Szűkítés


Kiválasztott Címke

Bonum Publicum

Minden Címke 139


Jelenleg 1 bejegyzés található Bonum Publicum cimkével

A gazdaság alappillére az erkölcs

    • laura nover

Baritz Sarolta Laura Budapesten született, szerető és hívő családban nőtt fel, közgazdász diplomát szerzett. Nagynevű vállalatoknál dolgozott, sikeres üzletkötőként, majd kereskedelmi menedzserként bejárta a világot. Családi tragédia miatt hite újra felerősödött, és az Istennel való szoros kapcsolat kialakulása nyomán bevonult a domonkos szerzetesi rendbe. A nővérek budakeszi rendházában él, tanít, nevel, szervezi a közösség életét, és a közgazdaságtannak egy új paradigmáját hirdeti- ősztől már az NKE-n is. Laura nővérrel beszélgettünk.


Élettörténetének kétség kívül legérdekesebb és talán legfontosabb momentuma, amikor maga mögött hagyva korábbi szakmáját belép a domonkos szerzetesi rendbe. Volt ennek előzménye a gyermekkorában?  Milyen mintát kapott otthonról?

Laura nővér: Csodálatos gyermekkorom volt. Hívő családban óriási szeretetben nőttem fel. Öten voltunk: a szüleim, nagymamám, a testvérem meg én. Édesapám erdélyi, annak idején cserkész volt, engem kicsit fiúsan nevelt: kitartásra és csomó olyan cserkészértékre megtanított, aminek most sok hasznát veszem. Gépészmérnök volt, úgyhogy a matematika szeretete innen származik: már gyermekkoromban nagyon sokat matekoztunk együtt szórakozásból. A racionális gondolkodást ő nevelte belém. Másik oldalon anyukámtól a művészeteket kaptam: ének-zene tanár volt. Már kisgyermekkorom óta zongoráztam, minden nap szorgalmasan gyakoroltam. Mondhatni a humán és a racionális tudományok kombinációja az, amit én gyermekkoromban megkaptam a szüleimtől, valamint egy olyan értékrend, ami arról szólt, hogy az embereknek adni nagyon nagy érték, és szeretetet adni a legfontosabb. Ezt talán a legjobban a nagymamámtól kaptam meg, aki a családért áldozta az életét. Ez a légkör vett körül egészen huszonkét éves koromig, amikor meghalt az édesapám. Ez volt az első nagy tragédia az életemben. Akkor végeztem a közgazdasági egyetemet, ahol nagyon szép öt évet töltöttem el külgazdasági szakon. 1983-ban kaptam meg a diplomámat, és elmentem dolgozni egy akkor nagyon menőnek számító külker vállalathoz, a Hungarotexhez. Ez emberileg is kiváló hely volt, egymást bátorítottuk, és szakmailag is nagyon sok tapasztalatot adott, sokat utazhattam. A legfőbb piac Amerika lett. Volt egy saját iroda New Yorkban és Los Angelesben, oda küldtek ki gyakorlatra, ott ismerkedtem meg a Pepsi Cola céggel, ahová ’90-ben mentem át. Irodavezetőt kerestek. Később ugyanitt lettem kereskedelmi menedzser. Ezekre az időkre most is büszkén gondolok vissza, szakmailag sokat tanultam.

Annak ellenére, hogy ilyen szép eredményeket ért el a munkájában, úgy döntött, másik útra tér. Mikor és hogyan fogalmazódott meg Önben először, hogy változni és változtatni akar? Mi indokolta ezt a döntését, és miért éppen a domonkos rendet választotta?

Laura nővér: A szerzetesség az Istentől indul, a hivatás tőle származik. Az ember nem úgy lesz nővér, hogy eldönti, hogy az lesz. Ha az Úristen azt mondja, hogy adjam neki az életemet, és az ember erre igent mond, akkor vele csodálatos élet kezdődik. A domonkos hivatás nagyon szép, mert az igaz hitet prédikálja. A prédikátor rendet 800 éve, 1216-ban alapította Szent Domonkos,  és célja, hogy az igazságot hirdesse. A mai világban erre óriási szükség van. A szerzetesség olyan életforma, amit az ember nem egyedül és nem emberségében választ, hanem hit kell hozzá. El kell hinni, hogy létezik egy teremtő és egy teremtmény, és a teremtő hívja az embert a vele való közös életre. Ez nagyon ritka, ezért én egy szerencsés, mondhatni kiválasztott ember vagyok. Szakmailag nagyon sikeres történet volt az enyém, de egy kicsit kiüresedtem ebben a karrierben. Úgy éreztem, nem találom az életem célját. Akkor édesanyámmal éltem, aki halálos beteg lett, egy éve volt hátra: éreztem, hogy a sok szeretetet, amit kaptam tőle, most nekem kell visszaadnom. Kinyíltam a hit értékeire, kinyíltam Istenre, és ebben az élő kapcsolatban az Ő akaratát is el kezdtem érzékelni, hallani. Intenzívebb kapcsolatba kerültem az egyházzal is, lett egy domonkos lelki vezetőm, és ő mondta édesanyám halála után, hogy keressem az Isten akaratát életemben. 1994-ben léptem be a rendbe. Ez nem kudarc volt, nem letérés az útról, hanem igazi tartalommal való megtöltődése annak az útnak, amit addig is jártam.

Laikusként az a kép élhet a fejünkben, hogy egy szerzetes nővér mindennapjait a négy fal között ülve, imádkozva tölti.

Laura nővér: Amint mondtam, a domonkos rend elsősorban prédikátor rend, nagy hangsúlyt fektetünk a teológia tanulására. A nővérek közül sokan tanítanak egészen az óvodától egyetemig, főiskoláig. Van egy saját iskolánk Kőszegen, egy házunk Hódmezővásárhelyen, ahol pasztorális munkákkal és közösségvezetéssel foglalkoznak, és jelen vagyunk Szombathelyen is. Én kivételesebb helyzetben vagyok a többi nővérhez képest, mert a közgazdászi hivatást elméleti szinten most csak én űzöm. Nekem is a tanítás az alapvető dolgom. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) néven szakirányú képzést indítottunk, tanítok az MNB egyik alapítványában, a Corvinus Egyetemen megalapítottam az Emberközpontú Gazdaság képzést, és ősztől az NKE-n is oktatok. Még középiskolás szinten is tanítjuk a KETEG elveket társaimmal. Úgy érzem, ebben rátaláltam a hivatásomra, a mostani közgazdászi identitásomra, amely nem szól másról, mint hogy a katolikus egyház társadalmi tanításainak az elveire fel lehet építeni egy fő áramlattól eltérő, egy másik paradigmára épülő közgazdaságtant. Ebben a gondolkodásmódban eljutottam a doktori fokozatig is, a Corvinus Egyetemen PhD-ztem 2014-ben, tehát többnyire ezzel foglalkozom, de konferenciákat és könyvbemutatókat is szervezünk, kiadványokat készítünk, könyveket fordítunk. Emellett követjük a domonkos rendi tradíciókat, amelyek közül az egyik a zsolozsmázás, azaz rendszeresen, napi négyszer imádkozzuk az Egyház imáját, aminek egy része zsoltárok énekléséből vagy mondásából áll.  A kolostoron belül silentiumban élünk, őrizzük a csöndet. Nagy hangsúlyt fektetünk a közösségi életre, rendszeresen vannak közösségi programjaink.

Etikus közgazdaságtan – ezzel a megnevezéssel találkoztam az Ön munkásságát kutatva. Mit jelent ez pontosan?

Laura nővér: Erről szólnak az óráim és az előadásaim. Jó példa erre a Volkswagen esete, amikor olyan szoftvert raktak be az autókba, amely nem valós adatot szolgáltatott a kibocsátásról. Ez egy tisztán etikai vétség. Azért tették, hogy a cég több profitot realizáljon, és amikor kiderült az egész botrány, több száz millió eurós kár keletkezett. Ez a mérleg egyik serpenyője. A másik serpenyője pedig a becsületesség, ami nulla pénz, mert becsületesnek lenni nem kerül semmibe. Felvetődik a kérdés, hogy az ember melyik serpenyőt választja. Nem csak én, most már nagyon sok ember mondja azt, hogy a közgazdaságtant nem lenne szabad erkölcs nélkül űzni, mert a gazdaság alappillére az erkölcs, csak az teszi fenntarthatóvá. Nem jó célkitűzés a profit maximalizálása, az csupán egy részcél. A profitot nem maximalizálni, hanem optimalizálni akarjuk. A gazdaság végső célja az, ami eredetileg is volt: a közjónak a megvalósítása, az emberi valós szükségletek kielégítése.

Ön tavasszal vendégelőadóként tartott előadást az NKE Államtudományi és Közigazgatási Karán Etikus állampénzügyek kurzus keretében. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel való együttműködés folytatásaként 2016 őszétől saját tárgyat oktat majd.

Laura nővér: Igen, erre kaptam felkérést Lentner Csaba professzor úron keresztül az egyetemtől. Nagy örömmel vállaltam el, mert így lesz 12-13 alkalom arra, hogy amit most itt nagyon röviden elmondtam, azt kifejtsem, a történelmi alapjait is bemutassam, ugyanis ez az egész gondolkodásmód visszamegy egészen az ókorig. Arisztotelésztől, Platóntól és Cicerótól indul ki. Szó lesz majd a középkori felfogásról, Aquinói Szent Tamás meglátásairól, továbbá pszichológiáról, szociológiáról. Kontrasztozni szeretném a hedonista szemléletet és az arisztotelészi boldogságfelfogást, ütköztetni a mai főáramú közgazdaságtan alapelveit az erényetika alapelveivel. Gondolkodási rendszereket szeretnék bemutatni, és ezen keresztül rávilágítani arra, hogy az erényetika egy emberközelibb és fenntarthatóbb gondolkodásmódot ajánl. A filozófia, történeti, etikai alapok megismerése után szeretnék beszélni a tulajdonképpeni közgazdaságtanról, az általunk képviselt erényetikai közgazdaságtani paradigmáról.

Az oktatásnak is nagy szerepe van abban, hogy változtatni tudjon az emberek felfogásán, attitűdjén. Mit gondol, egy egyetemnek, akár a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek, amely a köz szolgálatára készíti fel a hallgatókat, milyen szerepe van az etikus magatartásra való felkészítésben, nevelésben?

Laura nővér: Egy egyetemnek óriási szerepe van: a tanároknak, professzoroknak, tanszékeknek. Azt gondolom, hogy a tanáron múlik, hogy mit tart előrevivőnek, jónak vagy követendőnek. Itt nemcsak diákok neveléséről van szó, hanem tanárok egymás közti neveléséről, egymás közti kommunikációjáról. Alapvetően arról érdemes elgondolkodnia minden embernek, hogy ha ezt a világot tovább szeretnénk élni, fenntarthatóvá tenni, akkor hogyan járható ez az út. Ki lehet próbálni, hogy mekkora örömet okoz az, ha az ember ad másoknak vagy mértékletesen bánik az anyagi jószággal. A boldogságnak ez az útja ad igazán szabadságot az embernek.


Szöveg: Búzás Beáta


A cikk teljes terjedelemben a Bonum Publicum áprilisi számában olvasható:
http://uni-nke.hu/uploads/media_items/bonum-aprilis-2016.original.pdf

Cimkék: Bonum Publicum, 2016