdaság számára” – hívta fel a figyelmet Győrfi Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke. Kiemelte, hogy a mezőgazdaság a jelenlegi támogatások nélkül fenntarthatatlan lenne, így óriási felelősség a források hatékony és gyors lehívása. Mivel hatalmas összegekről beszélünk, ezért a közös uniós intézmények szigorúan ellenőrzik a pályáztatási rendszert, és ha kell, szankcionálnak. A magyar kifizető ügynökség így kettős szerepet vállal, mivel egyrészt cél, hogy minél több forrást minél hatékonyabban osszanak szét a magyar agrárium pályázóinak, azonban meg kell felelni a szigorú európai követelményeknek is, az esetleges csalókat meg kell szűrnie a rendszernek.

A konferencia pódiumbeszélgetése során különböző, a magyar agráriumot érintő témát jártak végig a megjelent tudományos és gyakorlati szakemberek. A pódiumbeszélgetés három főbb vitapontot, valamint a témához kapcsolódó uniós joggyakorlatot, konkrét ítéletet járt körbe, amelyet Dr. Olajos István, a Miskolci Egyetem egyetemi docense, valamint Dr. Korom Ágoston, az NKE ÁKK tanársegédje állított össze. Főbb témakör volt a magyar támogatási rendszer átalakításának lehetőségei az Európai Unió bírósági gyakorlata és az Európai Bizottság válaszai alapján, kiemelt pont volt az intézményi változások kérdése a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal tekintetében, valamint az a kérdés, hogy hogyan érvényesülhet az egyenlő elbánás elve az ökogazdálkodásban. A sokszor heves tudományos vitába átcsapó pódiumbeszélgetést Dr. habil. Szilágyi János Ede, a MTA MAB Természeti Erőforrás- és Vidékfejlesztési Munkabizottságának elnöke vezette le, amelyben rész vett Olajos István és Korom Ágoston mellett Dr. Andréka Tamás, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője, továbbá Gulyás Levente, a Magyar Államkincstár Közvetlen Támogatások Igazgatóságának főosztályvezetője is.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Fogyasztóvédelem: közjog és a magánjog metszetében

    •  dsc1253 2
    •  dsc1170 2
    •  dsc1171 2
    •  dsc1193 2
    •  dsc1208 2
    •  dsc1241 2
    •  dsc1322 2
  • Előző
  • Következő

A fogyasztóvédelem aktuális kérdéseivel kapcsolatban szervezett konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának Civilisztikai Intézete a Ludovika Campuson. A rendezvényen egyaránt részt vettek a terület tudományos és gyakorlati szakemberei, akik előadások és viták alkalmával folytattak diskurzust a fogyasztóvédelem komplex közjogi és magánjogi tudományos kérdéseiről, a fogyasztóvédelemi gyakorlatról és fejlesztési lehetőségekről.

„A fogyasztóvédelem az egy olyan terület, ahol az állam feladata– szerepkörében és kormányzati felelősséget tekintve– a legszélesebb spektrumban van jelen” – fejtette ki nyitóbeszédjében Prof. Dr. Kis Norbert, az NKE ÁKK dékánja. Kiemelte, itt nemcsak egy jogtudományi problémáról van szó, hanem az állam beavatkozásának és felelősségének horizontális szerepéről. A fogyasztóvédelem túlmutat a jogi szabályozás és jogi szankcionálás témakörén: egy komplex problémát kell megoldania az államnak, amely közjog, magánjog vetület mellett gazdaságtani, pszichológiai és szociológiai tudományos szempontú megközelítést igényel.  A téma egyik alapkérdése, hogy hogyan és milyen módon változik az állam szerepe és feladata ezen a területen. Példaként az internetes kereskedelem fogyasztóvédelmi problematikáját vetette fel, ahol a jogi kérdések mellett megjelennek az adatvédelmi és adatbiztonsági problémakörök is.

A fogyasztóvédelem modern jogrendszeri komplexitásáról Dr. Darázs Lénárd, az ELTE Polgári Jogi Tanszék és az NKE Civilisztikai Intézet habilitált egyetemi docense tartott előadást. „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait” – idézte az Alaptörvényt, amelyben a jogalkotó már beemelte a fogyasztók védelmét mint alkotmányos államcélt. Kiemelte, hogy a fogyasztóvédelem megjelenik mind a hazai, mind a nemzetközi jogforrásokban és politikában egyaránt. Ismertette, hogy nem beszélhetünk egyszerű jogágról, egyetlen vonatkozó törvényről a fogyasztóvédelmi szabályokkal kapcsolatban: „Horizontális jogágról van szó, amely számos aspektusból, számos területen érinti a fogyasztók védelmét.”

Keszthelyi Nikoletta, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fogyasztóvédelemért felelős helyettes államtitkára ismertette a fogyasztóvédelem átalakult hatósági szervezetrendszerét és állami irányítását. 2017. január elsejétől a fogyasztóvédelem elsőfokú pillére átkerült a járási hivatalokhoz, míg a másodfokot országos illetékességgel a Pest Megyei Kormányhivatalhoz helyezték. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a minisztériumba integrálódott a stratégiai és szakmai irányítási területekkel, míg a hatósági ügyek egy része a már említett kormányhivatalhoz került. Rávilágított, hogy az év kihívása az internetes kereskedelem szabályozása. Az eladás során bemutatta az EVP-t, az ellenőrzési és vizsgálati programot, amelynek keretében a járási hivatalok kollégái járják a különböző üzlethelységeket, majd a helyettes államtitkár kitért a bírságolási gyakorlatra is. „A fogyasztóvédelemi hatóságoknak nem az a feladata, hogy bírságoljanak, hanem hogy jogkövető vállalkozási rendszer és kereskedelmi kultúra alakuljon ki Magyarországon” – mondta.

Dr. Oravecz Márton, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal elnöke az élelmiszerbiztonság és a fogyasztók személyi védelméről tartotta meg szakmai előadását. Kiemelte, hogy a NÉBIH struktúraváltáson esett át az elmúlt években közel 40 szerv összeolvadásával. Ahogy a nevében is jelzi, nagyobb hangsúlyt fektettek az élelmiszerekkel kapcsolatos szabályozásra. A hivatal főbb szakterületei az élelmiszerlánc, növénytermesztés, talajvédelem, erdészet, vadászat, halászat, mezőgazdaság, borászat, valamint a pálinka ellenőrzése és felügyelete. Az élelmiszerlánc-biztonsági stratégiáról elmondta, hogy egy hármas pilléren, felelősségi rendszeren nyugszik, amelynek alapja a vállalkozások, a vásárlók, valamint az állam. Felhívta a figyelmet, hogy a NÉBIH küldetésének tekinti a fogyasztók védelmét és képviseletét, amelyben döntő szerepet játszanak a hivatali kommunikációs kampányok. Kiemelte, rengeteg energiával jár, hogy a szükséges és fontos információ megfelelően célba érjen: „Közérthetőnek kell lenni. Nem elég jogi nyelven megfogalmazni az üzenetet, a fiatalokat a fiatalok nyelvén, az idősebbeket pedig az idősek nyelvén kell megszólítani” – fejtette ki.

Dr. Tóth András, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docense, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese, valamint a Versenytanács elnöke a fogyasztók mint piaci szereplők védelméről, a tisztességtelen kereskedelem elleni fellépésről, valamint a GVH gyakorlatáról tartott előadást. „Az, hogy a fogyasztók döntéshozatalát befolyásolják a vállalkozások, egy teljesen természetes folyamat. Ha tisztességes eszközökkel történik, akkor hasznos és jó a fogyasztó számára. Azonban akkor nem az, ha ez a gyakorlat a fogyasztói döntéshozatal eltérítésének az eszköze lesz, megtévesztő információkat állítva” – mondta. Legfőbb kérdés, hogy vajon mi az a mérce, ahol a vállalkozások ésszerűen tájékoztatják a fogyasztókat. Az előadás alkalmával Tóth András ismertette a legújabb reklámpszichológiai trendeket is, amelyek már nem explicit módon szólítják meg a vásárlókat, hanem csak sugalmaznak, mivel így sokkal erősebb hatást tud kifejteni egy reklám a fogyasztóra. A GVH szerint ez a gyakorlat sokszor feszegeti a fogyasztói megtévesztés határát, a szabályozás kérdése jelenleg a Kúria előtt van. 2017 kihívásai közé sorolta a celebek online közösségi oldalakon megosztott posztjaiban elrejtett, fizetett hirdetések szabályozásának kérdését, továbbá bemutatott egy jelenleg is folyó vitát, ahol a GVH az eddigi legnagyobb, 600 millió forintos büntetést szabta ki az egyik legnagyobb telekommunikációs cégre a megtévesztő reklámja miatt.

A konferencia délutáni óráiban könyvbemutatókra került sor, ahol Auer Ádám „Corporate Governance – A felelős társaságirányítás jelenkori dimenziói” c. tudományos munkásságát, valamint a Pro Publico Bono – Public Administration legújabb kötetében megjelenő „Corporate Governance ol State-owned enterprises in central and eastern Europe Special Edition” szakanyagot Prof. Dr. Nochta Tibor, Prof. Dr. Kiss György, valamint Dr. Szuchy Róbert mutatta be és méltatta.

A rendezvény a KÖFOP 2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 számú „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” című projekt keretében valósult meg.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Európai hagyományok az államigazgatásban

    • fokep
    •  dsc0290 2
    •  dsc0293 2
    •  dsc0304 2
    •  dsc0317 2
    •  dsc0333 2
  • Előző
  • Következő

Az NKE ÁKK Európai Állam- és Jogtörténeti Intézet 2017. június 5-7. között nemzetközi projektbemutató ülést szervezett „European Tradition: The Concept of the State and Governance in Theory and Practice“ címmel, melynek témája az európai hagyományok szerepe volt az állam és igazgatás történeti megközelítésében.

A tanácskozást június 5-én Dr. Peres Zsuzsanna, az NKE ÁKK dékánhelyettese nyitotta meg. A nemzetközi rendezvény fő célja projektbemutató vitaülés megtartása, kapcsolatfelvétel és a projekt részkutatásainak megvitatása a külföldi partnerekkel; továbbá új külföldi együttműködők felkutatása volt. Az eseményen - az intézet munkatársai mellett – a római jog és az antik jogtörténet egyik jelentős nemzetközi elismertséggel rendelkező szervezetének, a Consorzio Interuniversitario Gérard Boulvert professzorai is részt vettek, intézetvezetőnk Prof. Jakab Éva meghívására, aki 2014 óta szintén tagja a testületnek. A Consorzio zsűrije a Prix Gérard Boulevert díj odaítélője, amelyet azon fiatal kutatók kaphatnak meg, akik az első tudományos monográfiájukat nemzetközi versenyben megmérettetik. A Ludovikán jelen lévő neves külföldi tudósok Jean Andreau (Paris), Cosimo Cascione (Napoli) Alessandro Corbino (Catania), Maria Floriana Cursi (Teramo), Thomas A.J. McGinn (Vanderbilt), Luigi Labruna (Napoli), Carla Masi Doria (Napoli), Pascal Pichonnaz (Fribourg), Martin Schermaier (Bonn) kedvezően nyilatkoztak a kutatási projektünkről, amelynek részletes bemutatása után a Consorzio-val való nemzetközi együttműködés hivatalossá tételét is indítványozták.

A rendezvény a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés“ elnevezésű kiemelt projekt része, az „Európai hagyomány: állam és igazgatás történeti megközelítésben“ kutatóműhely jóvoltából került megrendezésre.


Szöveg: Dr. habil. Pókecz Kovács Attila

Fotó: Szillágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


A magyar közigazgatás Európában

    • fokep
    •  dsc0730 2
    •  dsc0738 2
    •  dsc0743 2
    •  dsc0753 2
    •  dsc0790 2
    •  dsc0813 2
  • Előző
  • Következő

A magyar közigazgatás és az európai közszolgálat kapcsolatrendszerét elemezték azon a konferencián, amelyet a XX. század államtudósa, Magyary Zoltán születésének évfordulója kapcsán tartottak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Tegnap a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság szervezésében Tatán tartottak koszorúzással egybekötött megemlékezést.

„A magyar közigazgatásnak a 90-es évek elején sem volt szégyenkezni valója az európai közigazgatással összehasonlítva”- hangsúlyozta egy személyes élményt is felidézve Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora szerint hazánk uniós csatlakozása újabb lehetőségeket biztosított a hazai közigazgatás fejlesztésére. „Az emberi tényező szerepét is figyelembe véve a magyar közigazgatás nagyon hosszú ideje európai színvonalú, ezt a tudást azonban állandóan szinten kell tartani ”- tette hozzá a rektor. Magyary Zoltán munkásságával kapcsolatban megjegyezte, hogy a közigazgatás-tudományban évtizedekkel megelőzte a korát, hiszen olyan tudást, olyan ismereteket adott a tudománynak, amelyek addig ismeretlenek voltak. „Talán éppen emiatt sem volt egy kellemes ember a kortársak szemében”- tette hozzá Patyi András. Elhangzott, hogy kormánybiztosi tevékenységét nem lehet sikerként elkönyvelni, egyetlen reformjavaslatát sem fogadták el az akkori állami, kormányzati szereplők. A rektor felidézte Bibó István gondolatait is, aki szerint a közigazgatást három nagy tényező határozza meg: a Hatalom, a Hivatal és az Élet. Patyi András szerint Magyary életműve arra példa, hogy hogyan lehet külön-külön és egymáshoz viszonyítva szintézisben látni ezeket a tényezőket, magatartásformákat.

A magyar közigazgatás történetét és az európai közigazgatáshoz való viszonyát elemezte előadásban Prof. Dr. Kiss György akadémikus. Az NKE Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola vezetője szerint a kezdetben kialakuló közigazgatásban különösen nagy szerepe volt a vármegyéknek, majd a létrejövő hívatásos elitrétegnek, a hivatalnokoknak. Feladataik közé tartozott például az ingatlan-nyilvántartás, az adórendszer fenntartása, és a jogalkalmazás egyfajta szűrői is voltak. Kiss György szerint a magyar közigazgatás történetének egyik legizgalmasabb korszaka a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszak volt. Ezekben az évtizedekben olyan fontos törvények születtek, mint például az 1870-es törvénycikk a köztörvényhatóságok rendezéséről. Emellett ezt a korszakot olyan elkötelezett tudósok fémjelezték, mint például Récsi Emil, Keleti Ferenc, Lechner Ágoston, Kmety Károly vagy Choncha Győző. A professzor hangsúlyozta azt is, hogy 1886-ban jött létre a magyar állami tisztviselők országos egyesülete. Az első világháború után az útkeresés időszaka következett, a közjog tudományának meghatározó tudósaival, mint például Magyary Zoltánnal, Egyed Istvánnal és Csekey Istvánnal.

A kormánytisztviselők elkötelezettségéről, a hivatásetikai normák betartásáról is beszélt előadásában Dr. Dargay Eszter. A Magyar Kormánytisztviselői Kar (MKK) elnöki jogkörben eljáró alelnöke szerint a végrehajtó hatalom működésén nagymértékben múlik a kormányzás teljesítménye. A közigazgatással szembeni követelmények közé sorolta a többi között a jogszerűséget, eredményességet, a megbízhatóságot, a kiszámíthatóságot és az átláthatóságot is. Elhangzott, hogy a közigazgatási célok nem érhetők el az úgynevezett végrehajtó tisztviselő nélkül, akinek szerepe egyénként és a közösség tagjaként is meghatározó. Dargay Eszter előadásában beszélt az érdekvédelemről és az érdekképviseletről, valamint az MKK szerepéről. Utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy fontos feladatuk a hivatásetikai szabályok megalkotása, valamint az etikai eljárások lefolytatása.

A magyar közigazgatás rendszerváltás utáni történetét és az európai integrációval való kapcsolatát elemezte előadásában Czékmann Zsolt. A Miskolci Egyetem tanársegédje szerint a rendszerváltás jelentős változást hozott a magyar közigazgatásban: átalakult az államszervezet és a jogrendszer, megnőtt a kormány és a kormányfő szerepe és létrejöttek az önkormányzatok is. Az előadó szólt az európai integráció lépcsőiről és a főbb állomásait jelentő alap-szerződésekről, kiemelve a lisszaboni szerződés jelentőségét. Czékmann Zsolt hat tézisben foglalta össze a tagállami közigazgatás és az EU közötti kapcsolatot. Elhangzott, hogy az EU a nemzetközi jog önálló alanya, önálló jogi személy és saját intézményrendszerrel rendelkezik. Csekély kivételtől eltekintve az EU-nak csak elvárásai vannak a tagállamok közigazgatásával szemben. Bár minden tagállamnak saját, egyedi közigazgatása van, de érvényesül a tagállami közigazgatások egyfajta konvergenciája. Czékmann Zsolt elmondta, hogy az EU közigazgatása megosztott, a tagállamok és az uniós intézmények egyetlen egységet alkotva gondoskodnak az uniós jog végrehajtásáról és érvényesítéséről.

A magyar és az európai közigazgatás jövőjéről beszélt záró gondolataiban Prof. Dr. Kis Norbert. Az Államtudományi és Közigazgatási Kar (ÁKK) dékánja szerint ma sokkal nehezebb megjósolni azt, hogy mi fog történni 15-20 év múlva a közigazgatásban. Az azonban a professzor szerint már most is látszik, hogy egyre kevésbé az ember, sokkal inkább az adat, az adatáramlás áll a fejlesztések középpontjában. „Egyfajta paradigmaváltás történik napjainkban”- hangsúlyozta Kis Norbert.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Díjazták az NKE professor emeritusát

    • Máthé Gábor

Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el Máthé Gábor oktatói, kutatói és nevelői munkáját pedagógusnap alkalmából. Az NKE professor emeritusának Balogh Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adta a díjat az iskolateremtő, nemzetközi szinten is elismert tevékenységéért a Zeneakadémián rendezett ünnepségen.

Máthé Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtörténeti Albizottságának elnöke. 1962-ben kezdte meg tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán, ahol 1967-ben summa cum laude minősítéssel végzett. Az elmúlt évtizedekben több felsőoktatási intézményben is oktatott és látott el vezetői feladatokat. 1967 és 1977 között az ELTE ÁJK Magyar Jogtörténeti Tanszékén, mint MTA kutatóhelyen dolgozott tudományos munkatársként, majd főmunkatársként. 2004-ig az Államigazgatási Főiskola, majd a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kar főiskolai tanára, s egyben a Jogtudományi Tanszék vezetője. Az ezredforduló integrációs intézkedéseinek hatására a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Államigazgatási Karának főigazgatója volt 2000 és 2002 között. 1994-től az ELTE ÁJK Magyar Jogtörténeti Tanszékén egyetemi docens, 2007-től egyetemi tanár, 2011-től professor emeritus. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas. 2004-től 5 éven át volt a dékánja a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának. 2007-től a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karán egyetemi tanár, majd 2012-től az akkor létrejövő Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Karának professor emeritusa. Pályáját számos közéleti tevékenység is fémjelzi, így a többi között volt a Magyar Jogász Egylet elnöke, a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja, az MTA Jogtörténeti Albizottságának jelenleg is elnöke. Munkáját több kitüntetéssel is elismerték már, így a többi között megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét, valamint Akadémiai Díjban is részesült.

Máthé Gábor kutatási területe a magyar alkotmány- és jogtörténet. Munkája során a magyar alkotmány- és közigazgatás intézményrendszerének fejlődéstörténetével, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás határterületi problematikájával, a választójoggal és a közigazgatás büntetőhatalmával foglalkozott. Publikációit elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre.

Megosztás a Facebook-on