Az Ostrakon Szakkollégium ezúttal egy személyes témában, közvetlenebb hangvételű előadást tartott október 24-én. Ez alkalommal vendégünk volt Fóris Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem első látássérült hallgatója, aki a „Nemzeti Közszolgálati Egyetem más szemszögből” címmel beszélt az egyetemmel kapcsolatos tapasztalatairól és személyes ambícióiról, illetve élettörténetéről és kalandjairól.
Előadása elején Norbi élete nagy megmérettetéséről, a 2016-os El Caminó zarándokútjáról beszélt. Egy Géza nevű úriember kereste meg a Suhanj! alapítványt, amelynek Norbi is a tagja, hogy egy látássérült emberrel szeretne Caminózni, és ezáltal nyitottabbá válni. Így ketten teljesítették a francia utat, 26 nap alatt, ami Pamplonától Santiago de Composteláig tartott és 770 kilométert ölel fel. Norbi elmondta, hogy az út nem volt mélypontoktól és nehézségektől mentes, de összeségében pozitív élmények érték, mint például, amikor magyar fogadókhoz kerültek. Viccesen hozzátette, hogy még fogyott is hat kilót. Géza fő félelme volt, hogy Norbi nem fogja látni az úton lévő akadályokat, erre Norbi azt válaszolta, hogy „Nem nézni jöttem az utat, hanem végig menni rajta.” Ez valahol az ő élethez való hozzáállását is mutatja, amiben központi szerepet játszik a kihívások legyőzése és a sport.
A másik fő téma, amit érintett és amihez az El Caminó is kapcsolódott, az a sport. Norbi már kisgyerek kora óta űz valamilyen sportágat, így már sokfélét komolyabban is kipróbált: az úszást, korcsolyát, a csörgőlabdát, a tandemkerékpározást, a judót, sőt még a sakkot is. Így érettségi után sikeresen felvételizett a Testnevelési Egyetemre. Elmondta, hogy ezek nehéz évek voltak számára, hiszen nem túl befogadó közegbe került, illetve sokszor feltette magának azt a kérdést, hogy „Miért vagy itt?”, de nem adta fel, így ő lett a Testnevelési Egyetem első látássérült diplomása. Még az akkori vakvezető kutyája (Luna) is kapott diplomát. Itt Norbi hozzátette, hogy neki könnyebb dolga volt, hiszen nem kellett jegyzetelnie. Megtudtuk tőle, hogy két sportágban is komoly ambíciói vannak. Futásban jövőre szeretné lefutni a New York-i maratont, illetve judóban szeretne ott lenni a 2020-as vagy 2024-es paralimpián.
Végül az NKE-vel kapcsolatos tapasztalatairól, élményeiről beszélt. Elmondta, hogy ez neki igazából egy C-terv volt, de egyáltalán nem bánta meg, hogy végül ide került. Pozitív meglepetés volt számára az emberek hozzáállása, hiszen mindenkinél nyitottságot tapasztalt, és úgy érzi, egy befogadó közösségbe került. Célja ezzel a képzéssel, hogy belülről tudjon tenni a parasportért, illetve, hogy személyes tapasztalatok által tudja egyszerűsíteni a közigazgatást a látássérültek számára. Szeretne Erasmus ösztöndíjjal kimenni külföldre nyelvet tanulni, és az NKE-n van is erre lehetősége.
Norbi egy napját kutyája, Gyömbér sétáltatása foglalja keretbe, mind reggel, mind este leviszi, hogy sportoljon ő is egy kicsit. Ugyanúgy Facebookozik és okostelefont használ, annyi különbséggel, hogy egy speciális szoftver felolvassa neki, hogy mi van a képernyőn. Tévét is gyakran „néz”: dokumentumfilmeket, és természetesen sportközvetítéseket. Ugyanúgy ügyel az öltözködésére. Az ő szavaival élve „az, hogy vak vagyok, nem hátrány, csak másabb”.
Készítette: Kuripla János
Fotó: Gálik Dóra