Fontos a közösségi részvétel a közigazgatási fejlesztésekben is

Aktívabb közösségi szerepvállalásra lenne szükség a jövőben ahhoz, hogy hatékonyabbá váljon az elektronikus közigazgatás és a digitális kormányzás Prof. Dr. Nemeslaki András szerint. A Digitális Kormányzás és Digitális Állam Ludovika Kiemelt Kutatóműhely vezetője úgy látja, hogy a digitalizáció felgyorsulása miatt egy-két évtizeden belül drámai változások várhatóak a közigazgatásban is, amelyre már most érdemes lenne felkészülni.

Az egyik szakmai konferencián tartott előadásában szólt arról, hogy bár több százmilliárd forintot költött a magyar állam az elektronikus közigazgatás kiépítésére és fejlesztésére az elmúlt években, a nemzetközi felmérésekben ez kevésbé tükröződik. Mi lehet ennek az oka?

Nemeslaki András: Először is fontos tisztázni, hogy az e-közigazgatás terén számos fontos eredményt tudtunk elérni az elmúlt időszakban, gondolok itt például az ügyfélkapu modernizálására, az e-személyi bevezetésére, vagy például az adóbevallás elektronikus korszerűsítésére. Mindezek ellenére azonban több felmérésben is hátrébb léptünk korábbi helyezéseinkhez képest. Az egyik rangsorban 16, míg a másikban 7 helyet rontottunk. Ez azt jelenti, hogy hiába költöttünk sok pénzt a fejlesztésre, a versenyképességünk csökkent.

Rossz helyre mentek a pénzek, vagy azt rosszul költöttük el?

N. A. Tulajdonképpen mindkettő igaz lehet. Azt látni kell, hogy az átlagpolgárnak az e-közigazgatás eredményei nagyon fontosak, hiszen ezek megkönnyítik a mindennapi életüket. Ugyanakkor ahhoz, hogy ezek működjenek, a szolgáltatást végzőknek is tanulniuk kell. Nem feltétlenül a technológiát, hanem folyamatszervezést és újfajta menedzsment technikákat. Természetesen a tanulási folyamat igaz az állampolgárokra, a felhasználókra is, hiszen nekik is nyitottabbá kell válniuk az újfajta lehetőségekre. Többségük azonban még mindig bizalmatlan az állammal, a közigazgatási ügyintézéssel szemben, mert azt érzi, hogy megmondják neki, hogy mi az, ami jó, mi az, amit használhat. Mi több kutatást is végeztünk már ezzel kapcsolatban és ezek azt mutatják, hogy akkor lehet igazán sikeres egy innovatív szolgáltatás, ha a szakma és az „egyszerű” állampolgárok is magukénak érzik azt, ha őket is bevonják a fejlesztésbe. Erre van jó példa hazánkban is, méghozzá az adóbevallásokkal kapcsolatos elektronikus fejlesztések, amelyek során a könyvelők, adótanácsadók mellett az emberek véleményét is beépítették a programba. Tehát a különböző társadalmi visszajelzések az elektronikus közigazgatásban történő fejlesztések esetében is nagyon fontosak és ezek figyelembevételével kell a módosításokat megtenni, vagy az újabb fejlesztéseket megtervezni.

A Jó Állam Jelentésben is van egy olyan megállapítás, hogy hiába terjednek az elektronikus szolgáltatások, az emberek még mindig inkább a személyes ügyintézést preferálják.

N.A. Ahogy az előbb is jeleztem, a közigazgatással szemben még mindig vannak ellenérzések az emberekben. Ezért még mindig a személyes ügyintézésben látják a problémájuk megoldásának lehetőségét. Ugyanakkor az állam is változtathatna a szemléletén, hiszen az online használat mellett ugyanolyan prioritással fejleszti a telefonos és a személyes, kormányablakokban való ügyintézési formákat.

Ennek azért van alapja, hiszen a magyarok alacsony szintű digitális írástudása nem igazán teszi lehetővé azt, hogy a hagyományosabb módszereket figyelmen kívül hagyjuk.

N.A. Azt tudjuk, hogy a kormányablakok elérése jelentősen javult az elmúlt időszakban, azaz a személyes ügyintézéshez szükséges idő csökkent. Ez a pozitív eredmény viszont abba az irányba hat, hogy a polgár ahelyett, hogy inkább online intézné ügyeit, jobban megéri neki befáradni a legközelebbi kormányablakba. Én értem a közigazgatás óvatosságát, hiszen senkit nem „hagyhatunk hátra”, de a jelenleginél kissé hatékonyabban kellene terelni az embereket az online felhasználás irányába. És az előbb említett elektronikus adóbevallás kedvező fogadtatása is bizonyítja, hogy a polgárok hajlandóak aránylag gyorsan alkalmazkodni az új dolgokhoz, ha azt látják, hogy az ő érdeküket is szolgálja. Ezt persze nem elsősorban az idősebb korosztálytól kell várni, hanem azoktól, akik már eleve internethasználók. Sajnos azonban közöttük is sokan vannak, akik nem használják az online közigazgatás nyújtotta szolgáltatásokat.

A kutatóműhelyben végzett tudományos munka hogyan tud megalapozni egyfajta szemléletváltást ezen a téren?

N.A. A közigazgatási folyamatok nagyon jelentős része, ideértve a kormányablakokban folyó tevékenységeket is, automatizálhatóak. Ez azt jelenti, hogy a belátható jövőben, mondjuk 20 éven belül, az automatizált, mesterséges intelligenciát is használó rendszer működtetéséhez kevesebb, de speciálisabb tudást igénylő szakemberre lesz szükség. Ez egy olyan drámai változás lesz, amivel érdemes kutatási szinten is foglalkoznunk. Egyik legfontosabb kérdés, hogy mi lesz az így felszabaduló munkaerővel? Most úgy látjuk, hogy várhatóan jobban megnyílik majd a csatorna olyan munkák irányába, amelyek a társadalom nagyobb problémáira (fenntarthatóság, környezeti kérdések, társadalmi felzárkóztatás) keresnek - eddig nem túl hatékonyan - megoldásokat. Ma még a társadalom többsége nem érzékeny az ilyen jellegű munkák iránt, mert a saját napi, egzisztenciális problémáival van elfoglalva. De fel kell ismerni, hogy nagyon sok munkát –így a közigazgatásban is - a robotok fognak végezni helyettünk a jövőben. Tehát valamit ezen a területen is tennünk kell.

Az államnak, a kormányzatnak milyen szerepe lehet ebben a folyamatban?

N.A. A participatív (társadalmi részvételen alapuló) kormányzásra az USA-ban már most is jó példák vannak. Van egy kormányzati programjuk (Code for America), amelyben informatikai szakemberek önként fejlesztenek applikációkat a kabinet számára. Bostonban az egyik legnépszerűbb ilyen alkalmazás a városban található tűzcsapokat gyűjtötte össze, külön névvel ellátva. Télen az applikáción keresztül versenyeznek azért a lakosok, hogy melyik tűzcsapot tisztítsák meg leghamarabb. Ez lényegében egy hóeltakarítási program, ami hatékony, hiszen amióta ez működik, sokkal könnyebben hozzáférhetőek a tűzcsapok a téli időszakban is. Egy másik alkalmazás abban segít, hogy a kóbor állatokat találják meg minél hamarabb a közösségi felhasználók visszajelzései alapján, ahelyett hogy a problémával különböző hivatalokat keresnének fel. Tehát az állam, a kormányzat bizonyos közcélú feladatok ellátásához a közösség összetartó erejére is támaszkodik. Egy kormányzatnak nyitottnak kell lenni arra, hogy feladja azt a szemléletet, hogy az igazság és a jó megoldások csak tőle származhatnak. De a közösségnek is nyitottabbnak kell lennie a problémamegoldásra. Nálunk mindkét felet érzékenyíteni kell, akkor léphetünk előre.

Az is kérdés, hogy egy erősen centralizált kormányzati vagy önkormányzati rendszer mennyire lehet képes az új típusú megoldások befogadására? Magyarországon ma az erős államot látjuk, kissé gyenge civil szférával.

N.A. Az okosváros fejlesztéseknek is az egyik problémája, mondhatni akadálya éppen az, ha túlzottan centralizált a település. Az kétségtelen, hogy az állam szerepe jelentősen megváltozott, mondhatni megerősödött az elmúlt években, és számos olyan területe van egy ország működésének, ahol meghatározó kell, hogy legyen az állam szerepe. De vannak olyan területek is, ahol az állampolgárok aktivitásának elősegítésével számos feladat tekintetében lehetne az államot, a kormányzatot, az önkormányzatot tehermentesíteni. Erre számos példa van nálunk is, ilyen mondjuk a Budapesten működő, úgynevezett kátyúportál, ahová a főváros útjain keletkező kátyúkat jelenthetik be a lakosok. Ez ugyanolyan közösségi platform, mint például a Waze, amely a világ egyik legnagyobb közösségalapú, közlekedési- és navigációs alkalmazása. Látni kell, hogy egy kormányzat sohasem fog rendelkezni azzal az erőforrással, hogy önmagában működtessen egy ilyen rendszert. Ugyanis szinte lehetetlen annyi kamerát felszerelni akár Budapesten is, amivel ki lehetne váltani a közösségi visszajelzéseket. A közösségek, az állampolgárok nélkül szerintem nem lehet igazán sikeres és hatékony elektronikus rendszereket fejleszteni és működtetni.

Az okosvárosokkal foglalkoztak nemrégiben egy szakmai konferencián a Budapesti Műszaki Egyetemen. Úgy tudom, hogy ez is egy, az NKE-vel közös projekt eredményeként jött létre.

N.A. Az egyetemünk által menedzselt KÖFOP-projektek esetében lehetőség van arra, hogy az NKE partneregyetemei külön is megvalósíthassanak egy-egy projektet. Ilyen például az okos város műhely a BME-n. A nemrégiben megrendezett 4. Magyar Jövő Internet Konferencia és Okos város kiállításon ezzel a témával foglalkoztak a szakemberek részletesebben is.

Mikortól nevezhetünk egy települést okosvárosnak? Van-e ilyen Magyarországon?

N.A. Attól még, hogy sokan használják az internetet, jó az elérhetőség, és sok az érzékelő is - például kamera - egy településen, nem nevezhetjük még azt okosvárosnak. Az még csak legfeljebb digitális város. Ha megtörténik az érzékelőkön keresztül szerzett adatok elemzése, feldolgozása és bizonyos döntésekhez ezeket fel is használják, akkor már jóval közelebb járunk ahhoz, hogy okosvárosról beszélhessünk. Magyarországon több olyan település is van, ahol megtalálhatóak az okosváros bizonyos elemei. Ilyen például Budapesten a tömegközlekedés tervezése GPS alapú applikációk segítségével. Több helyen vannak okosmérők is, amelyek az épületek energiafelhasználását mérik.  Budaörs meg például az önkormányzat és a civil szféra közötti együttműködésben erős. Érdekes volt a BME konferenciáján Kiskőrös – Petőfi szülővárosának – digitális megújulásáról hallgatni előadást. Ugyanakkor szerintem ezek az elemek integráltan még egyetlen városban sincsenek meg a megfelelő mértékben Magyarországon. Vannak aggályok is azonban az okosvárosokkal kapcsolatban, ezek főleg személyiségi jogi kérdések, illetve a kiberbiztonság területén jelentkeznek. A biztonságosabb működés megteremtésében is fontos szerintem a közösségi aktivitás, és ennek előnyei messze felül múlják majd az aggályokat.

A kutatóműhelyük az állam és a kormányzat megváltozott szerepével is foglalkozik. Ezen a területen milyen változásokra lehet számítani?

N.A. A kutatóműhelyben 14 kutató dolgozik, különböző szakterületeket képviselve. Vannak benne közgazdászok, szociológusok és például politikatudománnyal foglakozó szakemberek is. Utóbbiak arra a kérdésre is keresik a választ, hogy az állam és a kormányzat mit gondol magáról és a társadalomról egy digitalizált világban, hogyan változnak maguk a politikai intézmények. Eljutunk-e például odáig, hogy a választásokon teljesen elektronikusan lehessen majd szavazni. Ennek a lehetősége még csak Észtországban létezik, ahol a szavazópolgárnak nem kell fizikailag egy szavazóhelyiségben tartózkodnia, hanem bárhol leadhatja online a voksát.

Ismerve a magyarországi választási csalások történetét és az internetes biztonság hiányosságait, ez még távolinak tűnik nálunk is.

N.A. Éppen ezek miatt nem alkalmazzák még szinte sehol ezt a világban. Még az USA-ban sem, ahol pedig ezen a területen is jelentősen preferálják az elektronikus fejlesztéseket. A teljesen elektronikus állampolgári részvétel még távolinak tűnik ugyan, de érdemes ezeken elgondolkodni. A politikatudomány témakörében vizsgáljuk a regionális kormányzás lehetőségét is, ami azért is fontos, mert Magyarországon különösen hangsúlyosak a határon túli magyarok ügyei. A kutatási piramisunk tetején a szervezetfejlesztés és menedzsment kérdése áll. Tehát hogy a vezetői szinteken, döntéshozó helyzetben lévő szakemberek, politikusok is megfelelő képzettséggel és érzékenységgel rendelkezzenek az ilyen ügyekben. Erre jó példa Magyarországon az internettüntetés, amelynek a tanulságait a kormány pozitív értelemben hasznosította, így indulhatott el egy konzultáció, majd ennek lett a következménye a Digitális Jólét Program is. Egy ilyen folyamat a politikai demokráciát is javíthatja. Az internetes világ legtöbbször ugyanis nem úgy működik, ahogy azt a politika szeretné, szóval itt jobban kellene tűrni a kritikákat, az igazi digitális szakadék ott jelentkezik ma már, hogy kik értik ezt, és kik nem…

A kutatóműhely munkájából, az itt elért eredményekből milyen gyakorlati haszon származhat?

N.A. A projektekben számos olyan szervezettel működünk együtt, mint például a Belügyminisztérium, vagy a Miniszterelnökség, ahol felelős vezetőkkel vagyunk kapcsolatban, így az általunk készített anyagok, tanulmányok számukra is hasznosak lehetnek egy-egy döntés-előkészítés során. De az általunk elkészített anyagok a képzésben és a továbbképzésben is megjelennek, tehát hallgatóink is hasznosíthatják ezeket a friss eredményeket. Például az önkormányzati szakemberek továbbképzésében az okosvárosokkal kapcsolatos, általunk feltárt ismeretek is szerepet kapnak. Az elsős államtudományi mesterszakos hallgatókkal pedig a képzés keretében egy számítógépes játékot is játszunk, ahol a semmiből kell felépíteni egy civilizációt. Különböző forgatókönyveket lehet itt eljátszani, az órákon pedig megbeszéljük ezeket. Nagyon személetesen mutatjuk így be, például azt, hogy bizonyos technológiák hogyan határozták meg az emberiség fejlődését.

 

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

 

Az interjú teljes terjedelmében a Bonum Publicum decemberi számában olvasható.