Szűkítés


Kategóriák


Minden Címke 133

A magyar közigazgatás Európában

    • fokep
    •  dsc0730 2
    •  dsc0738 2
    •  dsc0743 2
    •  dsc0753 2
    •  dsc0790 2
    •  dsc0813 2
  • Előző
  • Következő

A magyar közigazgatás és az európai közszolgálat kapcsolatrendszerét elemezték azon a konferencián, amelyet a XX. század államtudósa, Magyary Zoltán születésének évfordulója kapcsán tartottak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Tegnap a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság szervezésében Tatán tartottak koszorúzással egybekötött megemlékezést.

„A magyar közigazgatásnak a 90-es évek elején sem volt szégyenkezni valója az európai közigazgatással összehasonlítva”- hangsúlyozta egy személyes élményt is felidézve Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora szerint hazánk uniós csatlakozása újabb lehetőségeket biztosított a hazai közigazgatás fejlesztésére. „Az emberi tényező szerepét is figyelembe véve a magyar közigazgatás nagyon hosszú ideje európai színvonalú, ezt a tudást azonban állandóan szinten kell tartani ”- tette hozzá a rektor. Magyary Zoltán munkásságával kapcsolatban megjegyezte, hogy a közigazgatás-tudományban évtizedekkel megelőzte a korát, hiszen olyan tudást, olyan ismereteket adott a tudománynak, amelyek addig ismeretlenek voltak. „Talán éppen emiatt sem volt egy kellemes ember a kortársak szemében”- tette hozzá Patyi András. Elhangzott, hogy kormánybiztosi tevékenységét nem lehet sikerként elkönyvelni, egyetlen reformjavaslatát sem fogadták el az akkori állami, kormányzati szereplők. A rektor felidézte Bibó István gondolatait is, aki szerint a közigazgatást három nagy tényező határozza meg: a Hatalom, a Hivatal és az Élet. Patyi András szerint Magyary életműve arra példa, hogy hogyan lehet külön-külön és egymáshoz viszonyítva szintézisben látni ezeket a tényezőket, magatartásformákat.

A magyar közigazgatás történetét és az európai közigazgatáshoz való viszonyát elemezte előadásban Prof. Dr. Kiss György akadémikus. Az NKE Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola vezetője szerint a kezdetben kialakuló közigazgatásban különösen nagy szerepe volt a vármegyéknek, majd a létrejövő hívatásos elitrétegnek, a hivatalnokoknak. Feladataik közé tartozott például az ingatlan-nyilvántartás, az adórendszer fenntartása, és a jogalkalmazás egyfajta szűrői is voltak. Kiss György szerint a magyar közigazgatás történetének egyik legizgalmasabb korszaka a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszak volt. Ezekben az évtizedekben olyan fontos törvények születtek, mint például az 1870-es törvénycikk a köztörvényhatóságok rendezéséről. Emellett ezt a korszakot olyan elkötelezett tudósok fémjelezték, mint például Récsi Emil, Keleti Ferenc, Lechner Ágoston, Kmety Károly vagy Choncha Győző. A professzor hangsúlyozta azt is, hogy 1886-ban jött létre a magyar állami tisztviselők országos egyesülete. Az első világháború után az útkeresés időszaka következett, a közjog tudományának meghatározó tudósaival, mint például Magyary Zoltánnal, Egyed Istvánnal és Csekey Istvánnal.

A kormánytisztviselők elkötelezettségéről, a hivatásetikai normák betartásáról is beszélt előadásában Dr. Dargay Eszter. A Magyar Kormánytisztviselői Kar (MKK) elnöki jogkörben eljáró alelnöke szerint a végrehajtó hatalom működésén nagymértékben múlik a kormányzás teljesítménye. A közigazgatással szembeni követelmények közé sorolta a többi között a jogszerűséget, eredményességet, a megbízhatóságot, a kiszámíthatóságot és az átláthatóságot is. Elhangzott, hogy a közigazgatási célok nem érhetők el az úgynevezett végrehajtó tisztviselő nélkül, akinek szerepe egyénként és a közösség tagjaként is meghatározó. Dargay Eszter előadásában beszélt az érdekvédelemről és az érdekképviseletről, valamint az MKK szerepéről. Utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy fontos feladatuk a hivatásetikai szabályok megalkotása, valamint az etikai eljárások lefolytatása.

A magyar közigazgatás rendszerváltás utáni történetét és az európai integrációval való kapcsolatát elemezte előadásában Czékmann Zsolt. A Miskolci Egyetem tanársegédje szerint a rendszerváltás jelentős változást hozott a magyar közigazgatásban: átalakult az államszervezet és a jogrendszer, megnőtt a kormány és a kormányfő szerepe és létrejöttek az önkormányzatok is. Az előadó szólt az európai integráció lépcsőiről és a főbb állomásait jelentő alap-szerződésekről, kiemelve a lisszaboni szerződés jelentőségét. Czékmann Zsolt hat tézisben foglalta össze a tagállami közigazgatás és az EU közötti kapcsolatot. Elhangzott, hogy az EU a nemzetközi jog önálló alanya, önálló jogi személy és saját intézményrendszerrel rendelkezik. Csekély kivételtől eltekintve az EU-nak csak elvárásai vannak a tagállamok közigazgatásával szemben. Bár minden tagállamnak saját, egyedi közigazgatása van, de érvényesül a tagállami közigazgatások egyfajta konvergenciája. Czékmann Zsolt elmondta, hogy az EU közigazgatása megosztott, a tagállamok és az uniós intézmények egyetlen egységet alkotva gondoskodnak az uniós jog végrehajtásáról és érvényesítéséről.

A magyar és az európai közigazgatás jövőjéről beszélt záró gondolataiban Prof. Dr. Kis Norbert. Az Államtudományi és Közigazgatási Kar (ÁKK) dékánja szerint ma sokkal nehezebb megjósolni azt, hogy mi fog történni 15-20 év múlva a közigazgatásban. Az azonban a professzor szerint már most is látszik, hogy egyre kevésbé az ember, sokkal inkább az adat, az adatáramlás áll a fejlesztések középpontjában. „Egyfajta paradigmaváltás történik napjainkban”- hangsúlyozta Kis Norbert.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on