„A tisztviselői pályán a mindenkori kormányzati politikához lojálisan kell dolgozni”

„Az államtudományi mesterszak lényege a komplex kormányzati és igazgatási folyamatokat átfogóan kezelő szemlélet és tudás átadása”- fogalmazta meg az NKE államtudományi mesterképzés egyik célját Prof. Dr. Kis Norbert, az Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja a HVG Diploma 2018 különszámának adott interjújában.

A jogi karokon meglepetéssel vegyes aggodalmat váltott ki az, hogy önállóan is létrejött az államtudományi képzés. Mi indokolja az önállóságát?

Kis Norbert: Az államtudomány az állam vezetésével, igazgatásával kapcsolatos komplex ismeretanyagot átfogó keret. Az államtudományi osztatlan mesterszakon olyan szakembereket képezünk, akik professzionálisan szeretnének foglalkozni az állammenedzsmenttel. Nyilván van átfedés a kormányzati, közigazgatási és a jogászi pálya között, bár a jogászképzés alapvetően az igazságszolgáltatási, azaz bírói, ügyvédi, ügyészi feladatokra készíti fel hallgatókat. Ehhez képest az államtudományi képzés az államkormányzásra, a végrehajtó közszolgálat vezetési feladataira készít fel. Nemcsak Magyarországon, de szerte a világban egyre nagyobb szerepe van a professzionális állammenedzsmentnek. Egy liberális indíttatású jelentős amerikai gondolkodó, Francis Fukuyama már a 2000-es évek elején felhívta a figyelmet arra, hogy a globális biztonsági kockázatok miatt meg kell erősíteni a nemzetállamokat, ezt államépítésnek, state-building-nek nevezte. Az államtudomány és az államtudományi képzés önálló létjogosultságát ezek a faktorok is indokolják.

A zavar abból támadhat a továbbtanulásban gondolkodók fejében, hogy a jogászképzésnek is része az államtudomány. 

K.N. Fontos tisztázni, hogy a jogászképzés jogászdiplomát, jogászdoktorátust ad, viszont államtudományi doktorátust nem. Nyilvánvaló, hogy a jogi karok is foglalkoznak államkutatásokkal, politikatudománnyal, de az, aki jogásznak készül, nem kap államtudományi doktorátust, mint ahogy az államtudományi mesterszak sem készít fel a jogászi pályára. Az államtudományi képzés nem a jogászok ellen van, azaz nem zárja ki a jogászképzésből az államtudományi ismereteket. Az önálló biológus, fizikus vagy kémikus szakok léte sem zárja ki, hogy például az orvosképzésben biológiát vagy kémiát oktassanak. Az államtudományi mesterszaknak az a célja, hogy a professzionális állami vezetői vagy állammenedzseri pályára készítse fel a fiatalokat. A képzés jelenleg csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen indul, mert csak mi kértünk szakindítási engedélyt, de ezt más egyetemek is megtehetik a jövőben.

Mennyiben valós a jogi karok félelme, hogy tőlük fogják elszívni a hallgatókat?

K.N. Nyilván van konkurencia a felsőoktatásban, hiszen minden egyetem a tehetséges fiatalok megszerzéséért dolgozik. Mi is őket szeretnénk idevonzani. De butaság azt mondani, hogy mi a jogászi pályától vesszük el a tehetséges fiatalokat. Csak azok az intézmények látnak mumust az NKE-ben, akik nem tudnak, vagy nem akarnak saját területükön versenyezni. A jogászképzésnek évszázados hagyományai vannak, nagyon sok fiatalt vonz a jogászi pálya. Azok számára viszont, akik már fiatalon a közszolgálati életpályát választanák, a mi egyetemünk kínál speciális képzéseket és karriert. Nálunk nincs jogászképzés, a jogi karok igazán egymás versenytársai, a versenytől pedig nem félni kell, hanem megnyerni.

Melyek azok a speciális ismeretek, amelyek hiányoztak eddig az állami vezetők kompetenciái közül és az eddigi oktatási palettából?

K.N. Az államtudományi mesterszak lényege a komplex kormányzati és igazgatási folyamatokat átfogóan kezelő szemlélet és tudás átadása. A tíz félév menedzsment-ismereteket, jogi és a szervezési kérdéseket, a digitalizáció, a pénzügyi- és vagyongazdálkodás, a közszolgálat specialitásait, a vezetői képességfejlesztést egyaránt magában foglalja. A kiindulópont az, hogy olyan szakembereket képezzünk, akik a közigazgatás minden szintjén – helyi vagy minisztériumi szinten, EU-s intézményekben, bármilyen vezetői pozícióban – megállják a helyüket, mert képesek arra, hogy komplexen gondolkodjanak az állam működéséről, közigazgatásról, rendészetről, stratégiai tervezésről, és annak végrehajtásáról. Nem mellékesen célunk az is, hogy a közszolgálati hivatástudat és értékrend erősödjön meg a hallgatókban. Én huszonhárom éve dolgozom a közszolgálatban, ez nem egyszerűen egy foglalkozás, ez hivatás, amelyre nemcsak fejben, de lélekben is fel kell készülni.

 Mire kell mentálisan is felkészülni?

K.N. A tisztviselői pályán a mindenkori kormányzati politikákhoz lojálisan kell dolgozni, a közjóért, az alaptörvény tiszteletben tartásával, a nemzeti érdeket megértve és képviselve. Tehát olyan, alapvetően együttműködő szellemiségű szakemberre van szükség, aki habitusban, attitűdben különbözik a gazdasági szektorban működő profitszerző menedzsertípustól. A közjó érvényesítésére és arra is fel kell készülni, hogy az embert oda vezénylik, ahol az éppen rá váró feladat van. A köz szolgálatából az ember nem „ugrál ki”, ezt a pályát végigcsinálja, akkor is, ha nehéz. A jogászi pálya nyitottabb, a közszolgálat egy kötöttebb, de biztosabb pálya.

Említette, hogy nagy érdeklődés kísérte a szeptemberben indult képzést. Mekkora volt a túljelentkezés és kikből állt össze az első évfolyam?

K.N. Három-négyszeres túljelentkezés volt, a levelező szakunkat 400 felvételi minimumpontszámmal indítottuk el. Nagyon sok volt a másoddiplomás jelentkező, jöttek közgazdászok, jogászok, és az igazgatási alapképzésben korábban végzettek is. Jelenleg nagyjából 200-an tanulnak az államtudományi mesterszakon, egy részük nappali, másik részük levelező tagozaton, körülbelül a hallgatók fele másoddiplomás.

Kinek volt esélye bekerülni? Mire fókuszálnak a kiválasztáskor?

K.N. Ebbe a képzésbe a normális felvételi rendben lehet bekerülni. Alapvetően az érettségi pontszám számít, a pályaorientációs beszélgetés nem a szelektálást célozza, inkább nekünk szolgáltat információt a jelentkezési motivációról. Nem szigorúbbak a felvételi kritériumok, mint akár a jogászképzésben vagy más társadalomtudományi képzésekben, azt szeretnénk, ha széles kaput nyithatnánk, amin csak a legjobb és legelhivatottabb fiatalok jönnének be. Ezek után a tanulmányokra fókuszálunk és arra, hogy a legjobbat hozzuk ki azokból, akiket felvettünk.

A kormányzati tervek szerint 2020-tól nem lehet majd a magyar közigazgatásban bizonyos vezető posztokat betölteni, csak olyasvalakinek, aki ezt az osztatlan mesterképzést elvégzi. Készen áll ez az új kar arra, hogy ezt az előírást végrehajtsa?

K.N. Az, hogy tisztán képzési alapon felépülő professzionális állammenedzsment működjön Magyarországon, nyilván hosszú távú cél, itt 10-15-20 évben kell gondolkozni. Nincs még kormánydöntés arról, hogy a közigazgatási vezetői előmenetelben kötelező feltétel lenne az államtudományi doktorátus. Egyelőre csak vizsgálat és modellezés alatt áll, hogy milyen hosszú távon lehet óvatosan és fokozatosan előírni egy ilyen feltételt főszabályként. A kötelező bevezetés nyilván nem 2020, hanem inkább 2030 lehetne. Mi természetesen készen állunk arra, hogy megkezdjük a vezetői karrierképzést, ha kapunk ilyen feladatot és ehhez az erőforrásokat is biztosítják. Az, hogy ez hány vezetőt jelent, ez nagyban függ attól, hogy milyen távlatai vannak ennek a tervnek.

Addig is mire számíthat az a fiatal, aki elvégzi ezt a mesterképzést? Sokszor, sok helyen beszélnek arról, milyen kivételezett helyzetben van az NKE, ezen belül az államtudományi képzés is; az önök diplomája valóban garanciát jelent a jó állásra, jó fizetésre?

K.N. A válasz összefügg azzal, amit kivételezett helyzetnek nevezett. Az egyetem nincs kivételezett helyzetben, egy különleges helye van a felsőoktatásban, abból fakadóan, hogy különleges pluszfeladatai vannak. Ilyen például a tisztviselők továbbképzése. Évente 75 ezer tisztviselőt kell továbbképeznünk. De ugyanez igaz a rendvédelemre és a honvédelemre is. Az államtudományi mesterszakot elvégző hallgatók diplomájának az értékét nyilván meghatározza az, hogy az állami, a közigazgatási, a rendvédelmi szervek magas presztízzsel fogadják az NKE képzéseit és diplomáit. Az államtudományi mesterszak 2017-ben indult először, és tudomásunk szerint most készül az a jogszabály, amely előnyben részesítést ír elő az állami szervek számára, hogy ha államtudományi mesterdiplomával rendelkező pályázóról van szó. Ez az előírás egy jelzés lesz: aki végigküzdötte a mestertanulmányokat, megszerezte az államtudományi doktorátust, az valóban arra a feladatra lett felkészítve, amire az adott állami szervnek szüksége van. Annak, aki tisztességesen végigtanulja ezt a nem könnyű öt évet, annak minden reménye meglehet arra, hogy komoly állás várja őt az állami szférában.

 

Interjú: HVG

Fotó: Szilágyi Dénes