„Egy önkormányzati konferencia mindig különleges: itt olyan emberek gyűlnek össze, akik nem csak érdeklődnek az önkormányzatiság iránt, értenek hozzá, vagy abban dolgoznak, hanem hisznek is benne” – mondta Prof. Dr. Kis Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja az immár harmadjára megszervezett Önkormányzatiság napjainkban című konferencián. „Ez nem csak szakmai, hanem hitbeli közösség is. A közös hit, miszerint a helyi önkormányzás fontos.”
„Örülök, hogy a konferencia lehetőséget ad arra, hogy a NKE-n másfél éve megalakult Önkormányzati Kutatóintézet bemutatkozhasson” – fejtette ki megnyitóbeszédjében a dékán. Rávilágított, hogy napjainkban nem feltétlen a helyi önkormányzatoknak áll a zászló. Az OECD kimutatta, hogy korunk trendje a feladatok, források és hatáskörök átcsoportosítása az önkormányzatoktól a központi kormányzat irányába. Ez két állam esetében kiugróan magas: Írországnál és Magyarországnál. „Az a korszellem, vagy korhangulat, ahol egy erős állami, kormányzás központú paradigma érvényesül, ott nehéz a helyi önkormányzatoknak megtartani a pozícióikat, forrásaikat és feladataikat.” Az adott kormányzatok azt vélik hatékonynak, ha a központi vagy területi kormányzás végez faladatokat. Azonban a dékán véleménye szerint a konferencián részt vevő önkormányzati szakemberek mind hisznek abban, hogy a mindenkori kormányzatok megtalálják a kellő egyensúlyt a források elosztása, koncentráció-dekoncentráció, vagy centralizáció-decentralizáció tekintetében, továbbá megfelelő megoldást találnak a jövő információs kihívásaira. „Hiszünk abban, hogy a helyi közösségek életének igazgatása és szervezése egy ősi, hagyományos létforma. Ez a tradíció előbb volt, mint a központi kormányzás.”
Dr. Bekényi József, a Belügyminisztérium Önkormányzati Módszertani Főosztályának vezetetője górcső alá vette az önkormányzati feladatrendszer kialakulását és változását a rendszerváltozástól egészen napjainkig. A ’90-es években a fékek és ellensúlyok rendszerének felértékelődésében nagy szerepet vállaltak a helyi közösségek. Az évek során számos anomáliával kellett szembenéznie a rendszernek, amelyet a 2011-es Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény igyekszik újradefiniálni és szabályozni. Azonban ezzel nem zárultak le a kodifikációs folyamatok: a jövőben fontos még megoldani a hatáskör telepítés lezárását, valamint az ágazati szabályozások finomítását, hogy a helyi önkormányzatok különböző képességük tekintetében tudják szolgálni a lakosságot.
A Jegyzők Országos Szövetségének elnöke, Tóth János rámutatott, hogy 1990-ben a településeknek a saját lábukra kellett állniuk és felnőniük a feladatokhoz. A kezdeti időszakban sok gyermekbetegség megjelent, ennek legjobb példája az önkormányzatok eladósodása. Kiemelte, hogy a településeket újra kellett pozícionálni, amelynek keretében a közösség is fejlődhet. A jövőt az önfenntartó települések koncepciójában látja, amely nem csak a lakosságot látja el erőforrásokkal, hanem szociális szempontból is öngondoskodásra nevel.
„Mi az önkormányzat feladata? Szerintem az, hogy a település megmaradjon, létezzen és élhető legyen” – fejtette ki Dr. Gyergyák Ferenc, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára. „Erősíteni kell a települések önfenntartó képességét, fel kell tárni a különböző lehetőségeit és hasznosítani kell az erőforrásait.” Ehhez elengedhetetlen a szerepek újragondolása, a feladatrendszer és a finanszírozás aktualizálása, valamint a közigazgatási szereplők kölcsönös támogatása demokratikus kormányzás mellett. Az NKE ÁKK mesteroktatója kitért a vonatkozó jogforrásokra is, bemutatta a jelenlegi településszervezet struktúráját és urbanisztikai adatait.
A falusi közfeladatok ellátásáról tartott előadást Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke. A polgármester felhívta a figyelmet, hogy a községi igazgatás helyzete nem túl rózsás napjainkban, számos kihívással kell megküzdeniük. A forráselosztási rendszer inkább a nagyvárosokat támogatja. A közigazgatás megreformálásával a községi önkormányzatok személyi állománya a feladatok tekintetében aránytalanul csökkent, a helyi közigazgatási szakembereknek így multifunkcionális ügyintézővé kellett válniuk. Kifejtette, hogy a falvak elnéptelenedése nem olyan mértékű, mint ahogy azt a közbeszéd sejti, a kisvárosokat sokkal inkább érinti ez a probléma. A falvak tekintetében végül kiemelte, hogy nem szabad csak egy „skanzen skatulyába” szorítani az apróbb községeket: „Mi egy egész nemzetben gondolkodva akarunk olyan értékeket tartani, amire mindannyiunknak szükségünk van.”
A gyakorlati szakemberek után a délutáni szekcióban a kutatókra került a sor. Dr. Kovács Róbert tájékoztatót tartott az NKE Önkormányzati Kutatóintézet tudományos tevékenységéről, Prof. Dr. Tózsa István, az NKE ÁKK intézetvezetője ismertette az önkormányzati továbbképzési rendszerek gyakorlatát és jövőbeli tervezetét. Végül Dr. habil. Budai Balázs, a kar intézetvezetője és a Belügyminisztérium Önkormányzati Koordinációs Irodájának kutatásvezetője, valamint a konferencia levezető elnöke bemutatta a BM aktuális kutatását és érdekes eredményeit a szakmai plénumnak.
Az előadások után kötött és kötetlen formában alakultak ki tudományos és gyakorlati viták. A résztvevő szakemberek, érdekvédelmi szövetségek, valamint jegyzők és polgármesterek folytattak eszmecserét a helyi önkormányzati rendszer kihívásairól, jó gyakorlatairól és fejlesztési lehetőségeiről. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói és kutatói kiemelték, hogy nyitottak az együttműködésre és az észrevételek képviseletére, amelyeknek célja a konferencia részvevőinek küldetése és egyben az NKE jelmondata: a haza szolgálata.
Szöveg: Podobni István
Fotó: Szilágyi Dénes