Szűkítés


Kiválasztott Címke

1956

Minden Címke 139


Jelenleg 1 bejegyzés található 1956 cimkével

Egy nép azt mondta: „Elég volt.”

    • dsc04422
    • dsc04431
    • dsc04439
  • Előző
  • Következő

Rendhagyó történelemóra keretében emlékeztek meg az ’56-os forradalom és szabadságharc hőseiről az Államtudományi és Közigazgatási Karon. Józsa Eszter, a kar Állam és Jogtörténeti Intézetének demonstrátora tartott előadást a magyar fiatalok önfeláldozásáról, hazafiasságáról és a demokráciába vetett hitükről.

„1956-ban hazánkban megmozdult a föld. „…egy nép azt mondta: „Elég volt.” – idézte Márai Sándor író kultikus szavait Józsa Eszter. „A nemzet egyként mondott nemet a diktatúrára, az elnyomásra, egyként emelte föl a fejét a megalázottságból, emelte föl a kezét, hogy lerázza béklyóit.” Az ÁKK hallgatói demonstrátora szemléltette, hogy miért is volt különleges a mi ’56-os forradalmunk. Budapest ellen fellépő szovjet haderő ugyanakkora mértékű volt, mint a második világháború során Berlin ellen vonuló csapatok. Míg a későbbi szocialista berendezkedésre átálló kelet-német fővárosban az orosz tankokkal meg lehetett félemlíteni a szovjet rendszerrel szembemenő legkisebb tüntetéseket, addig a magyar nemzet a sarkára állt és fegyvert fogott.

Azonban a történelemből tudhatjuk, hogy a mérhetetlen túlerővel szemben a nemzetközi közösség által magára hagyott Magyarország tehetetlen volt. Az előadásból kiderült, hogy közel 13 napig tudta tartani állásait, megszervezni saját közigazgatását az ország, megválasztották a saját vezetőiket, nemzetőrséget szerveztek a közbiztonság érdekében, megszervezték az élelmiszerellátást és az egészségügyi ellátást egyaránt. Ezt a 13 napot hatalmas terrorsorozat követte: falhoz állítások, népbíróságok, koncepciós perek. Hivatalosan kivégzettek száma 300 személyre tehető, ám a rendszer színfalai mögött több száz honfitársunkat verték agyon, kínozták meg, vagy lőtték tömegsírban. 24.000 körül van azoknak az embereknek a száma, akit börtönbe zártak, 16.000-et pedig internáltak. Becslések szerint ekkor közel 200.000 ember menekült el, hagyta el az országot.

„Mit köszönhetünk ’56-nak?” – tette fel a kérdést Józsa Eszter. Külpolitikai szempontból a két elvesztett világháború után a magyarság megcsorbult presztízse visszaállt, „szolidaritást” vállalt velünk a nyugat. Szovjetunióról nemzetközi szinten lehullt a lepel, kiderült a világ számára, hogy nem egy antifasiszta utópia a keleti blokk, hanem a tömegek akaratával tankokkal szembemenő, kőkemény diktatúra. Belpolitikai szempontból is hatalmas változásokat hozott a forradalom, a társadalom kikényszerítette a kommunista vezetőkből, hogy reformpártivá váljanak. Így lett az ország a Kádár-rendszerben a „legvidámabb barakk”, az ’50-es évek terrorja után újra élhetőbb lett az élet Magyarországon. A magyarság szabadságszeretete elővetítette a rendszerváltozást, a magyar határon nyílt meg először a vasfüggöny, kezdődött meg a civil szerveződés egy demokratikusabb rendszer irányában. „Mindezekért tartozunk ’56 hőseinek és mártírjainak.”

„És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Márai Sándor: Mennyből az angyal (részlet)

Az előadás után a „Játsszunk nyugodtan” című dokumentumfilm került levetítésre, amely többek közt Puskás Ferenc nézőpontján keresztül enged betekintést a magyar nemzet sorsába, archív felvételekkel ismerteti a forradalomhoz vezető utat, mutatja be Magyarország történetét egészen a rendszerváltásig.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Horváth Virág


Az előadás anyaga elérhető itt: ÁKK_1956_előadás

Cimkék: megemlékezés, 1956, 2016