Szűkítés


Kategóriák


Minden Címke 148


bejegyzések

Tudomány mindenek felett

Tudományos Diákköri Börzét tartott az ÁKK Kari Tudományos Diákköri Tanácsa 2017. október 11-én az NKE Oktatási épületének aulájában. A rendezvény keretei között az ÁKK-n működő tudományos diákkörök bemutatkozása mellett a hallgatók meghallgathatták Dr. Auer Ádám, egyetemünk adjunktusa és Ludányi Dávid doktoranduszhallgató „Miért érdemes TDK-zni?” című előadását.

A TDK Börzén az Államtudományi és Közigazgatási Kar tizenegy tudományos diákköre képviseltette magát. A hallgatók tájékozódhattak a TDK-ban folyó tudományos tevékenységről, a tervezett kutatásokról, a csatlakozási lehetőségekről, valamint a tudományos diákkörök által szervezett egyéb programokról is.

Miért érdemes TDK-zni? kerekasztal beszélgetés

Szerdán, az Oktatási épületben megtartott Tudományos Diákköri Börze keretein belül sor került egy kerekasztal beszélgetésre, melyen olyan személyek osztották meg tapasztalataikat, akik a TDK-k világában igazán jártasak. Dolgozataikkal indultak ITDK, illetve OTDK versenyeken is, ahonnan irigylésre méltó eredményekkel tértek haza, beszélhetünk itt a dobogó bármelyik fokáról vagy épp különdíjról. A kerekasztal beszélgetés keretei között Dr. Peres Zsuzsanna KTDT elnök, Dr. Auer Ádám, a XXIX. OTDK Magyar Állam- és Jogtörténeti Szekció I. helyezettje, az Alkotmányjogi Szekció II. helyezettje és a XXX. OTDK Polgári Jog III. Szekció I. helyezettje, az NKE ÁKK Civilisztikai Intézetének adjunktusa és Ludányi Dávid doktoranduszhallgató, a XXXIII. OTDK Állam- és Jogtörténeti Szekció I. helyezettje mesélt a tudományos kutatásokhoz kapcsolódó élményeiről, tapasztalataitól a hallgatóknak. A beszélgetés levezették Lenyu Kata Sára Közszolgálati és Emberi Erőforrás TDK titkár és Simon Annamária Általános Közigazgatási Jogi TDK titkár.

A beszélgetés célja a hallgatók motiválása TDK dolgozat megírására, a diákköri mozgalomban való részvételre. Meghívott előadóink meggyőződése, hogy egy ilyen csapathoz való csatlakozás, illetve a dolgozat megírása hozzájárul ahhoz, hogy egy hallgató az egyetemi éveit minél inkább hasznosabban és proaktívan tudja eltölteni.

Rengeteg jó tanácsot kaphatott a hallgatóság többek között arról is, hogyan érdemes egy ilyen csatlakozásról szóló döntést meghozni, mit kell mérlegelnie annak, aki TDK tag szeretne lenni, hogyan kell belekezdeni egy ITDK vagy OTDK dolgozat megírásába, milyen buktatókkal, nehézségekkel kell számolni, vagy éppen mekkora elszántságra van szükség mindehhez.

Előadóink saját élettapasztalataikat megosztva próbálták buzdítani a diákokat, így elhangzottak tanulságos, olykor igazán vicces történetek is. Igazán motiváló volt hallgatni olyan emberek beszámolóit, akik valóban ismerik már a téma minden szegletét, óriási lelkesedéssel beszélnek a TDK-ról és szívesen segítenek bárkinek elindulni ezen az úton. 

Szó esett az általuk választott dolgozati témákról is, az első lépések nehézségéről, hogy hogyan is alakult ki saját írói stílusuk és persze arról is, hogy mi volt az ő személyes motivációjuk. Elhangzott, hogy milyen fontos a jól megválasztott téma, a megfelelő konzulens, az elszántság, az áldozatkészség.

Mint kiderült, ez az egy óra sokakra rendkívül motiválóan hatott, többen ugyanis a beszélgetés után felkeresték valamelyik TDK standját és jelentkeztek is. Meggyőződésünk, hogy akik most nem is csatlakoztak, azok számára is hasznos volt a beszélgetés és az egyetemi tanulmányaikba is biztosan be tudják majd építeni az elhangzott jó tanácsokat.

Előadóinknak ezúton is szeretnénk megköszönni a közreműködést, illetve azt a munkát, amit egy tudományokban jártas jövő generációjának felnevelésébe fektetnek.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésedet, tájékozódj a tudományos diákkörök küldetéséről és elérhetőségéről a kari honlapon vagy az NKE ÁKK Tudományos diákkörök facebook oldalán!

Az ÁKK-n működő tudományos diákkörök a következők:

  • Alkotmány- és Összehasonító Jogi TDK
  • Állam- és Társadalomtudományi TDK
  • Államháztartástani és Pénzügyi Jogi TDK
  • Általános Közigazgatási Jogi TDK
  • E-Közszolgálati TDK
  • Európai Állam- és Jogtörténeti TDK
  • Közszolgálati és Emberi Erőforrás TDK
  • Magyar Állam- és Jogtörténeti TDK
  • Polgári Jogi TDK
  • Közszervezési és Közigazgatástani TDK
  • Szakigazgatási és Szakpolitikai TDK

Szerzők: Fecser Zsuzsanna KTDT titkár, Lenyu Kata Sára és Simon Annamária TDK titkár.

    • TDK
    • TDK
    • TDK
    • TDK
    • TDK
    • TDK

Külföldi vendégoktatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az European Institute of Public Administration (a továbbiakban: EIPA) együttműködésének keretében az elmúlt öt hónapban külföldi vendégoktatók irányításával angol nyelvű gyakorlati képzéseket vehetett igénybe 150 fő vezető tisztviselő.

Az EIPA az európai közszolgálat képzési és fejlesztési kiválósági-központjaként működik, 23 európai uniós tagállam felügyelete alatt. Az európai vezetőképzés központjaként 1981 óta, immár három és fél évtizednyi tapasztalat birtokában segíti az adott tagállam/uniós intézmény szükségleteihez igazodó programjaival a tagállamok és az európai uniós intézmények tisztviselői ismereteinek és kapacitásának bővítését.

A gyakorlati képzések az EU-s tagállamok és intézmények tapasztalataira épültek, melyekre a kormányzat és a magyar tisztviselők részéről kiemelt igény mutatkozott. A nemzetközi és európai, tudományos képzési térben jelenleg egyetlen intézmény rendelkezik olyan elméleti és gyakorlati tudást ötvöző portfólióval, amely egyedi programjaival és speciális tréningmódszereivel egyedi kompetenciafejlesztést képes biztosítani a tisztviselők számára.

A kétnapos tréningek az alábbi témaköröket ölelték fel:

·         Evaluation and Monitoring of EU Structural and Cohesion Funds Programmes 2014-2020;

·         Simplification of European Structural and Investment Funds 2014-2020;

·         Result-orientation of ESIF Programmes;

·         EU Impact Assessment and Better Regulation;

·         EU Budget and Multiannual Financial Framework

·         Financial management and Control of EU Structural and Investment Funds 2014-2020”.

A tréningeken az alábbi külföldi vendégoktatók működtek közre: Robin Smail, Iain Jenkins és Shaun Henry az Egyesült Királyságból, Marco Lopriore és Theo Jans Hollandiából, Luca Santin és Prof. Dr Wim Marneffe Belgiumból, továbbá Jorge Nuñez Ferrer Spanyolországból.

Több hallgatónk beszámolt arról, hogy már korábban is tudomásuk volt más EU-s tagállamban szervezett EIPA-képzésről, de azok megfizethetetlenek voltak számukra, nem is beszélve a kiutazási – és tartózkodási költségekről, napidíjról.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a minisztériumi tisztviselők mellett kormányhivatalok és önkormányzatok – EU-s programok tervezésével, megvalósításával foglalkozó – tisztviselői is jelentkeztek, sikerrel elvégezve a kurzusokat.

A képzés finanszírozását a KÖFOP 2.1.1. számú, „A közszolgáltatás komplex kompetencia, életpálya program és oktatás technológiai fejlesztése” című projekt, továbbá a KÖFOP 2.1.2 számú, „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” című projekt biztosította.

    • Külföldi vendégoktatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
    • Külföldi vendégoktatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
    • Külföldi vendégoktatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
    • Külföldi vendégoktatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
    • Külföldi vendégoktatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
    • Külföldi vendégoktatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen

E-ügyintézés a gyakorlatban

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ Zrt.) közötti együttműködés egy újabb állomásaként október 4-én E-ügyintézési Szakmai Napon vehettek részt az érdeklődők.

A Közigazgatási informatika és információrendszerek II. tantárgy keretei között először Pándi Boglárka, a NISZ Zrt. Termék- és szolgáltatásfejlesztési osztályvezetője tartott előadást.

E-ügyintézés - szakmai előadások

E-ügyintézés a gyakorlatban: SZEÜSZ-ök megvalósulása, hatékonysága című előadás kitért a jogszabályi környezet változásaira, az elektronikus azonosítás lehetőségeire, a személyre szabott ügyintézési felület kialakítására, egyes kiemelt SZEÜSZ-ökre. A hallgatóság első kézből ismerhette meg a Magyarorszag.hu megújulását célzó törekvéseket.

Dr. Daróczi István, a NISZ Zrt. Telefonos és elektronikus ügyintézési osztály vezetője előadásában a NISZ Zrt. tevékenységét, majd a Kormányzati Ügyfélvonal működését mutatta be. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a Kormányzati Ügyfélvonal különböző csoportjainak a munkájában számítanak a diákjainkra is.

Az előadásokat Kahoot teszt zárta, amelyet hallgatóink sikeresen teljesítettek. Az első 3 helyezettet kisebb ajándékokkal lepték meg a NISZ jóvoltából.

Kormányzati Ügyfélvonal – 1818

A rendezvény részeként karunkra települt egy napra a Kormányzati Ügyfélvonal. Schweier Krisztián vezető ügyfélszolgálati munkatárs és társai az érdeklődők számára bemutatták az ügyfélszolgálati munkát, válaszoltak a kérdésekre, valamint játékos formában felmérték az e-ügyintézési ismereteket.

Mobilizált okmánybusz „Lépj be az elektronikus ügyfélszolgálat világába!”

Mobilizált okmánybusz biztosította a helyszínen az ügyek intézését. Lehetőség nyílt az oktatók, hallgatók, munkatársak és más érdeklődők számára közel 100 ügy helyszíni ügyintézésére.

A rendezvény sikeresen zárult, az együttműködés folytatódik, remélhetőleg ez tudományos tevékenységekben, TDK rendezvények, szakmai gyakorlatok formájában is megmutatkozik. A NISZ-es kollégákkal újra találkozhatunk majd a Ludovika Fesztiválon.

    • NISZ
    • NISZ
    • NISZ
    • NISZ

Ingatlangazdálkodás a köz szolgálatában

    • fokep
    •  dsc7638 2
    •  dsc7661 2
    •  dsc7677 2
    •  dsc7678 2
    •  dsc7696 2
    •  dsc7697 2
    •  dsc7709 2
    •  dsc7758 2
    •  dsc7796 2
    •  dsc7815 2
    •  dsc7825 2
    •  dsc7828 2
    •  dsc7839 2
    •  dsc7855 2
  • Előző
  • Következő

„Az egyetemi oktatásban is helye van az állami, közcélú ingatlangazdálkodással kapcsolatos ismereteknek, így az NKE államtudományi mesterképzésében erről is tanulhatnak a hallgatók”- hangzott el az Államtudományi és Közigazgatási Karon (ÁKK) rendezett szakmai konferencián. A rendezvényen többféle megközelítésben tárgyalták az ingatlangazdálkodás sajátosságait, fejlesztésének lehetőségeit.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a Ludovika Campus fejlesztésével jelentősen megnőttek az ingatlangazdálkodással kapcsolatos feladatok. Egyrészt jelentős fejlesztés történik az ingatlanvagyonban, másrészt az épületegyüttesek működtetését is meg kell szervezni. „Egy olyan egyetemi campus épül, amely a főváros fejlesztésében is jelentős szerepet kap”- mondta a rendezvényt megnyitó köszöntőjében Prof. Dr. Kis Norbert. Az ÁKK dékánja szólt arról is, hogy az egyetem az elmúlt években az ország legnagyobb felnőttképző intézményévé nőtte ki magát, ahol az ismeretek átadása nagyrészt távoktatás formájában történik. Szerinte a virtuális és a fizikai oktatási térnek összhangban kell lenni ahhoz, hogy hatékony képzés folyjon. A dékán elmondta, hogy az NKE nemrég indult államtudományi mesterképzésének programjában szerepet kapnak az állami ingatlangazdálkodással kapcsolatos ismeretek is.

„A főváros életében is meghatározó feladat az ingatlangazdálkodás, amelynél nagyon fontos szempont az előre gondolkodás, a precíz tervezés”- mondta előadásában Dr. Bagdy Gábor. Budapest pénzügyekért felelős főpolgármester-helyettese rámutatott, hogy az ingatlanok értékesítésénél az ingatlanpiac helyzete meghatározó szempont, ugyanakkor nekik a fővárosi lakosok érdekeit is képviselni kell. „Nemcsak a profitmaximalizálás a lényeg, hanem nekünk azt is figyelembe kell venni, hogy egy ingatlan mennyire illeszkedik a városképbe”- fogalmazott Bagdy Gábor, aki éppen a közcélúság miatt gondolja úgy, hogy a közszférában nehezebb jól gazdálkodni az ingatlanvagyonnal. Ettől függetlenül úgy látja, hogy egy magáncég nem működik szükségszerűen jobban ezen a területen sem, mint egy állami, hiszen szinte minden a menedzsment felkészültségén múlik. 

Az ingatlangazdálkodás történelmi hátteréről beszélt előadásában Prof. Dr. Imre Miklós. Az NKE Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Intézet vezetője elmondta, hogy már az állam megjelenése előtt volt közcélú ingatlangazdálkodás, amely folyamatos fejlődésen ment át az évszázadok alatt. Ezen a területen fontos változás történt az ipari forradalom hatására, amelynek révén stratégiai fontosságúvá váltak az ingatlanok, hiszen például a közlekedés nagymértékű fejlesztése miatt szükség volt ezekre a fejlesztésekhez. Ezzel együtt megteremtődött a közcélú kisajátítás fogalma és gyakorlata is, amely szerint magántulajdonától csak közérdekből lehet megfosztani valakit, egy igazságos kártalanítási folyamat mellett. A városiasodás pedig magával hozta az egyre szervezettebb, tervszerűbb ingatlangazdálkodást is. A 20. század fordulójától kezdve pedig az állam már tulajdonosként is komoly ingatlanfejlesztést valósít meg. A professzor megjegyezte azt is, hogy manapság globálisan is egyre nagyobb szerepük van a stratégiai ingatlanoknak, például az élelmiszertermeléshez használt vagy a környezetvédelemhez kapcsolódó földterületeknek. Ez azt is jelenti, hogy az állam feladatai is növekednek a közcélú ingatlangazdálkodásban. Imre Miklós szólt a szociális bérlakás-fejlesztési programokról is, amelyek a legrászorultabb helyzetben lévőket segítik a lakáshoz jutásban.

„Az állam a legnagyobb ingatlantulajdonos az országban és ez a vagyon folyamatosan növekszik”- mondta előadásában Dr. habil. Boros Anita egyetemi docens. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vagyongazdálkodásért felelős helyettes államtitkára szerint az állami ingatlanok jelentős része közfeladat ellátására hasznosulnak. Elhangzott, hogy az állam a földterületek 90 százalékát, míg az épületingatlanok 85 százalékát adta vagyonkezelésbe. Az ingatlanhasznosítás kapcsán érdekességképpen megjegyezte, hogy egyre jellemzőbbek a rövidebb, maximum 90 napos szerződések, ahol az állami ingatlant például filmforgatáshoz használják. Boros Anita szólt arról is, hogy az elmúlt években az állam egyre kevésbé adja ingatlanait ingyenes tulajdonba az önkormányzatoknak. Erre ugyanis a legtöbb esettben nincs szükség, hiszen a vagyonkezelésbe adás is biztosítja az önkormányzatok feladatellátását. „Az állam ingatlanvagyonát őrizni kell”- hangsúlyozta a helyettes államtitkár, aki előadásában szólt az állami ingatlanok értékesítésére használt elektronikus árverési rendszer tapasztalatairól, a modern városok programról és az állami beruházás ellenőrző rendszerről. Utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy a nyilvántartás szerint jelenleg mintegy kétezer beruházás van folyamatban az országban.

Az önkormányzati ingatlangazdálkodásban szerzett tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel Barts J. Balázs. A Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt. (BFVK) vezérigazgatója a vagyonkezelés és a vagyongazdálkodás különbözőségére hívta fel a figyelmet. Előbbi esetében például a tulajdonosi jogok szinte teljes átruházása történik, míg utóbbinál ezek nagyrészt megmaradnak a tulajdonosnál. A BFVK is vagyongazdálkodási szervezet, amely egyfajta megbízotti szerepkörben jár el a fővárosi ingatlangazdálkodás területén, hiszen az ingatlanok értékesítése is szinte minden esetben tulajdonosi jogosítvány maradt.  

Az állam célja, hogy a modern városok program keretében egy országos ipari park hálózatot hozzon létre. Ennek megvalósításában jelentős szerepe van a Nemzeti Ipari Park Üzemeltető és Fejlesztő Zrt.-nek (NIPÜF)- mondta Szarka Gábor. A cég vezérigazgató-helyettese hozzátette, hogy jelenleg 196 ipari park van az országban, amely címet el kell nyerni, meg kell felelni bizonyos kritériumoknak. Javaslatot az Ipari Park tanács tesz és a nemzetgazdasági miniszter dönt róla. Az ipari parkok többsége jelenleg önkormányzati fenntartásban működik, de vannak magánkézben és egyelőre minimális mértékben állami kézben lévő területek is. Szarka Gábor a fejlesztések közül kiemelte a Pátyon kialakított ipari parkot, amelynek a napokban adták át az első létesítményét, egy nemzetközi logisztikai épületet. Ezzel hivatalosan is megkezdte a működését az ipari park, amely a NIPÜF beruházásában valósult meg, ötmilliárd forintból.

A szakmai konferencián szó volt még az állami ingatlangazdálkodás sajátosságairól az egészségügyben, a közlekedésben, a szociális szférában, a kultúrában és a honvédelmi területen. A rendezvényen a szakemberek kerekasztal-beszélgetésen is kifejtették gondolataikat az önkormányzatok, valamint az állami és önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok ingatlangazdálkodásáról.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Ösztöndíj az NKE „követeinek”

    • fokep 2
    •  dsc5050 2
    •  dsc5073 2 2
    •  dsc5106 2
    •  dsc5145 2
    •  dsc5157 2
    •  dsc5211 2
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 21 hallgatója részesül Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjban az idei tanévben. A korábban köztársasági ösztöndíjnak nevezett elismerésről szóló oklevelet ünnepélyes keretek között adták át a Ludovika Főépületben.

Az Államtudományi és Közigazgatási Karról kilencen, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karról négyen, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karról öten, a Katasztrófavédelmi Intézetből pedig egy hallgató részesült ösztöndíjban. A rendezvényen a hallgatókat az NKE követeinek nevezte Prof. Dr. Patyi András. Az intézmény rektora - aki korábban szintén részesült ebben az elismerésben- örömét fejezte ki, hogy a civil hallgatók mellett honvédtisztjelöltek és a Katasztrófavédelmi Intézet egyik hallgatója is elnyerte a nemzeti felsőoktatási ösztöndíjat. „Ennek a feltételrendszere ugyanis alapvetően a civil felsőoktatásra lett kitalálva”- fogalmazott Patyi András. A rektor szólt arról is, hogy az NKE több mint egy egyetem, hiszen felsőoktatási alapfeladatai mellett egyéb, külön törvényekben megfogalmazott kihívásoknak is meg kell felelnie az intézménynek és benne a hallgatóknak, oktatóknak is.

„Értékeljék és becsüljék meg azt, hogy kényelmes, modern körülmények között tanulhatnak”- mondta pohárköszöntőjében Prof. Dr. Kis Norbert. Az Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja szerint a nemzeti felsőoktatási ösztöndíjnak motiváló ereje lehet minden egyetemi polgár számára, így arra kérte az ösztöndíjasokat, hogy ők is segítsék hallgatótársaikat céljaik elérésében.

Nemzeti felsőoktatási ösztöndíjra pályázhatnak az államilag támogatott (ösztöndíjas, részösztöndíjas) illetve költségtérítéses (önköltséges), teljes idejű (nappali tagozatos) alapképzésben, mesterképzésben illetve osztatlan képzésben részt vevő hallgatók. Az ösztöndíj-pályázatok elbírálásának rendjét a felsőoktatási intézmény saját szabályzatában határozza meg. Ennek keretében az intézmény jogosult megállapítani, hogy mely tevékenységek, eredmények alapján alakítja ki az intézményi rangsort, mely kritériumokat veszi figyelembe nagyobb vagy kisebb súllyal a pályázatok elbírálása során. A pályázati felhívást a felsőoktatási intézmények teszik közzé, a hallgatóknak a pályázatot felsőoktatási intézményükhöz kell benyújtaniuk. A támogatás összege havi 40 ezer forint.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: ösztöndíjak, 2017

Megalakul az új Bundestag: célkeresztben a kancellár?

    • dscn9768
    • dscn9784
    • dscn9776

Mozgásban az Unió - vetették fel a Magyary Zoltán Szakkollégium tagjai, akik ezzel a címmel hívták szakmai és közéleti diskurzusra az érdeklődő egyetemi polgárokat. 2017. szeptember 24-én szövetségi parlamenti választásokat tartottak a politikai és gazdasági szempontból legjelentősebb európai országban. Németország belpolitikai viszonyai már tavasszal terítékre kerültek az MZSZK Választásokk?! című kerekasztal-beszélgetésén, akkor a francia elnökválasztásról esett legtöbb szó, október 2-án viszont - folytatva a tematikát - a német választási eredmények értékelése vált leginkább aktuálissá.

A szakkollégium felkérésére Dr. Mráz Ágoston Sámuel (ELTE ÁJK), Dr. Hettyey András és Varga András (NKE NETK) elemezték a német helyzetet. Az eseményt Dr. Horváth Attila, a Magyary Zoltán Szakkollégium igazgatója moderálta. A diszkusszió - tekintettel Németország súlyára és a közönség soraiból érkezett kérdésekre - nemcsak a belpolitikára koncentrált, hanem érintette az Európai Unió jövőjét és a német-magyar kapcsolatokat is.

Mielőtt a parlamentbe jutott német pártok sikerét vagy kudarcát vették volna górcső alá a meghívottak, Dr. Mráz Ágoston Sámuel rögzítette, hogy Németországban megszemélyesített arányos választási rendszer van (a listás szavazatarányok és a mandátumarányok között alig mutatkozik eltérés), és a magyar gyakorlathoz képest sokkal jelentősebb a szavazatok megosztása. Hagyományos gyakorlat ugyanis, hogy a németek második szavazatukat a preferált koalíciós partner erősítésére szánják.

A zöldek (Grüne) a listára leadott voksok 8,9 százalékának begyűjtésével a Bundestag legkisebb frakcióját fogják alkotni. A kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy a párt szimpatizánsai között egyaránt jelen vannak a harsány antiglobalisták és a városi értelmiségiek, akiket az emberi jogokra való érzékenység és a megújuló energia támogatása fog össze. A zöldek általában az egyik legjobban szervezett európai pártok, amelyek nagy támogatói lehetnek a Merkel-Macron tandemnek. Céljuk az volt, hogy a német pártrendszer harmadik legnagyobb erejévé lépjenek elő, ettől 3-4 százalékponttal elmaradtak. Új színt hozhat viszont a német-török kapcsolatokba, ha Joschka Fischer után ismét a zöldek adhatják majd a külügyminisztert, hiszen ebben az esetben a Zöld Párt társelnöke, a német születésű, de török származású Cem Özdemir lehet a német külpolitika irányítója.

A Baloldali Párt (Die Linke) listájára a választópolgárok 9,2 százaléka húzta be az ikszet. Egy olyan politikai szervezetről beszélünk, amely az állampárt utódja, ezért mind a napig megfigyelés alatt tartják a német nemzetbiztonsági szolgálatok. Politikájuk középpontjában a keletnémetek képviselete áll, azonban az Alternative für Deutschland felemelkedésével veszélybe került szavazóbázisuk. Amennyiben a politikai spektrumot nem egyenes vonalon, hanem a körelmélet szerint fogjuk fel, akkor nem meglepetés, hogy a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal ugyanazokért a választókért rivalizál egymással.

Negyedik helyre futott be a szövetségi választások egyik nagy nyertese, a Szabad Demokrata Párt. A Christian Lindner vezette FDP úgy került 10 százalék fölé, hogy 2013-ban még az 5 százalékos parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt sem sikerült átlépni. A 38 éves Lindner újrapozícionálta a liberálisokat. Dr. Hettyey András kiemelte az FDP okos taktikáját a migrációs válság megítélésében, valamint felvázolta azt az FDP-szavazóra vonatkozó sztereotípiát - nagyvárosi élet, pénzügyi szektor, adócsökkentés utáni óhaj -, amely miatt már kínos volt a szabad demokratákat felvállalni. Lindner energikus politikája ezen változtatott, s érte el, hogy az FDP közel kerüljön története legjobb választási eredményéhez, valamint kormányra kerülésük esetén újra képviselhesse a liberális gazdaságfilozófiát. Varga András emlékeztetett, hogy az FDP 2009 és 2013 között már együtt kormányzott Merkellel. A 2017-2021-es kooperációban feszültséget okozhat, hogy míg a CDU hajlott a görögök finanszírozására, addig Lindnerék nem hajlandók több német adófizetői pénzt fordítani a görög válságra és az EU költségvetésének növelésére. Továbbá nagy kérdés, hogyan fog viszonyulni az FDP pártcsaládja, a Guy Verhofstadt frakcióvezető által fémjelzett ALDE a német liberálisok rendpárti fordulatához.

Az Alternatíva Németországnak (AfD) 12,6 százalékos listás eredményével harmadik erővé lépett elő, ezzel a radikális párt a választások győzteseként állíthatja be magát. Hol húzodhat az AfD növekedésének a teteje, a szélsőséges pártoknál megszokott módon van-e üvegplafon felettük - tette fel a kérdést Dr. Horváth Attila. A három vendég több szempontból elemezte az AfD problematikáját, de abban egyetértettek, hogy a jobboldali populista párt új helyzetet teremtett a szövetségi parlamentbe jutással. Az AfD egyik vezetője, Alexander Gauland a választások estéjén kijelentette, hogy képviselőik vadászni fognak Merkelékre. Így bármilyen kormánykoalíció alakul, számítani lehet a bevándorlásellenes párt provokatív parlamenti politizálására. A 13 százalék körüli sikerben meghatározó szerepet játszott a keletnémet társadalmi nehézségekből fakadó csalódottság és a protest szavazatok mennyisége. Több mint egymillió választó pártolt át a CDU-tól az AfD-hez, akiket viszont négy év Bundestagban töltött idő után jóval nehezebb lesz újra megszólítani. A győzelem ellenére megkérdőjelezhető a párt egységessége. Egyrészt a tagság heterogenitása miatt, amely az ordas szélsőjobboldaliaktól, az akadémiai hátországon át, a mainstream migrációellenesekig fogja össze a párttagságot. Másrészt az olyan jelenségek okán, mint a választások másnapján történtek: Frauke Petry, az AfD egyik vezetője botránnyal sokkolta párttársait, amikor bejelentette, hogy nem ül be pártja frakciójába, mert csak egy mérsékeltebb irányt tud elfogadni.  Azóta ezt a fiatal és tehetséges politikusnőt végképp elveszítette az AfD.

A választások két legnagyobb vesztese - paradox módon - az első két helyen végző párt lett. A szavazatok 20,5 százalékának megszerzésével a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) mélypontra süllyedt. Martin Schulz kancellárjelölt egy perccel az urnazárás után kijelentette, hogy a CDU-nak köszönhetően nem lesz nagykoalíció. A szociáldemokrata pártelnök igyekezett tehát áttolni a felelősséget Angela Merkelre, és a választások estéjén valóban a kancellár asszony gondterheltsége uralta a napirendet. Dr. Mráz Ágoston Sámuel egy-egy makro- és mikroszintű okra vezette vissza az SPD kudarcát: Schulzék elveszítették a hagyományos szavazóbázisukat, illetve eredménytelen kampányokat folytattak már korábbi három tartományi választásnál is. Dr. Hettyey András úgy gondolja, hogy épp itt van az ideje az SPD újrapozícionálásának és ellenzékbe vonulásának, hiszen az utóbbi 19 évből 15-ben kormányon voltak. Varga András pedig arra a politológiai törvényszerűségre hívta fel a figyelmet, hogy a koalíciós kormányzás mindig a kisebb párt népszerűségének árt leginkább, ez történt a szociáldemokratákkal is.

A CDU-CSU pártszövetség 8,5 százalékponttal kapott kevesebb szavazatot, mint 2013-ban, a mandátumarányt nézve pedig még nagyobb a visszaesés. A korábbiakhoz képest kevésbé volt hatékony az aszimmetrikus demobilizáció - hangsúlyozta Dr. Mráz Ágoston Sámuel. Merkelnek tehát nem sikerült maradéktalanul kifogni a szelet az ellenzék vitorláiból, a vetélytársak programjainak átvétele nem javította arányaiban a támogatottságát. Dr. Hettyey András arra tett észrevételt, hogy a CDU stratégiája szerint tőlük jobbra egyetlen erő sem lehet, ezt elbukták a kereszténydemokraták. A visszaesés ellenére Angela Merkel negyedszer lesz kancellár, amelynek köszönhetően beállíthatja Helmut Kohl 16 éves rekordját. Erre és az Unió jövőjét befolyásoló francia elnökkel való együttműködésre már Varga András kanyarodott rá.

Annak ellenére, hogy valós ellentétek feszülnek a potenciális Jamaica-koalíció tagjai (CDU/CSU, FDP, Grüne) között, sőt Horst Seehoferrel, a bajor miniszterelnökkel sem felhőtlen Berlin viszonya, mégis utolsó kormányzati ciklusában nyílhat meg Merkel előtt a lehetőség, hogy végleges formába öntse azt a politikai örökséget, amellyel minden bizonnyal bevonul a történelemkönyvekbe. Magyarország érdeke pedig nem más, minthogy minél harmonikusabb gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat ápoljon egy prosperáló Németországgal.

A leírtak vékony szelete mindannak, amelyről a Magyary Zoltán Szakkollégiumban hétről hétre gondolkodunk és beszélgetünk. A szakmaiság fenntartásához és érdeklődési területeink átfogó megismeréséhez műhelyfoglalkozásaink adnak keretet. Mozgásban az Unió - a német választási eredmények értékelése című 2017. október 2-ai eseményünk az ebben a félévben létrehozott, Szabó Tamás tanár úr által vezetett Közpolitika Klub berkein belül valósult meg. Programjaink Dr. Mráz Ágoston Sámuelhez, Dr. Hettyey Andráshoz és Varga Andráshoz hasonlóan kiváló vendégekkel folytatódnak. Köszönjük a részvételt, a továbbiakban is szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!


Szöveg: Herczeg Zoltán

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: 2017

Újra Európai Kiberbiztonsági Hónap az NKE-n

    • kép

Az Európai Hálózatbiztonsági Ügynökség 2012 óta minden év októberben megrendezi az Európai Kiberbiztonsági Hónap nevű tudatosító kampányát, amelyhez 2016-ban először Magyarország is csatlakozott. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem elsősorban a Kiberbiztonsági Akadémia jóvoltából, idén már hét rendezvénnyel kapcsolódik be a programsorozatba. Az események szinte mindegyikét Facebook live-on is lehet majd követni.

Az eseménysorozat a Kutatók éjszakájával veszi kezdetét szeptember 29-én, Az okos mobil eszközök biztonsága a Pokémon Go példáján keresztül c. előadással. Az okos mobil eszközök majdnem minden ember zsebében megtalálhatóak, de többségük nem is sejti, milyen kockázatokat jelentenek ezek az eszközök. Az előadás a Pokémon Go alkalmazás segítségével mutatja be a felhasználókra leselkedő veszélyeket.

Október 2-án A globális kártékonykód kampányok margójára c. worshoppal a zsarolóvírusokra irányul a figyelem.  2017-ben a WannaCry és Petya vírusok a közfigyelem középpontjába helyezték a zsarolóvírusokat, egyúttal felhívva a figyelmet az adataink biztonságára, illetve arra a tényre, hogy bár az ellenük való védekezések ismertek az eljárásai, kényelemből, lustaságból vagy más okokból még mindig sokan nem védik kellően rendszereiket. Az eseményt Facebook Live-on is lehet majd követni.

Október 9-én a The NIS and GDPR's Impact on Eurpean Cyber Security workshoppal folytatódik a programsorozat. 2018 jelentős változásokat fog magával hozni az adatvédelem és hálózatbiztonság tekintetében az Európai Unióban. A programon azokat a jogi változásokat tekintik át a szervezők, amelyeket az európai kiberbiztonságon belül Magyarország esetében is a biztonság szintjének növekedését szolgálják. Az angol munkanyelvű worshopot a Facebook Live-on is követhetik majd az érdeklődők.

Október 16.: Smart Home és Smart City- új típusú biztonsági kihívások a 2020-as években  c. eseményen az okos eszközök elterjedése lesz a fókuszban mint az életminőség növelésének hatékony eszközei. Számos előnyük mellett azonban több biztonsági kockázatot is magukban hordoznak. Ezek a kockázatok sok esetben olyan területet érintenek, amelyekre az átlagos felhasználó biztonságérzetének küszöbét nem lépi át. A workshopon ennek az aktuális kérdéseit járják körül a szervezők. A programba Facebook Live-on is be lehet kapcsolódni.

A közhiedelemmel ellentétben, a kiberbiztonság nem csupán műszaki-informatikai kérdés, hanem ugyanúgy politikai, stratégiai, jogi, gazdasági, katonai dimenzióban komplexen értelmezendő. Ez a szemlélet különösen igaz az állami szférában. Az október 24-ei Kiber karrierek az állami szférában c. workshopon- amelyet Facebbok live-on is lehet követni- a különböző szakterületeken való elhelyezkedés lehetőségei kerülnek bemutatásra.

Október 26-án a már hagyományos A Tudomány Kapujában poszterversenynek és kiállításnak ad otthon majd az NKE. A tudomány iránt érdeklődő hallgatóknak publikációs lehetőséget biztosító programon idén egy külön szekcióban kiberbiztonsággal kapcsolatos poszterek kerülnek kiállításra.

Október 27-én A kiberbiztonság kihívásai a nemzetbiztonságban című tudományos konferencia a Nemzetbiztonsági Szakkollégium kiberbiztonsági kihívások kérdéseit vizsgáló kutatósejtje által kerül megrendezésre. A konferencia célja a kiberbiztonsági szakemberek színvonalas előadásának összefogásán túl az, hogy bemutassa a 2017 áprilisában megalakult kutatócsoport hallgatóinak kutatási eredményeit, többek között a kritikus infrastruktúrák vagy közigazgatási rendszerek ellen intézett informatikai támadások hatásainak és kezelésének, a BitCoin és a bűnözés magyarországi kapcsolatának témáiban. A konferencia Facebook Live-on is követhető.

További információk a csatolt meghívóban, illetve a Kiberbiztonsági Akadémia Facebook oldalán („NUPS Cybersec”) találhatóak.

A rendezvények elérhetőségei és részletei:
 
 
Fotó: yourstory.com

Törésvonalak az államfejlődésben: magyar-cseh-lengyel tudományos fórum

    • Halász Iván
    • Halász Iván
    • Halász Iván

„The continiuty and Discontinuity of Statehood and Constitutional Law in Central Europe” címmel nemzetközi konferenciát szervezett az Államtudományi és Közigazgatási Kar Alkotmányjogi Intézete. A konferenciát a kar dékánja, Prof. Dr. Kis Norbert nyitotta meg, aki az 1989-es rendszerváltás jogi és politikai ellentmondásaival vezette be a tudományos disputát. A prágai Charles University dékánja, Prof. Dr. Jan Kuklík az 1918 utáni Csehszlovákia létrejöttének alkotmányjogi csomópontjairól, Dr. Marcin Wiszowaty, a Gdanski Egyetemről a 20. századi lengyel államfejlődés állomásairól beszélt. A konferencián Dr. habil. Harald Scheu és Dr. jur. René Petras a Charles University-ről a nemzeti kisebbségek problémakörét tárgyalták, különös tekintettel az Osztrák-Magyar Monarchia és az abból kiváló Csehszlovákia alkotmányjogi szabályozásának történetére. A konferencián az Alkotmányjogi Intézet oktatói is előadásokat tartottak, így Prof. Halász Iván,  Dr. Schweitzer Gábor és Dr. Gárdos-Orosz Fruzsina. A konferencia kiváló alkalmat adott a V4 országok egyetemeivel fennálló kapcsolataink és a tudományos együttműködés megerősítésére is.


Pályázati felhívás Erasmus+ tanulmányi mobilitásra és szakmai gyakorlatra

    • Erasmus

Pályázati felhívás

Erasmus+ tanulmányi mobilitásra és szakmai gyakorlatra (Európán belüli és kívüli mobilitásra) 2017/2018

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rektora pályázatot hirdet hallgatói tanulmányi mobilitásra és szakmai gyakorlatra a 2017/2018-es tanév II. félévére az Egyetem hallgatói számára.

A pályázati időszak

az Államtudományi és Közigazgatási Kar és a  Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola hallgatói számára:

2017. szeptember 26. – október 15. 23:00

A teljes pályázati kiírás megtalálható a honlapon:

http://uni-nke.hu/nemzetkozi-kapcsolatok/erasmus/palyazati_felhivas_hallgatok

Erasmus+ Információs Nap:

2017.09.29. 10:00

O - 316


Angol munkanyelvű, exkluzív vezetőképzések az NKE-n

    •  dsc8119 2
    •  dsc8101 2
  • Előző
  • Következő

„Adaptive leadership in rapidly changing public administration” címen indított vezetőképzési programsorozatot a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A Probono rendszerben elérhető új, angol munkanyelvű közszolgálati továbbképzési program tovább bővíti az egyetem széleskörű továbbképzési palettáját. A félév során közel 120 állami- és közigazgatási vezető kompetenciafejlesztésére kerül sor Brian Cawley és Mary O'Rafferty nemzetközi közigazgatási vezetőképzési szakemberek bevonásával.

Ahhoz, hogy a közigazgatási vezetők helyt tudjanak állni napjaink kihívásokkal teli közszolgálati munkakörnyezetében, a szaktudáson kívül kiemelkedő vezetői készségekkel kell rendelkezniük. A vezetők csak a megfelelő szintű önismeret és stratégiai vezetői készségek birtokában képesek az elvártaknak megfelelően hatékony, innovatív módon kezelni a folyamatos kihívásokat. A program célja a magyar közszolgálati vezetési kultúra fejlesztése, a vezetői tudatosság, attitűd és eszköztár gazdagítása a nemzetközi vezetéstudományi stratégiák integrálásával.

Az egyéni fejlesztési igényekre koncentráló időalap-kímélő kiscsoportos tréning a személyes és a közigazgatási szervezeti kihívások megoldásában segíti a résztvevőket. Új vezetési technikák elsajátítása és a személyes vezetési stílus fejlesztése mellett a program lehetőséget kínál a vezetői kapcsolati háló építésére, erősítve a közigazgatási szervek közötti együttműködést.

A képzés egy komplex és egyedülálló, három fő részre tagolt program. A kurzus előkészítő szakaszában tutorált e-learning támogatás során a résztvevők előre megfogalmazzák saját vezetési kihívásaikat. A kihívások kezelésével a jelenléti tréningnapok során foglalkoznak a trénerek. A program egy hathetes után követési szakasszal zárul, amely a személyes változások elmélyítését, a tanultak hosszú távú beépülését vizsgálja.

A nagyszámú érdeklődésre való tekintettel a programsorozat 2018-ban is folytatódni fog az Nemzeti Közszolgálati Egyetem  Ludovika Campusán.

A képzés a KÖFOP-2.1.1-VEKOP-15-2016-00001 "A közszolgáltatás komplex kompetencia, életpálya-program és oktatás technológiai fejlesztése" kiemelt projekt keretében valósul meg.


Szöveg: Paksi-Petró Csilla, Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: vezetőképzés, 2017

Díjazták az NKE szakirányú továbbképzését

    • fokep
    •  dsc0456 2
    •  dsc0463 2
    •  dsc0506 2
    •  dsc0513 2
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem által szervezett elektronikus információbiztonsági vezető szakirányú továbbképzés nyerte el idén az Informatikai Biztonság Napja (ITBN) Kiemelkedő Teljesítmény díját, ezzel kiérdemelve a hazai kiberbiztonsági szakma legrangosabb elismerését. A rendezvényen vehette át az „Év Információbiztonsági diplomamunkája” díját Beláz Annamária, az intézmény hallgatója is.

A 2005 óta minden évben megrendezett konferencián az információbiztonsággal foglalkozó szakemberek, cégek, intézmények vesznek részt, hogy megosszák egymással gondolataikat, legújabb kutatásaik, fejlesztéseik eredményeit. Idén a mesterséges intelligencia és a kiberbiztonság volt a fő téma. A rendezvény zárásaként elismerések átadására került sor, amelyből kettőt az NKE egyetemi polgárai vehettek át. Beláz Annamária, az intézmény hallgatója az „Év Információbiztonsági diplomamunkája” díjat, míg az NKE az ITBN Kiemelkedő Teljesítmény díját érdemelte ki. Utóbbit Kőnig Balázs, a Kiberbiztonsági Akadémia titkára, valamint Som Zoltán és Bányász Péter oktatók vehették át a szervezőktől. Kőnig Balázs az elismerést megköszönve elmondta, hogy az egyetemen négy éve indult képzést mindig is nagy érdeklődés övezte, szinte mindig „telt házzal” üzemel. Som Zoltán szólt arról, hogy mintegy 20 oktató és idén már 70 hallgató vesz részt a képzésben, ami jelentős előrelépés az előző évekhez képest. Egyre szélesebb nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkeznek, így legutóbb egy nagy külföldi kiberversenyen is indítottak csapatot. „A képzés jövője biztosítottnak látszik, hiszen egyre nagyobb az igény rá az állami és a piaci szereplőktől egyaránt”- tette hozzá Som Zoltán. A rendezvényen elhangzott, hogy a továbbképzés programfelelőse, a Kiberbiztonsági Akadémia programigazgatója jelenleg is a nemzetközi kapcsolatokat építi Szingapúrban.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Élet diplomataként

    • 4444444
    • 22222
    • 33333
  • Előző
  • Következő

„Az idegen nyelv ismerete önmagában nem elég a külügyi pályához, kell hozzá szakmai rátermettség és talpraesettség is”- mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában Robák Ferenc nyugalmazott nagykövet. Az NKE mentor –oktatója a Magyary Zoltán Szakkollégium meghívására beszélt a diplomata élet kihívásairól és protokollosként szerzett tapasztalatairól is. 

Robák Ferenc volt algériai konzul, tunéziai és brüsszeli nagykövet és az Európa Tanács melletti állandó magyar képviselet vezetője is. Hazai évei alatt a Külügyminisztérium Protokoll Főosztályát irányította, több kormányzati cikluson keresztül. A magyar EU-elnökség idején operatív ügyekért felelős kormánybiztosként tevékenykedett. A volt nagykövet jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mentor - oktatója. „Már kisiskolásként is érdekelt a történelem, és később egyre inkább figyelemmel követtem a világpolitikai folyamatokat. Nem is volt kérdés számomra, hogy milyen pályát választok, így az akkori Közgázra jelentkeztem, mivel csak ott volt nemzetközi kapcsolatok képzés”- szólt pályakezdéséről Robák Ferenc, aki a diploma megszerzését követően a Külügyminisztériumba került és ott is dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Elmesélte, hogy a rendszerváltást megelőző években a szovjet főosztályon dolgozott, a magyar-szovjet baráti kapcsolatok ápolása volt a feladata. Az orosz mellett francia nyelvet is tanult, így ráesett a választás, amikor Algériába kerestek konzult. „Ez egy nagyon jó iskola volt, hiszen megtanulhattam a diplomáciai mesterség csínját-bínját. Volt, amikor a gazdasági felelőst, vagy a titkárnőt helyettesítettem, de az is előfordult, hogy a gépkocsivezető balesetet szenvedett és nekem kellett elvinni a nagykövetet az ottani honvédelmi minisztériumba”- emlékezik Robák Ferenc.

Diplomáciai értelemben a párizsi évek voltak számára a legmeghatározóbbak, hiszen a rendszerváltás idején tanácsosként részt tudott venni abban a folyamatban, amelynek során a kontinentális hatalom a történelmi kitérők után újra felfedezte Magyarországot. Brüsszelben, nagykövetként pedig már mint egy új EU-tagország képviselője kereste az új kihívásokat. Aztán a kiküldetésből hazaérkezve több éven és kormányzati cikluson át vezette a Külügyminisztérium protokoll főosztályát. „Engem a pártpolitika sohasem érdekelt, én csak jó külügyes szerettem volna lenni. Így aztán Martonyi János és Kovács László is számított a munkámra, mint ahogy Orbán Viktorral, Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal is személyes kapcsolatot ápoltam protokollosként” – teszi hozzá Robák Ferenc. Szerinte ennek a szakmai területnek minden mozzanatában a magyar érdekeket kell szolgálnia és nem annyira fontosak a külsőségek, mint azt sokan gondolják. A volt diplomata szólt arról is, hogy nagyon nehéz a külügyi szolgálatot és a magánéleti kérdéseket jól összehangolni, szerencsére ezt az ő házassága nem sínylette meg, sőt a gyermekei például kifejezetten jól jártak, hiszen több nyelvet is nagyon jól megtanultak. Robák Ferenc szerint, amíg korábban a külügyi tevékenység privilegizált munka volt, addig mára csökkent a presztízse. Ettől függetlenül bátran ajánlja azokat a képzéseket, amelyek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervez, hiszen a diplomácia egy nagyon érdekes és izgalmas szakma.

További részletek a Bonum Publicum novemberi számában olvashatóak.

 Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Magyary Zoltán Szakkollégium

Megosztás a Facebook-on


Nem lett volna kiegyezés az 1848-as törvények nélkül

    • Ludovika Egyetem Máthé Gábor
    • Ludovika Egyetem

„A monarchia nemcsak az utolsó régi archaikus birodalom volt, de egyben az első multinacionális többetnikumú állam is” - mondta Máthé Gábor a „Gondolatok az Osztrák-Magyar Monarchia 150 éves jubileumán” címmel tartott előadásán a Ludovika Szabadegyetemen.

Dr. Máthé Gábor prof. emeritus jogtörténész, az állam- és jogtudományok habilitált doktora, egyetemi tanár, akit 2012-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntettek ki. Az elmúlt fél évszázadban az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Károli Gáspár Református Főiskola Állam- és Jogtudományi Karán, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának jogelőd intézményein oktatott és töltött be egyetemi tisztségeket. Közéleti tevékenységként tagja a Magyar Akkreditációs Bizottság Felülvizsgálati Bizottságának és a Felsőoktatási Tudományos Tanácsnak; elnöki szerepet tölt be az Országos Tudományos Diákköri Tanács Állam- és Jogtudományi Bizottságában, a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlésének tagja és doktorképviselője, valamint az MTA Közigazgatás-tudományi Bizottságának titkára. Főbb kutatási területe a magyar alkotmány- és közigazgatás intézményrendszerének fejlődéstörténete, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás határterületű problematikája, a közigazgatási büntetőjog elmélete. E témakörökben több száz publikációja jelent meg, köztük idegen nyelvű monográfiák és tanulmánykötetek.

Máthé Gábor a kiegyezés közjogi dogmatikája kapcsán megemlékezett az első béketeremtő biztonsági megállapodást jelentő Szent Szövetségről, amelyet I. Sándor orosz cár, Frigyes Vilmos porosz király és Ferenc osztrák császár és magyar király hozott létre 1815-ben. Ekkor Magyarország a birodalom részeként benne volt ebben a megállapodásban, amely 100 évig garantálta Európa fejlődését, az ipari forradalommal való megbirkózását és a jogállami intézményrendszer létrehozásának lehetőségét. A területrendezési és együttműködési elv a Szent Szövetség Európájában a legitimitás, az államok szövetségének egyensúlya és a felelősség volt. A szövetség első száz éve csodálatos fejlődést eredményezett, amely 1914-ben, a nagy háborúval és Trianonnal ért véget.

A XIX. században meghatározó szerepe volt a jogállamnak. Az állampolgárok védelmét célozta a hatalommegosztáson nyugvó intézményrendszer: a három hatalmi ág, a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató felosztása, valamint 1896-tól a közigazgatási bíráskodás megteremtése is.

A XIX. század különös volt a reformkorral, a reformokkal és a politikai mozgalmakkal, amelyek 1848-ra sajátos polgári átalakulást realizáló törvényeket eredményeztek. A magyar polgári alkotmányosság első megnyilvánulásaként az 1848-as 31. törvény és a 11. erdélyi törvény nélkül nem lett volna kiegyezés, amely nem csak a négyszáz éves Habsburg-magyar együttműködés nyomán jött létre. Az érintette a Habsburg Birodalomban lévő tizenhét örökös tartományt és a Magyar Koronához tartozó országokat: Horvát-Szlavónországot, Dalmáciát, Erdélyt, Fiumet és Bosznia-Hercegovinát.

Az 1849-es olmützi alkotmány szerint minden ügy birodalmi, a hatáskör az összállamé, így megvalósult a kompetenciában való döntéshozatal, megszűntetve a tartományi hatalmat és a képviseleti tartománygyűlést. Ezt az 1852-es császári pátens hatályon kívül helyezte, életre hívva a neoabszolutizmus rendszerét. Az 1860-as császári oklevél a belső államot szabályozta, az osztrák örökös tartományok közé sorolva Magyarországot is, amit a magyarok nem fogadtak el és végül nem is lett sikeres országunknak a német összállamba való beépítése. Ebben az időszakban rengeteg közjogi ellenállás húzódott az alkotmányozás hátterében. „A kor zseniális politikai nemzedéke, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc mind a magyar polgári átalakulásért munkálkodott, bár kezdetben ellentétes utakon, végül félretették az ellenérdeket a közérdek eléréséért”- emelte ki az előadó.

Az alkotmányfejlődési vázlatból megállapítható, hogy az 1848. áprilisi alkotmányos törvények tették lehetővé a szuverenitás kinyilvánítását azzal, hogy az összmonarchia perszonálunióvá alakítható” - mondta a professor emeritus. Megjelent a magyar jogalkotási - polgári átalakulás eredménye szemben az osztrák kísérletekkel bizonyítva, hogy lehet szuverén is Magyarország. Ausztria és Magyarország kiegyezésével létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, melyben a császár a magyar tartományi hatalom határkörét birodalmi szintre emelte. A Szent Korona országai és az osztrák örökös tartományok elkülönültek egymástól, Magyarország és Ausztria mégis egyenlő volt, jelen voltak a közös ügyek: a hadügy, a külügy és az ezek fedezéséhez szükséges pénzügy; közös szervek létrehozásával biztosították az összmonarchia egységét.

A Monarchia eredményei közé sorolta Máthé Gábor, hogy 1910-re Ausztria 1 főre jutó GDP-je 3290 nemzetközi dollár, Magyarországon kétezer. A franciák ezt 1869-ben érték el, a belgák 1854-ben. A magyar gazdaságban 1913-ra az 1 főre jutó GDP két és félszeresre növekedett a kiinduláshoz képest. Magyarországon 1870-ben az 1 főre jutó GDP az osztrák GDP 60%-a; ez az érték 1910-re 77%-ra nő. Ezek alapján érzékelhető, hogy folyamatos eredmények voltak a Birodalomban. Nyugat-Európához 1913-ban álltunk a legközelebb. A dualizmus korának gazdasági fejlődése kapcsán ki kell emelni Széll Kálmán pénzügyminiszter tevékenységét. A magyar gazdaságot az agrárszektor határozta meg, mert 44,6%-át adta a gazdasági teljesítménynek. 1914-re a nemzeti jövedelem 1/3-át adta az ipar. Az ipari forradalom velejárója volt a vasútépítés; 1873-ra a vasúthálózat háromszorosára nőtt, 1900-ig 17 000 km épült, 1880-ra megalakult a MÁV és 1890-re az összes vasútvonal állami tulajdonba került.

A Monarchiát végezetül így értékelte az előadó: „A monarchia nemcsak az utolsó régi archaikus birodalom volt, de egyben az első multinacionális többetnikumú állam is. Poroszországgal összehasonlítva kényelmesen impotens, a cárokhoz képest emberséges és toleráns, és végső soron nem olyan rossz kombináció ez a saját nemzetek utáni, de a nacionalizmus által még mindig marcangolt korunkban is - egy érdekfeszítő modell.”

A Ludovika Szabadegyetem következő előadása 2017. szeptember 19-én lesz: Dr. Forgács Balázs százados a gerillaelméletekről tart előadást. 

Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról: http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2017-2018-i_-szemeszter


Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Fotó: Szilágyi Dénes


Újra a Tudomány Kapujában

    • plakatverseny
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Doktorandusz Önkormányzata az Egyetem Szakkollégiumival, az MHTT Kápolnai Pauer István Ifjúsági Klubjával, a Doktoranduszok Országos Szövetségének Hadtudományi, Közigazgatás-tudományi és Matematikai és Informatikai Osztályaival együttműködésben idén is megrendezi a hagyományossá vált Tudomány Kapujában Poszterversenyt és Kiállítást, amelynek egyik szekciója az Európai Kiberbiztonsági Hónap rendezvénysorozat részét képezi.A verseny lehetőséget kínál a tudományos pálya iránt érdeklődők számára kutatásaik és eredményeik bemutatására. A poszterek korlátozott számban kiállításra kerülnek, amelyek közül a szakmai zsűri által a legmagasabb pontszámmal értékelt alap- és mesterképzésben résztvevő poszterek készítői lehetőséget nyernek, hogy a „Haza szolgálatában” interdiszciplináris doktorandusz konferencián ismertessék a poszterükön összefoglalt kutatásaikat, eredményeiket.
 
További információk a csatolt dokumentumokban találhatóak:
 
Megosztás a Facebook-on


Az új tanév újabb mérföldkő az NKE életében

    • Tanévnyitó
    • Tanévnyitó

Mintegy hétezer hallgató kezdte meg a tanévet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, amely állami vezetők jelenlétében tartotta meg tanévnyitó ünnepségét a mostanra elkészült új Oktatási Épületben. A több mint kétezer elsőéves hallgató többsége is már 21. századi környezetben végezheti tanulmányait az intézményben.

Az igazságügyi miniszter, az Alkotmánybíróság elnöke, a legfőbb ügyész, valamint számos más állami és kormányzati vezető, így például a tábornoki kar képviselői is jelen voltak az idei tanévet megnyitó ünnepségen, amelyet már az impozáns kivitelű oktatási épület nagyelőadójában tartottak meg. „A köz szolgálatára csak egyéni akarással, elmélyült belső munkával, önállóan lehet felkészülni. Az egyetem ehhez a környezetet teremti meg és tartja fenn. Külön öröm számunkra, hogy ez a fizikai és szellemi környezet egyre csak fejlődik”- mondta köszöntőjében Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora Kossuth szavait is idézve nagyszerű pillanatnak nevezte a tanévnyitó ünnepéget, amelyen először köszönthette az elsőévesek között a 70 év után újrainduló államtudományi doktori képzés hallgatóit. „Új otthonunk lett és ez a nap ünnep mindannyiunk számára. Köszönettel tartozunk a többi között a parlamentnek, a kormánynak, a miniszterelnöknek, a kormánybiztosnak és a Fenntartói Testületnek is”- fogalmazott a rektor, aki külön kiemelte Horváth József egyetemi főtitkár munkáját, aki már hatodik éve vezetője az intézmény részéről a Ludovika Campus beruházási programnak. Patyi András szerint azonban nemcsak fizikailag újult meg az egyetem az elmúlt években, hiszen például két újabb karral is bővült az intézmény, amelyben egy évvel ezelőtt indult el a Közigazgatás- és Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program két kiemelt projektje is. „Az egyetem sokarcú intézmény, ahol mindennek megvan a szépsége és a nehézsége. A kormány segítségével 21. századi körülményeket teremtünk a képzésekhez” – tette hozzá a rektor, aki elmondta, hogy megkezdődött az intézményben a digitális korszakra való átállás is. Az elsőéves hallgatókhoz fordulva hangsúlyozta, hogy méltónak kell lenniük a történelmi hagyományokhoz, tisztelniük kell a törvényeket és az alkotmányt és szolgálniuk kell a hazát. „De mindenekelőtt legyenek boldog emberek! Isten éltesse mindnyájunkat, Isten éltesse a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet az új tanévben is. Legyen számunkra az egyetem üdve a legfőbb törvény / Salus Universitatis Suprema Lex Esto!”- fogalmazott Patyi András.

Trócsányi László igazságügyi miniszter beszédében kiemelte, hogy az egyetem alapítása óta a kormány mindent megtett, hogy jó körülmények között, magas minőségű oktatás folyjon az intézményben. Szerinte az NKE szellemi műhely is egyben, amelynek oktatói és hallgatói révén évről évre erősebb szellemi kisugárzása van. „Kamatoztatni örökségünkből a jót és nyitottnak lenni a világra és a jövőre” - fogalmazta meg a következő időszakra vonatkozó tanácsát az igazságügyi tárca vezetője, aki szerint az egyetemen olyan stratégiai ágazatokra koncentrálódnak a képzések, amelyekre az államnak nagy hangsúlyt kell fektetnie a jövőben is. Szerinte a hivatás nemcsak nagy felelősséggel jár, de megbecsülést és érvényesülési lehetőséget is kell, hogy jelentsen a közszolgálatban dolgozók számára. „Ezért is indította el a kormány a hivatásrendek számára az életpályamodell programot”- tette hozzá Trócsányi László. A miniszter úgy véli, hogy a közszolgálatban folyamatosan jelentkeznek az újabb kihívások, így alkalmazkodni kell az új körülményekhez, de az állandó erkölcsi és szellemi alapértékeket meg kell tartani. „A közjó létezik és az államnak az elsőrendű feladata ennek védelme. Az új kihívások leküzdéséhez azonban nélkülözhetetlen az állam fokozottabb szerepvállalása”- tette hozzá a tárcavezető.  Trócsányi László szólt arról is, hogy a közbiztonság mellett legalább olyan fontos egy állam életében a jogbiztonság, valamint a környezeti biztonság is. „A Víztudományi Kar létrehozása azt jelenti, hogy az NKE a 21. században él”- fogalmazott. A miniszter kiemelten fontosnak tartja az államtudományok magas szintű ismeretét a köz érdekében dolgozók számára, ezért is támogatja az államtudományok oktatásának bővítését az intézményben. „A saját és az ország jövője is az Önök kezében van”- fordult az elsőéves hallgatókhoz Trócsányi László, aki szerint a mai világban bátorság is kell ahhoz, hogy valaki egy közösség, egy nemzet szolgálatának szentelje életét.

A tanévnyitó ünnepségen sor került az elsőévesek fogadalomtételére, majd a hallgatók képviselői a fogadalom általuk aláírt példányát átadták az igazságügyi miniszternek. A rendezvényen a karok képviselői - a hagyományokhoz híven - emlékszalagot kötöttek a kari és az egyetemi zászlókra.

A tanévnyitót követő fogadáson Molnár Zoltán államtitkár beszédében mérföldkőnek nevezte az idei tanévnyitót, amelyet először rendeztek immáron öt kar részvételével az új Oktatási Épületben. A Fenntartói Testület ügyvivője szerint az egyetem fejlődése nem egy spontán folyamat, hiszen az az intézményfejlesztési tervnek megfelelően zajlik. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy az NKE az együttműködés egyeteme. Ennek jó példája a kormány és az intézmény együttműködésének gyümölcse, a Ludovika Campus fejlesztése.


Patyi András rektor beszéde teljes terjedelmében itt olvasható.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Cimkék: 2017

Sikerrel zárult a nyári egyetem

    • p1120200
    • img 20170826 092819
    • img 20170826 094123
    • img 20170826 105944
    • img 20170826 115122
    • p1120036
    • p1120123
    • p1120133
    • p1120145
    • p1120204
  • Előző
  • Következő

Sikerrel zárult 2017. augusztus 27-én az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kara által, a bochumi Ruhr-Universitättel közösen szervezett nyári egyetem. A hét során a hallgatók az előadások alkalmával, bepillantást nyertek az állammal és kormányzással kapcsolatos legfontosabb kérdésekbe, megismerték az európai, a magyar, illetve az amerikai államiság fejlődésének legfontosabb történeti eseményeit, valamint gyakorlati példákon keresztül az egyes állami szervek működési mechanizmusait. Lévén, hogy a nyári egyetemnek idén az NKE adott otthont, az előadásokhoz kapcsolódó off-programok a magyar alkotmánytörténethez kapcsolódtak. Ezek során a hallgatók megtekintették a magyar államiság legfontosabb szimbólumaiként is számon tartott Országházat és a magyar szent koronát, a város szépségeit pedig történeti kontextusba helyezett séta során ismerhették meg. Pénteken az Esterházy Privatstiftung meghívására, a nyári egyetem Fraknóba és Kismartonba látogatott, ahol a rendi abszolutista monarchia korszakához kötődve, a hallgatók részletesen megismerték a magyar főnemesség reprezentációs tevékenységét a rendi állam időszakában, megtekintették a 17. századi koronázásoknál használt országzászlókat, továbbá a török elleni háború relikviáiként, a korszakból fennmaradt fegyvergyűjteményt, a korabeli magyar viseletet és életmódot. A nyári egyetem utolsó napján, kamatoztatva az elsajátított tudást, csoportmunka keretében, vizsgafeladatként, megadott paraméterek alapján, képzeletbeli államokat hoztak létre, modernizáltak és szerveztek át, különös tekintettel a végrehajtó hatalmi ág és a közigazgatás felépítésére.

A nagy sikerre való tekintettel bízunk benne, hogy a program jövőre is folytatódni fog. 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: nyári egyetem, 2017

Oakeshott-konferencia Budapesten

    • img 6077
    • img 6086
    • img 6076
  • Előző
  • Következő
A Michael Oakeshott Association (továbbiakban: Társaság) Budapesten tartotta meg 9. (kétévenként) megrendezésre kerülő nemzetközi konferenciáját, erreaugusztus 17-19-e között került sor. A Molnár Tamás Kutatóintézet égisze alatt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezésében, a Ludovika téri Zrínyi terembenmegrendezett tudományos seregszemle rendkívül színvonalas volt.
 
A világ Oakeshott-kutatóinak legjava – az Egyesült Államoktól Törökországig és indiáig is – képviseltette magát, jött el Budapestre, így például az előadóként nem szereplő, ám az előadásokat követő vitákban aktív Corey Abel (Metropolitan Sate College, Denver, USA) is, aki több könyvet is írt már Oakeshottról. Molnár Attila Károly, a Molnár Tamás Kutatóintézet igazgatója pedig több panelt is vezetett és részt vett a vitákban.
 
Eric Kos, a Társaság elnöke (Siena Heights University, Egyesült Államok) nyitószavai után másnap Lánczi András professzor, a Corvinus Egyetem rektora előadása következett. „A filozófus megáll ott, ahol a többiek továbbmennek” – talán ezzel az Oakeshott-i idézettel lehetne jellemezni előadást, mely a demokrácia és a filozófia viszonyát taglalta. Agostino Carrinoprofesszor, a nápolyi egyetem  jogászprofeszora a világállam elképzelését kritizálta – oakeshottiánus szempontból; David Corey (Baylor University, USA) a kormányzás paradoxonát állította fókuszába. James Williams (Bilkent University, Ankara, Törökország) az állam fogalmának kialakulását vizsgálta – a civil szabadság (ok) szempontjából. Carlos Marques de Almeida professzor (Universidade Católica Portuguesa, Portugália)) szintén a szabadság és az állam viszonyát állította a középpontba – a saját értelmezésében. Gulsen Seven (Bilkent University, Ankara, Törökország)Oakeshott és a politikai realizmus kapcsolatát elemezte, kísérletet téve arra, hogy aktivizmust kölcsönözzön a gondolkodó a filozófia és a politikai világát élesen elválasztó gondolkodásába. Jordan Rudinsky PHD hallgató (University of Cambridge, Washington, USA) Oakeshott és a Cambridge-i Iskola (Skinner, John Dunn, Pocock) kapcsolatát elemezte. Gary Browning professzor (Oxford Brookes University, Anglia) Oakeshott és az állam viszonyáról beszélt. Horkay-Hörcher Ferencprofesszor (MTA BTK Filozófia Intézet igazgatója) Oakeshottot „brit konzervatívként” elemezte, vizsgálva nézeteit a kormányról, kormányzásról. A Molnár Tamás Kutatóintézet munkatársa, Megadja Gábor a törvény uralmáról és a törvénykezésről beszélt; a kérdés nem a „Törvény” követése, hanem az, „mely törvényeknek” kell engedelmeskedni. Kevin Williams (Mater Dei Institute of Education, Írország) távollétében Eric Kosolvasta fel az „Oakeshott, az oktatás és az állam” címűelőadását, míg az indiai Shekhar Singh (Shiv Nadar University, India) Hayek, James Scott és Oakeshott racionalizmus kritikájáról, azok összefüggéseiről beszélt.
 
​A paneleket vezető kutatók maguk is több kérdést tettek fel az előadóknak, komoly vitákat és beszélgetéseket kezdeményezve, bizonyítva azt, hogy az 1990-ben elhunyt brit gondolkodó intellektuális hagyománya ma is élő erőként hat a világban.
Cimkék: konferencia, 2017

Az ÁKK-nak nemzetpolitikai missziója van

    •  dsc0180 2

2017 áprilisától a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar hazánk legnagyobb egyetemi karává vált azzal, hogy szervezetébe integrálódott a közel százezer tisztviselő továbbképzéséért felelős Vezető- és Továbbképzési Intézet. A kar missziójáról, nemzetépítő szerepéről és a szeptemberben induló államtudományi mesterképzésről beszélgettünk Prof. Dr. Kis Norbert dékánnal.

Július 1-jén volt a közszolgálati tisztviselők napja. Mit jelent a kar számára ez a nap?

Kis Norbert: A kar és jogelődjei 1978 óta, négy évtizeden át tisztviselők generációit készítették fel a pályára. Idén indul útnak a 40. évfolyam. A magyar közszolgálat is sok formaváltáson esett át, mióta 25 éve hatályba lépett a köztisztviselői törvény, így ennek kar története is fordulatos volt. A lényeg azonban mindig az volt, hogy ez a magyar közigazgatás képzési bázisa. 2014-től minden évben minden magyar tisztviselő részt vesz néhány NKE-s továbbképzésen egyéni fejlesztési terve alapján. Azt mondhatom, hogy a tisztviselők és a közigazgatás ünnepe július 1-jén a mi ünnepünk is, ezért július 5-én „Közigazgatási Juliális”-t rendeztünk a Ménesi úti campuson hagyományteremtő céllal.

A kar hatodik éve az NKE-n működik. Mi a mérleg?

K. N. Nem igazán lehet összehasonlítani az NKE előtti és utáni helyzetet. 2011-ben régi álom vált valóra: az NKE-ről szóló törvénybe bekerült a közigazgatási felsőoktatás fogalma. Új időszámítás kezdődött, hiszen 2012-ben visszakerült a közigazgatásért felelős miniszter felügyelete alá a képzés (1991-ig a BM fenntartásában működött az Államigazgatási Főiskola). Az NKE-ről szóló törvény szerint intézményünk egyik célja a közigazgatási szakemberek képzése és az egységesülő közszolgálati életpályák közti átjárhatóság megteremtése. A törvény 2015-től statuálja az államtudományi és közigazgatási felsőoktatást, amely a kormánytisztviselői, állami tisztviselői és a köztisztviselői életpályára felkészítő államtudományi és alapképzési szakokat, valamint a hozzájuk kapcsolódó mesterképzési szakokat, ideértve az államtudományi doktori cím használatára jogosító osztatlan szakot is magába foglalja. 2011 óta szintén törvény rendelkezik arról, hogy egyetemünk a közszolgálati tisztviselők továbbképzésének felelőse. A továbbképzések, előmeneteli képzések, vizsgák kötelező és fakultatív rendszere, és ezzel évente közel százezer tisztviselő szakmai fejlesztése 2017-ben integrálódott a kar tevékenységi körébe. A kar ma azt a tevékenységet folytatja a megfelelő feltételek mellett, amelyet ez a szakmai közösség négy évtizede várt: közvetlenül a közigazgatás-fejlesztés szolgálatában, szoros kormányzati intézményi kapcsolatokkal dolgozunk.

Melyek ma a tisztviselői pálya legnagyobb kihívásai a közigazgatásban?

K. N. Az adatbázisok és az infotechnológiai intelligencia egyre „okosabbá”, a tisztviselők számára ugyanakkor egyre gyorsabbá és a bonyolultabbá teszik a közigazgatást. Néhány éve a közigazgatás-fejlesztési programjaink tervezésekor arról kellett hosszasan győzködni a pénzügyi támogató hatóságot, hogy van értelme fejleszteni a tisztviselők képességeit. Az a szemlélet köszönt vissza, hogy a tisztviselő egy szabályozott, gépies és gépesített rendszerben csak egy „alkatrész”. Ez azonban ma realitás. A bürokrácia egyre inkább „infokrácia” és „technokrácia”. Ezért a legnagyobb kihívás a tisztviselő számára az egyéni felelősség és motiváció, az értelmes tevékenységek megtalálása. Mindez nem a magyar közigazgatás sajátja. Az ember és az emberi közösségek a közösségi adat- és informatikai hálózatok függésében élnek. Az egyén sodródik és eltűnik a virtuális adatforgalomban. Minden nagy szervezet, így a közigazgatás is digitális korszakváltásban van. Érdemes azonban a folyamatokat irányító amerikai IT-cégekre is ránézni, akik a szervezeti és munkakultúrában éppen saját termékeiktől óvakodnak. Ma öt évnél messzebbre nem igazán lát senki, így egyre nehezebb a hallgatókat a jövő kihívásaira felkészíteni. Az elmúlt tíz év technikai haladása azonban sok leckét adhat mindannyiunknak.

Mi indokolta, hogy kar felvette az „államtudományi” nevet a „közigazgatási” mellé?

K. N. A kar neve 2016-ban változott Államtudományi és Közigazgatási Karra. Az államtudomány mint önálló kategória kimunkálása az NKE alapítása óta folyamatos. A Magyar Közigazgatás című szakfolyóiratban 2011-ben írtam egy cikket, amely az NKE és a megújuló közszolgálati szakemberképzés irányaként az államtudomány önálló képzési és kutatási területként történő újragondolását javasolta. Az államtudományi képzés tradíciói százötven évre nyúlnak vissza, amikor 1874-ben az önálló államtudományi doktorátust bevezették Magyarországon. A kommunizmus alatt ez beolvadt a jogászképzésbe, de a kormány 2015-ben újra önálló képzési területté minősítette, és újra bevezette az államtudományi doktorátust. Az NKE képzéseinek és kutatásainak közös nevezője az államtudomány, szoros értelemben azonban ez a kormányzás szervezetét, eszközeit és módját érintő tudást jelent. Így született az egyetem fenntartói részéről a döntés, hogy az „államtudományi” nevet a Közigazgatás-tudományi Kar vegye fel, hiszen a közigazgatás és a kormányzás az állam lényegét adó rendszerkapcsolatot alkotnak. A kar lett a felelőse az államtudományi mesterszaknak is, amelyre többszörös túljelentkezés volt, így 2017 őszén a képzés megindulhat.

Milyen összefüggések vannak az államtudomány felemelkedése és napjaink nagy társadalmi változásai között?

K. N. 2015-ben az államtudomány önállóvá válása kapcsán heves akadémiai vita indult meg elsősorban annak okán, hogy az miért nem a jogtudományhoz csatolva él tovább, ahogy az 1950-es években ezt kialakították. Nos, ebben a rendszertani disputában sokszor elmondtuk, hogy az államtudomány az állammal kapcsolatos komplex társadalomtudományi szemléletű kutatások miatt kér önálló helyet magának, de nem vesz el más tudományoktól semmit. Képzési területként pedig szintén multidiszciplináris, azaz több társadalomtudomány tudásanyagának összessége. A kérdésre rátérve azonban fontos a sokszor érdekek mentén zajló elméleti viták mögött a valós társadalmi folyamatokat vizsgálni. Az elmúlt tíz évben a világ számos országában jellemző a kormányzás és a kormányzati felelősség fontosságának felismerése. Egyidejűleg egy kiábrándulás abból, hogy a gazdasági és a pénzügyi szektor „láthatatlan kezével” önmagát és a társadalmi problémákat is tudja menedzselni. A társadalomfejlődés alapja a közösségek által megválasztott vezetők, azaz politikusok által végzett felelős államkormányzás. Ennek helyébe gyors tempóban az ún. globális kormányzás homályos intézményei akarnak lépni. A nemzetközi pénzügyi birodalmak, a médiabirodalmak és legújabban az információs hatalmi ágak az államok feletti kormányzás rendszerén dolgoznak. Ebben a korszellemben az államépítés, az erős kormányzás egyre nagyobb teret kap, így érthető, hogy az ezzel foglalkozó kutatások, így az államtudomány kezd újjáéledni. Ma az államtudomány az államépítés tudománya, amely egyben a nemzeti megmaradásnak is feltétele. Az államtudomány annak idején a kommunistáknak nem tetszett, ma pedig a globális kormányzás érdekeinek mond ellent.

Milyen veszélyek fenyegetik a nemzeti megmaradást?

K. N. Legalább három veszélyforrás van. A globális pénzügyi hatalmi szövetségek legutóbb 2008-ban taszították válságba a világot, de aknamunkájukat azóta is folytatják. Sajnos az Európai Unió politikai válsága miatt meggyengült az európai kormányok érdekszövetsége, így Magyarország is csak kevés ország partnerségére számíthat a nemzeti érdekvédelemben. A másik veszély az Afrikából megindult gazdasági migráció, amelynek várható volumene rémisztő. Végül pedig társadalomromboló hatásúnak gondolom a mindent eluraló internetes virtuális hálózatok szövevényét, amely értékalapú közösségek helyébe identitás nélküli közösségeket épít. Életünket és a döntéseinket egyre nagyobb mértékben uralják el, sokak szerint gyarmatosítják az ismeretlen hátterű közösségi és adathálózatok. Többet tudnak rólunk, mint mi magunk, okosabbak, mint az ember. Ez így persze sarkosan hangzik, de trendszerűen és kicsit alattomosan alakul körülöttünk a világ úgy, hogy a nemzeti alapú kormányzást, a nemzeti közösségépítést valami gyanús és ódivatú dolognak állítják be. Pedig meggyőződésem, hogy evolúciós alapjai a nemzeti gondolkodásnak vannak, de ebbe most ne menjünk bele. Azt gondolom, hogy nemzetállamot kell építeni, ehhez pedig az államépítés és a kormányzás tudásanyagát kell erősíteni. Több ezer fiatal van ránk bízva, akiknek a többsége érti a nemzeti misszió, és ebben a kormányzás, valamint a közigazgatás fontosságát.

Arról beszél, hogy az Államtudományi és Közigazgatási Karnak államépítési missziója van, de hogyan jelenik meg mindez a képzésben és a kutatásban?

K. N. Az egyetem ezzel a törvényi céltételezéssel jött létre, a két alapító egyetemi törvényünk preambulumai ezt szépen megfogalmazzák. A karnak kiemelten a nemzetállam építésének feladatát, egyfajta nemzetpolitikai missziót kell teljesítenie. Azaz nem csupán a közigazgatás fejlesztése a feladatunk, hanem a nemzetépítés, ami a nemzeti önállóságot és szuverenitást, a jó kormányzási képességet és a jó közigazgatást egyaránt jelenti. A képzésben új szakként elindul az államtudományi mesterszak, és jelentősen átalakítottuk a közigazgatási alap- és mesterképzések tantárgyi programjait. A továbbképzési programok a „terepen” dolgozó tisztviselőknek szólnak, a vezetők számára pedig kötelező előmeneteli képzéseket szervezünk. Számos kutatóműhely foglalkozik az államszervezet, az állami feladatok és működés kérdéseivel. Mindezt nyitottan, társegyetemek és a közigazgatási praktikumot képviselő tisztviselők bevonásával. Hallgatóinknak mint a jövő tisztviselőinek sokkal komolyabb szerepük lesz a nemzetállam erősítésében, mint ma azt képzeljük.

Közel ezer hallgatót bocsátott ki a kar a 2016/2017-es tanév végén, mi volt az Ön üzenete hozzájuk?

K. N. A végzett hallgatók közel kétharmada már tisztviselőként dolgozik. Ennek oka, hogy egy teljes háromszázötven fős állami tisztviselői szakirányú továbbképzési évfolyam indult 2016-ban, és az első évfolyam most végzett. A közigazgatási pályára készülők felé fontos üzenet, hogy esküvel fogadják, hogy megszerzett tudásukat és képességeiket a magyar állam és a magyar közigazgatás rendelkezésére bocsájtják. Ezt a döntést és fogadalmat annyira meg kell becsülni, mint tisztjeink szolgálati esküjét, mert a mi hallgatóink is szolgálatra esküsznek és az eskü örök. Minden végzett hallgatónkat arra biztattam, hogy tartsanak ki a megkezdett úton, higgyenek abban, hogy van egyéni feladatuk és felelősségük ebben a bonyolult világban. Higgyenek magukban, soha senkitől ne féljenek, és merjenek dönteni! Legyenek szabadok, bátrak, és akarják vezetni azt a közösséget, amelybe a sorsuk vezérli önöket!


Szöveg: Horvátth Orsolya

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Az esélyek egyenlősége ma nem társadalmi valóság

    • borbas

A női jogegyenlőségért a gazdasági döntéshozatal terén címmel került sor Dr. Borbás Beatrix Felelős társaságirányítás és női participáció a gazdasági döntéshozatalban Európában és Magyarországon, elméletben és gyakorlatban című tanulmányának szakmai vitájára az NKE Államtudományi és Közigazgatási Karának Civilisztikai Intézete szervezésében márciusban. A konferencia után az NKE adjunktusa beszélt lapunknak a szakmai vita eredményéről, a női jogegyenlőség hazai és nemzetközi helyzetéről, valamint a téma jelentőségéről.

A workshopon az elméleti vonalat képviselő oktatók és a női jogérvényesítés praxisát a mindennapi gyakorlatból jól ismerő, az érdekvédelemért síkra szálló szakemberek vettek részt, és nyilvánították ki a témához kapcsolódó véleményüket. Hogyan értékeli a szakmai beszélgetés eredményét? Miről szólt érdemben a vita?

Borbás Beatrix: Nagyon örültem, hogy ez a szakmai vita megvalósult, régóta terveztük, hogy a témában írt tanulmányomról az egyetem keretein belül, kollégák körében nyitunk szakmai fórumot. Külön öröm volt, hogy az eseményre számos férfi oktató kollégám is eljött, hiszen fontos, hogy a női jogegyenlőséget nem csak a nők ügyének, hanem az egész társadalmat érintő ügynek tekintsük. A vita eredményét nézve azt gondolom, fontos érvek és ellenérvek hangzottak el, de abban mindenki egyetértett, hogy a női egyenjogúság témája jó ideje kívánatos jogszabályi cél, amely ma korántsem társadalmi valóság. Rengeteg tennivaló van ez ügyben, de a legfontosabb számomra az volt, hogy egy újabb alkalom adódott arra, hogy szakmai diskurzuson tisztázzuk a témával kapcsolatos tipikus tévedéseket, tévesztéseket.

Milyen tévedésekre gondol?

B. B. A jogegyenlőség témáját számos félreértés kíséri. Jogászi nézőpontból szemlélve a társadalmi egyenlőség kérdését, a jog megkülönböztet védendő társadalmi csoportokat, az egyik ilyen a nők csoportja. Az egyik tévedés ezzel kapcsolatban az, hogy a nőket érintő kérdések a nők ügye. Az ENSZ He for she kampányának alapítója ezt mondta: „Gender equality is not a women’s issue, it’s human issue – it affects us all.” Azaz a témakör nem egy nőknek szóló női téma, hanem az egész társadalmat érintő ügy, és nagyon fontos, hogy így kezeljük ezt a kérdést. A másik kedvezőtlen tévedésre Carlos Moedas, a European Women Rectors Association kutatási biztosa mutatott rá. Alig egy éve a szervezet éves ülésén emelte ki, hogy a feminizmus szenvedi minden „izmus” hátrányát: ha ezt meghallják az emberek, úgy gondolják, vagy nagyon hinni kell benne, és csatlakozni hozzá, vagy tagadni kell, de valahogy viszonyulni kell hozzá. Éppen ezzel összefüggésben sok ember a feministákat dogmatikusnak, veszélyesnek titulálja, egyébként ebben az az irónia – mutatott rá Moedas –, hogy az antifeministák kezdettől fogva éppen ezt akarják elérni, hogy az emberek így lássák a feministákat. A jogegyenlőségi mozgalmak nem azt várják el, hogy előnyöket élvezzenek a nők, hanem azt, hogy hátrányt ne szenvedjenek. A kutatási biztos mondatával mélyen egyetértek, miszerint „a valódi feminizmus egyszerűen csak az egyenlőségért való kiállást jelenti”. A nők hosszú utat jártak be az elmúlt száz év alatt, és sikeres egyenjogúsági mozgalmaik révén a férfiakkal való teljes jogi egyenlőségük ma már jogi tény, a jogérvényesítés gyakorlata azonban diszfunkcionális, így az esélyek egyenlősége ma egyelőre nem társadalmi valóság.

A női esélyegyenlőség témája igencsak szerteágazó tudományterületeket érint. Egy jogász kutató számára mit jelent a jogegyenlőségi téma elsősorban?

B. B. A női esélyegyenlőség témája kutatási területként valóban szélsőségesen interdiszciplináris. Történelmileg az antropológiához és a történelmi tanszékekhez vezethető vissza, eredetileg már a gender tudományos fogalma is ezeken a tanszékeken formálódott az USA-ban az 1970-es években. Később a szociológia tudományága volt az a legalapvetőbb terület, amely a társadalmi sztereotípiákkal, állandóan ismétlődő, előítéletet közvetítő jelenségekkel foglalkozott. A szociológia és a filozófia tudományága kéz a kézben fektette le az alapokat. A társadalmi nemek egyenlőségének elve innen ered, úgy is, mint annak igénye, hogy ne nyerjenek teret olyan magatartások és szerepek, amelyeket a társadalom vár el az egyéntől a biológiai neme alapján, de azok a biológiai eltérésekből nem vezethetők le. Fontos hangsúlyozni, hogy ezeknek a társadalmi mozgalmaknak a fő célja nem a biológiai szerepek negligálása, hanem az azokhoz társított diszkriminatív elvárások háttérbe szorítása volt, és ez máig nem változott. A nők esélyegyenlőségének közpolitikai kérdésként való kezelésével kezdett el foglalkozni a politológia, s nemsokára megszületett a gender mainstreaming elve, amely a nemek dimenziójának beépítését jelenti a döntéshozatal minden szintjébe. A témával foglalkozik továbbá a kommunikáció, és a nyelvészet is – ki ne hallott volna az „asszonybeszéd” vagy „férfimunka”, a „legény a talpán” kifejezésekről, de beszélhetünk az angol „Be a man!” vagy a francia „Cherchez la Femme! kifejezésekről is. A női és férfi beszédek elemzése kapcsán arra jutottak, hogy a szintaktikában nincs szignifikáns eltérés, tehát nincsenek a retorikában kifejezetten férfiakra vagy nőkre jellemző szerkezetek. A média- és kommunikációs tudományokban azt vizsgálják az USA-tól Európáig mindenfelé, hogy milyen arányban vesznek részt a nők a médiában? A jogtudomány pedig a jogegyenlőségi tétel kodifikálására, a jogérvényesítés gyakorlatára koncentrál. Az 1990-es években a legfontosabb jogi dokumentumokat hazánkban elfogadták, mégis rohamtempójú jogalkotásnak lehetünk tanúi az esélyegyenlőség körében az utóbbi évtizedekben Európában, mind uniós, mind tagállami szinten.

Önnek mi a személyes tapasztalata a munka terén? Érte Önt hátrány amiatt, hogy nőként foglalkozik jogi munkával?

B. B. Volt rossz tapasztalatom a munkám során, de az interjút nem arra szeretném használni, hogy a személyes történeteimről beszéljek, hanem inkább magának a női esélyegyenlőségi ügynek szeretnék terepet adni. A női érdekérvényesítés gyakorlatában eltöltött 13 év alatt azt láttam, hogy minden nőnek, aki a női vagy anyai szerepét megpróbálja a hivatásával összeegyeztetni, ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenie. Azonos típusú nehézségekről számol be minden nő, aki karriert épít, nincs köztünk szférához, szinthez vagy konkrét munkakörhöz köthető különbség, mindannyian ugyanúgy próbálunk egyensúlyt teremteni a család és a karrier között.

Ügyvédként, oktatóként nagy tapasztalattal rendelkezik a jogegyenlőség érdekének képviselésében, de miért éppen ezt a kutatási irányt választotta?

B. B. 15 éve dolgozom ügyvédként, ahol ugyanúgy helyt kell állni, akár női, akár férfi ügyvéd az illető. Elég korán megtapasztaltam, hogy a női szerepeket kemény munka összeegyeztetni egy ilyen kompetitív szakmával, illetve azt, hogyan lehet nőként talpon maradni, és milyen nehézségekkel kell megküzdeni nap mint nap. Mindig is érdekelt az ügyvédi közélet, ezért is vállaltam szerepet a budapesti és az országos ügyvédi kamara vezető testületeiben is. Mára az ügyvédeknek majdnem a fele nő, ehhez képest mégis a nők alulreprezentáltsága figyelhető meg a kamarai vezetésben. Éppen ezért csatlakoztam azokhoz, akik ezen tényezők megváltoztatását kívánták. 2004-ben azért alapítottuk meg két tucat ügyvédnővel a Magyar Ügyvédnők Egyesületét, hogy a kamarán belül jöjjön létre egy kifejezetten a női érdekek képviseletét ellátó szervezett fórum. Mindemellett a jelenlegi tudományos érdeklődésem felé az is vezetett, hogy egyetemi oktatóként foglalkozom az alapvető jogok elméleti oldalával is, amely magában foglalja a jogegyenlőségi tételt is. Női jogi aktivistaként a női érdekképviseletben eltöltött több mint 13 év alatt a szakmai érdeklődésem folyamatosan a női esélyegyenlőség jogi praxisára és a női egyenlőségi jogok érvényesülésére irányult az egyes döntéshozatali mechanizmusokat vizsgálva. Ennek során számos ellentmondást tapasztaltam a gazdasági és üzleti szférában, a szabályozásban testet öltő elméletek és azok gyakorlati megvalósulása között.

Ön jelenleg a Magyar Ügyvédnők Egyesületének egyik alelnöke. Tudna mesélni a MÜE tevékenységéről, arról, hogy mivel foglalkozik a budapesti és a Magyar Ügyvéd Kamarán belül?

B. B. Egyesületünk önkéntesen, demokratikus önkormányzat alapján működő, az alapítók személyes közreműködésével létrehozott civil szervezet, amely a nemzetközi, nem kormányzati, nonprofit jellegű European Women Lawyers Association (EWLA), az Európai Jogásznők Egyesületének céljaival azonosulva, annak hazai tagszervezeteként működik. Egyik célunk az, hogy elősegítsük a jogalkotás jobb megértését, különös tekintettel a nők jogegyenlőségére vonatkozó jogalkotás és jogalkalmazás területén. Másrészt erősíteni szeretnénk a szakmai kapcsolatokat a más nemzetek jogásznőivel, illetve nemzeti és nemzetközi szinten az ügyvédi kamarákkal, női közösségekkel, női szervezetekkel, jogi karokkal, oktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel vagy más hatóságokkal való kapcsolat kiépítése útján. Kutatásokat folytatunk, tanulmányokat készítünk, és képviseljük a nők érdekeit a közintézményekben, továbbá az EWLA révén az Európai Unió intézményeiben minden, a nőket érintő általános kérdéskörben. Nemrég zárult a legnagyobb, európai szintű a European Women Shareholders Demand Gender Equality (EWSDGE) elnevezésű kutatás, amelyben személyesen is részt vettem. A kutatási projekt koncepciója az volt, hogy ráirányítsa a közvélemény figyelmét a nők gazdasági döntéshozói testületekben való képviseletére és részvételére, valamint az ezt célzó stratégiákra és mérőszámokra. A projekt 11 EU-tagállamot fogott össze, a nemzetközi kutatás eredményeit tavaly hoztuk nyilvánosságra.

A nemrég publikált, kifejezetten csak a gazdasági döntéshozatalra koncentráló tanulmányból is kiderül, hogy Magyarországon nemcsak a gazdasági, de a politikai vagy más szakmai területű döntéshozó testület összetételét vizsgálva is arra a következtetésre juthatunk, hogy a nők részvétele messze elmarad mind az észak-amerikai, mind az európai átlagtól.

B. B. Európai összehasonlításban a magyar számok valóban elmaradnak az európai átlagoktól. Az EU-tagállamokban 1995 és 2015 között a nők aránya a törvényhozásban 12%-ról 22%-ra ugrott, a végrehajtó hatalom terén 12%-ról 19%-ra emelkedett, a bírói ágban 19%-ra a legfelsőbb bírósági elnökök számát tekintve, a nagyvállalatok CEO-i között pedig csupán 4% a nő. Magyarországon az arányszám meg sem közelíti ezt az átlagot. A The World Economic Forum minden évben kiadja a Global Gender Gap Indexet, amely egy olyan mutatószám, ami 144 vizsgált országot értékel négy szubindex, a politikai döntéshozatal, gazdasági döntéshozatal, oktatáshoz való hozzáférés, valamint az egészségi és túlélési index alapján. Magyarország 2016-ban a 101. volt a vizsgált országok között.

A gazdasági szférában milyen előnyökkel járhat a női részvételi arányok emelkedése a döntéshozatal terén?

B. B. Ha csak a nagyvállalatokat tekintjük, már egy évtized is eltelt azóta, hogy több tízezer vállalatra kiterjedő kutatásokon alapuló tanulmányok jelentek meg arról, hogy ha egy bizonyos százalékos arány feletti a nők jelenléte a vezető testületekben, akkor nő a profit. Az Európai Bizottság közreadott egy modellszabályozás bevezetésének hatásvizsgálatát leíró dokumentumot, amely szerint egy olyan jogi szabályozás előírásával, amely mindkét nem szempontjából 40%-os részvételt írna elő, 2,97%-os tőkearányos árbevétel-emelkedést lehetne elérni makroökonómiai szinten, ami hatalmas összeg. Mára bizonyított tény, hogy anyagi előnnyel jár, ha a nőket bevonják a gazdasági döntéshozatalba, ennek oka pedig sok összetevőből áll. A dokumentum a női alulreprezentáltságot kifejezetten elszalasztott lehetőségként minősíti az uniós humántőke kiaknázása szempontjából, ami miatt az egész gazdaságra kiható pozitív externáliák vesznek el. Akiket a szociális igazságosság nem győz meg, azoknak el kell ismerniük a számok meggyőző erejét.


Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Megosztás a Facebook-on


A tanulók figyelméért versenyzünk minden pillanatban

    • shutterstock 269439293

Az elmúlt 10 évben drasztikusan megváltozott minden az információszerzés és a kommunikáció világában. Az oktatók, tananyagfejlesztők versenyben vannak mindenkivel, aki az emberek figyelmét szeretné megszerezni. A világ vezető egyetemei, képző vállalkozásai számára nyilvánvalóvá vált ez a helyzet, és megkezdődött egy paradigmaváltás az oktatásban. A technológiai innovációk és az agyműködés kutatási eredményeinek kombinációjával létrehozott újfajta képzés újszerű tanulási élményekkel és jobb tanulási eredményességgel kecsegtet. Az NKE élen jár ebben az oktatási innovációs rendszerben. Az oktatástechnológiai fejlesztésekre a KÖFOP-projektek adnak lehetőséget.

Óriási mennyiségű információval bombáznak minket nap mint nap. Az előadások, a tankönyvek, tananyagok akkor lehetnek sikeresek, ha meg tudjuk szerezni a tanulók figyelmét, és percről percre meg is tudjuk azt tartani. A világ vezető technológiai cégei – a Google, a Facebook vagy a Youtube – épp azon dolgoznak, hogy valahogy mégiscsak elcsábítsák a figyelmüket egy rövid időre. Mert bár jogosan feltételezzük, hogy a tanulók a saját jól felfogott érdekükben igyekeznek koncentrálni a tanulnivalókra, mégis óriási kihívás felkelteni az érdeklődésüket a tanulás iránt.

A technológia nagyon sokféle szerepet tölt be a tanulásban és a tanításban. Információhordozóként funkcionál például az e-tankönyvek tekintetében, ugyanakkor kommunikációs csatornát biztosít, hogy választ kapjon a tanuló a kérdéseire, továbbá az értékelést is segíti, például az online tesztek esetében, de abban is segíthet, hogy a képesség sok-sok gyakorlással készséggé, rutinná formálódjon, például a repülőgép-pilótáknál. A technológia alkalmazásának a képzésben két történeti kiindulópontja van: az egyik a távoktatás (distance learning), amelynek a célja az volt, hogy a fizikailag távol lévő személyek közötti oktatást tegye lehetővé, a másik pedig a számítógép által lehetséges algoritmikus, multimédiás képességeknek a tanulás szolgálatába állítása (computer based learning). Manapság a kettő tulajdonképpen teljesen összefonódott, hála az internetnek és az elképesztő sebességgel fejlődő IT-technológiáknak.

Ha azonban a kérdést külön-külön vizsgáljuk a tanuló és az oktató szemszögéből, mindjárt izgalmasabb a téma. A tanuló szempontjából egyszerűbb az ügy, hiszen ők nem szeretnének semmivel sem többet, mint amit a Mátrix című sci-fi-klasszikusban megismerhettünk, amikor Neo agyába egy perc alatt betöltötték a kívánt tudást és képességet, azaz szeretnének egyszerűen, gyorsan, bármit, bármikor, bárhol megtanulni. A rossz hír az, hogy – bár sok neurobiológus és agykutató dolgozik az ügyön – még nem tudunk áttörésről, úgyhogy egyelőre marad az, hogy a tanulás sok munka és jó móka (learning is hard fun). És itt jön az oktatók nézőpontja: az oktató akkor lenne a legboldogabb, ha a fejében lévő tudást és tapasztalatot egy gép át tudná szivattyúzni valahogy a tanulók fejébe. Sajnos erre sincs egyszerű megoldás, ám van sokféle technológia, ami segíthet a tanításban. Ilyenek az e-tananyagok, amelyekben a tudás egy jelentős részét rögzíteni lehet, az online fórumok, ahol a tanulók kérdéseire válaszolva tudásbázist lehet építeni, hogy ne kelljen ötszázadszorra is ugyanarra a kérdésre válaszolni, vagy a szimulációk, amelyek segítségével biztonságos környezetben lehet gyakorolni új képességek használatát. Az oktatók nézőpontjából a technológia a lehetőségek tárháza, amellyel megragadhatják és megtarthatják a tanulóik figyelmét, tarthatják velük a kapcsolatot, és segíthetnek, ha szükséges. Ehhez azonban nyitottság és kíváncsiság kell részükről, és ez talán a legnehezebb része a világon mindenhol az oktatást érő változásoknak.

A technológia gyakorlatilag mindent megváltoztat a tanítás és tanulás folyamatában. A tanítás algoritmizálódik, a tanulás egyéniesedik. Pont az ellentéte annak, amit most ismerünk. A tanítás algoritmizálása nem más, mint sztenderd tanítási eljárások kialakítása. Ezek ma is jelen vannak már, úgy hívjuk: e-tananyag. Egy jó e-tananyag tartalmazza egy adott téma előre meghatározott tudástartalmát és a lehetséges tanítási mechanizmusokat. Ezért működhet önállóan, oktató nélkül is. Rögzített tudásra épül, tehát csak akkor működik, ha rendelkezésre áll jó minőségű rögzített tudás. Az internet elképesztő mennyiségben tartalmaz rögzített tudást, csak a hitelesítése és strukturálása jelent gondot. A technológia ezen a területen nem lesz kíméletes: gyors ütemben váltja fel az oktatókat a rögzített tudáshoz juttatásban. Az oktatók számára a lehetőség abban rejlik, hogyan tudják a tudást élményszerűen, kreatívan átadni. Itt segít a multimédia, a videó, az animációk az infografikák, az interaktív elemek, amelyek az oktatói kreativitásból születhetnek meg. Tehát a tényszerű tudás helyére egyre inkább a kreatív oktatási minőség lép. Másrészt az oktatók a tudást elosztó szerepből a tanulást segítő szerep felé mozdulnak el a technológiai fejlődés miatt, mondhatni személyi edzőkké válnak.

A munka mellett tanuló tisztviselők és a nappali tagozatos egyetemi hallgatók képzése között technológiai szempontból csak az idő jelent különbséget. A munka mellett továbbképzésen részt vevő tisztviselőnek nagyon kevés ideje van elmélyedni egy-egy területen, ők elsődlegesen dolgoznak, a tanulás akkor értékes számukra, ha segítségével jobban, gyorsabban tudják ellátni a feladataikat. Mivel gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkeznek, nekik a valódi segítséget a szakterület fogalmi készletének elsajátítása (beszélt szakmai nyelv) és a feladataikhoz kapcsolódó problémák megoldásához nyújtott gyors, megbízható segítség jelent értéket. Itt a technológia abban jelenthet segítséget, hogy a munkavégzést és a tanulást úgy integrálja, hogy a tisztviselő könnyen tudjon átváltani egy feladat elvégzése közben is tanulásra, ha segítségre van szüksége. Továbbá a számítógépén egy kattintással fel tudjon tenni egy kérdést az online szakmai közösség tagjainak, vagy egy gyors kereséssel a tudástárban találjon egy hasonló esetet, amit alapul véve megold egy ügyet. Ilyen és ehhez hasonló megoldásokkal válik nagyon hasznossá a tanulási lehetőség számukra, mindamellett, hogy az új ismereteket az e-tananyagok segítségével önállóan, oktatói támogatás mellett tudják elsajátítani.

Ezzel szemben a nappalis hallgatók kvázi főállású tanulók, számukra nem a gyorsaság és a tapasztalatok kiegészítése, megértése, hanem egy-egy tudományterület átfogó megismerése, megértése, felfedezése jelenti az értéket. Számukra a technológia a végtelen sok, validált tudáshoz való egyszerű hozzáférést jelenti elsődlegesen. Azonban fontos eszközt ad a kezükbe, amikor fizikailag távoli emberekkel szeretnének kapcsolatba lépni (pl. egy nemzetközi hírű oktató vendégelőadását meghallgatni internetes közvetítéssel), vagy közösen dolgozni egy-egy projektmunkán, kutatáson. 

Az NKE lépést tart a világban zajló oktatástechnológiai forradalommal. Már a KÖFOP-projektek tervezésekor, 2015-ben megfogalmazódott az az alapelv, hogy nagyon erős hangsúlyt kapjanak a komplex oktatástechnológiai és felnőttoktatás-módszertani innovációk a megvalósíthatósági tanulmányokban. Fontos volt azonban az is, hogy ne az akkor általánosan elterjedt megoldásokkal tervezzünk csak, hanem olyan elemekkel is foglalkozzunk, amelyek a projekt utáni években válnak sztenderddé az oktatás világában. Magyarul fussunk előre, amennyire csak lehet. Ennek érdekében a világ vezető HR- és képzésfejlesztési tanácsadó cégeinek, egyetemeinek tudásbázisait és szakértőinek anyagait felhasználva nagyon sok kutatómunkát és elemzést végeztünk el. Ezeket felhasználva terveztünk egy komplex digitális tanulási és oktatási ökoszisztémát, amit a projektben lépésről lépésre igyekszünk megvalósítani. Ennek a modulárisan felépülő rendszernek része egy, a közszolgálati képzések során megszerezhető kompetenciákat tároló kompetenciabank és ezek mérését lehetővé tévő online kompetenciamérő tesztrendszer. Továbbá a képzések tananyagainak elérését biztosító digitális tananyagtár is hozzáférhető, a tanulók számára pedig rendelkezésre állnak különféle online csoportok és közösségek, kérdés-válasz rendszer, az online térben használható virtuális osztályteremrendszer és az online előadásokat közvetíteni képes webinárium. Rendelkezésükre áll továbbá több olyan háttértámogató kulcsrendszer, ami a digitális tananyagok, a képzési programok fejlesztését és nyilvántartását, az ügyfélszolgálati ügyintézést vagy a képzési tervek elkészítését segíti. Mindemellett készül egy közszolgálati tudástár, ami az egyetem legfontosabb, legértékesebb eszközévé válik azzal, hogy az itt előállított vagy hozzáférhetővé tett teljes közszolgálati tudásanyag elérését biztosítja majd a hallgatók, oktatók, kutatók, tisztviselők és a nagyvilág számára. Persze a különböző technológiai megoldások kifejlesztését mindig megelőzi az oktatásmódszertani keretek kialakítása, és mindig beválásvizsgálatokkal, kutatásokkal zárulnak ezek a fejlesztések, hiszen nem csak elkészíteni kell, hanem folyamatosan fejleszteni, finomhangolni is ezeket a megoldásokat. Ezekhez a vizsgálatokhoz adatokra van szükségünk, amelyeket a rendszerek biztosítanak számunkra. Így egy tanulási big data rendszert is építünk, amivel elemezzük, hogyan használják a tanulók az eszközöket, milyen hatékonysággal segítik ezek a tanulást.

Ezeket a fejlesztéseket az NKE saját maga végzi el. Az oktatástechnológiai és módszertani fejlesztések szinte teljesen az egyetem keretein belül valósulnak meg, ami stratégiailag és a fenntartható finanszírozás, üzemeltetés szempontjából is kritikus fontosságú. A fejlesztések központját az egyetem saját fejlesztő cége, az Apertus Nonprofit Kft. munkatársai, az ott dolgozó informatikai fejlesztőcsapat és oktatásmódszertani szakértői csapat jelenti. Emellett az Államtudományi és Közigazgatási Kar Vezető- és Továbbképzési Központja, az Informatikai Igazgatóság, az egyetemi könyvtár és a projektekben dolgozó szakmai vezetők, szakértők mind alapvető fontosságú részesei a fejlesztéseknek, közösen dolgozzuk ki a megoldásokat, és ők lesznek az elsők, akik használatba is veszik az elkészült technológiát, know-how-t.

Az egyetemi polgárok is hamarosan találkozhatnak ezekkel az innovációkkal. A KÖFOP-projektek lassan egy éve zajlanak, és a fejlesztések közül néhány már meg is valósult, de a többségük esetében most járunk a tervezési fázis végén, a fejlesztések első szakaszában. A tervek szerint ez év őszétől folyamatosan jelennek meg a fejlesztések a képzésekben, így jó eséllyel a következő tanév során már mindenki találkozhat majd ezekkel az újításokkal. Reméljük, hogy mind a továbbképzésben részt vevő tisztviselők, mind az egyetemi hallgatók, oktatók, kutatók számára örömmel használható és hasznos eszközöket tudunk nyújtani a tanuláshoz, tanításhoz és a kutatói munkához.


Szöveg: Koltányi Gergely, az Apertus Nonprofit Kft. ügyvezetője

Fotó: internet

Megosztás a Facebook-on