Állam- és Jogtörténeti Intézet

A jog állandóan változik, szakadatlan mozgásban van. A társadalmi környezet változása még akkor is átalakítja a jogot, amikor a jogszabály külső formájában nem történt változás, a jogalkalmazók azonban másként értelmezik, másként magyarázzák a jelentését.

A jog tehát a történelmi fejlődés eredménye. Szervesen kapcsolódik a múlthoz, és hat a jelen viszonyaira. A jogászi tudás teljességéhez, a jog megértéséhez szükséges a jog történetiségének felismerése és ismerete. Nem elegendő statikus pillanatfelvétel készítése a jogról, hanem a jog, a jogrend, a jogintézmények, a jogszabályok keletkezését, fejlődését, belső működési törvényszerűségeit és társadalmi feltételeit is vizsgálnunk kell. Az állam- és jogtörténet ezért bizonyos értékszempontok szerint kiválasztott jogintézmények (történelmi szelekció) okozati összefüggéseit kinyomozó tudomány. A jog változásának általános törvényszerűségei felismerése érdekében az egyes szinguláris változások konkrét összefüggéseit kutatja. Elősegíti az éppen hatályos jog alkalmazását és megértését azzal, hogy bemutatja a jogintézmények keletkezését és fejlődését. Milyen szükségletek hozták létre, melyek voltak a hatásai, milyen gazdasági, társadalmi, erkölcsi mozgatórugók, természeti jelenségek idézték elő a folyamatos fejlődését? A jog tartalma nemcsak korok, hanem országok, régiók, különböző területi egységek szerint (térben és időben) is változik, ezért az összehasonlító elemzés révén a különböző jogrendszerek egymásra való hatását (például: recepció) is szükséges elemezni.

A jogtörténet tanúsággal szolgál a politikatörténet vonatkozásában is. A politika ugyanis mindig a jog megváltoztatására irányul. Még akkor is, ha csak a jogszabályok konzerválására törekszik. A politikusokat az a szándék vezeti, hogy elképzeléseik megvalósuljanak, vagyis csak jogi tételezést nyerjenek.

Az állam- és jogtörténet – mint a művelődéstörténet része – feladatának tekinti ezenkívül, hogy olyan jogintézményeket is bemutasson, amelyeknek ugyan nincs közvetlen folytatása a mai jogéletben (például: boszorkányperek, istenítéletek, tortúra, jobbágyság, privilégiumok, hitbizományi jog stb.), de a históriai múlt szerves részéhez tartoznak. A magyar jogi kultúra csak így válhat teljessé, csak így ismerhetjük meg a mai magyar jogfejlődés, jogi gondolkodás igazi arculatát.

A jogtörténet kétféle irányban végez kutatásokat:

Egyrészről vizsgálja a jogban rejlő eszmék, elvi tételek, tételes jogszabályok változásának történetét. Másrészről nem tévesztheti szem elől annak figyelemmel kísérését, hogy a különböző jogintézmények miként hatottak a társadalomra, a bírói gyakorlatra, a közigazgatásra, politikára, erkölcsre stb. Ez a jogélet története, amely a jog tényleges szabályozó erejét mutatja be.

Az Állam- és Jogtörténeti intézet fontos küldetése, hogy megismertesse a jövő közszolgálatban és a közigazgatásban dolgozó értelmiségét Magyarország történeti alkotmányának vívmányaival, ezzel is erősítve nemzeti öntudatukat.