Szakmai metszetek és lélektani mélyfúrások

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2015 őszén kötött együttműködési megállapodást Magyary Zoltán szakmai hagyatékának archiválására. A projekt digitalizációját és a hagyaték rendszerezését Dr. Horváth Attila, a Magyary Zoltán Szakkollégium igazgatója, az NKE tanársegédje vezeti, aki magazinunknak bemutatta a vége felé közelítő munkafolyamatot és a jövőbeli feladatokat.

Magyary Zoltán, a modern magyar közigazgatás-tudomány megteremtője

„Magyary Zoltán a modern magyar közigazgatás-tudomány iskolateremtő, nemzetközileg is elismert tudósa” – fejtette ki Horváth Attila. Alkotói korszaka leginkább az 1920–30-as éveket, valamint az 1940-es évek első felét öleli fel.  Magyary Zoltánnak kiemelkedő szerepe volt a modern, polgári közigazgatás-tudomány megteremtésében, így a szakma igazi klasszikusaként tartjuk nyilván. Bár jogtudományi doktorátust szerzett, elsősorban nem mint a jogtudományok művelőjére, hanem sokkal inkább mint a közigazgatás-tudomány klasszikusára tekintünk rá. „Magyaryt – akire olyan nevek voltak hatással, mint például Weber vagy Fayol – az úgynevezett scientific management, azaz tudományos munkaszervezés, üzemvezetés irányzat képviselőjeként szokás említeni.” Azonban életműve ezen több szempontból is túllépett. Kiválóan beszélt angolul, németül és franciául, így be tudott kapcsolódni a tudomány nemzetközi vérkeringésébe: a Szovjetuniótól az Egyesült Államokig számos tanulmányutat tett a világban, és élénk kapcsolatot ápolt a kor neves külföldi szakembereivel.

Hangsúlyozandó, hogy nemcsak elméleti tudósként tartjuk számon, hiszen elképzeléseit igyekezett a gyakorlatba is átültetni, 1931-től a közigazgatás egyszerűsítéséért felelős kormánybiztosként is dolgozott. Nagyszabású reformtervekkel állt elő: „Mérnöki pontossággal tervezte meg, hogyan kell átalakítani a közigazgatást. Számos munkájában mutatott rá arra, hogy milyen diszfunkcionális jelenségek vannak a magyar rendszerben. Őszintén hitt abban, hogy a magyar közigazgatás megújítható, modernizálható, és legfőképpen racionalizálható – még akkor is, amikor törekvései nem egy esetben falakba ütköztek.”

Magyary Zoltán szelleme ma is áthatja a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet

Minden tudományág keresi a saját ikonjait, példaképeit. A közigazgatás-tudomány elhelyezése a magyar tudományos palettán az elmúlt évek vitatott kérdése volt, azonban az Államtudományi és Közigazgatási Kar, valamint a Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola működésével mára biztos talapzattal rendelkezik. Magyary Zoltánra úgy tekintünk, mint a közigazgatás tudósára, az NKE egyik példaképére.

Emlékének gondozása számos szimbolikus lépésben megnyilvánul az NKE életében. Többek között díjat és előadótermet neveztek el róla, 2001-től az ÁKK első szakkollégiumának névadója, valamint a halála évfordulóján minden évben egy emlékkonferenciával emlékezik meg a tudományos közösség a tudósról. Természetesen az egyetemi képzés több tantárgyában is visszaköszön Magyary neve. „Ha belelapozunk a műveibe, megállapíthatjuk, hogy számos meglátása a mai napig érvényes” – emelte ki a szakkollégium igazgatója. „Nem véletlen, hogy Magyary a kormány rendeltetéséről vagy közigazgatási vezetésről, az előmeneteli rendszerről és a személyi állomány jelentőségéről írt gondolatai éppúgy visszaköszönnek a Politológia, mint a Közszolgálati életpályák című NKE közös modulos tankönyvekben.”

Szakmai metszetek és lélektani mélyfúrások

A digitalizáció célja, hogy Magyary Zoltán életművét minél teljesebb módon megőrizzék és könnyen elérhetővé tegyék az utókor számára. A gondosan őrzött hagyaték jelenleg az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén található. A digitalizálás a Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztés Operatív Program égisze alatt valósul meg, amely keretében egy úgynevezett Közszolgálati Tudásportál fejlesztése zajlik. „A Tudásportál kiindulópontként szolgál azoknak az érdeklődőknek - mindenekelőtt hallgatóknak és közszolgálati szakembereknek - akik a közigazgatásban szeretnének eligazodni vagy tudásukat kívánják bővíteni. Ennek a Tudásportálnak egyik eleme a Magyary-archívum lesz” – fejtette ki Horváth Attila.

A digitalizálás előkészítése 2015 őszén indult meg Horváth Attila vezetésével, a Magyary Zoltán Szakkollégium hallgatóinak, valamint az ELTE Közigazgatási Jogi TDK tagjainak bevonásával. „A hagyaték felmérése egy hosszadalmas, nagy pontosságot igénylő munka volt: minden egyes dokumentumot számba vettünk abból a szempontból, hogy ki a szerzője, mikor és hol keletkezett, hány oldalas, milyen nyelven íródott, mekkora a fizikai mérete, valamint, hogy mi a címe és a témája.”

A hagyaték négy blokkból áll össze. A legterjedelmesebb részt a Magyaryhoz és pályatársaihoz, tanítványaihoz fűződő legkülönbözőbb, ezernél is több dokumentum (személyi anyagok, kéziratok, levelezések, előadásvázlatok, a felsőoktatás szervezetével, illetve szakmai előmenetellel összefüggő iratok) képezi, amelyek együttes terjedelme 10 ezer oldalhoz közelít. Az örökség legszomorúbb darabja kétségtelenül Magyary és felesége búcsúlevelének eredeti példánya. Magyary levelezéseiből kirajzolódott, hogy mekkora áhítattal és tisztelettel tekintettek rá a tanítványok: egyáltalán nem csak a szakmai ügyekben leveleztek, hanem esetenként magánéleti problémáikat is megosztották a mentorukkal.

Az archívum különösen értékes részei közé tartoznak a különböző, kétszáznál is több rendkívüli igényességgel megszerkesztett – esetenként 3-4 négyzetméternyi! – térképek és szervezeti ábrák. Mint ismert, a magyar közigazgatás racionalizálása érdekében végzett kutatásai során Magyary nagy hangsúlyt fektetett a szervezetrendszer kérdéseire. Emellett a térképek között a korabeli közúthálózatot, a tankerületi beosztást vagy a városok foglalkozási összetételét bemutató anyagokat ugyanúgy találunk, mint külföldi vonatkozású dokumentumokat, így például Berlinről vagy Etiópiáról fellelhetőek feljegyzések. Sőt, a Ludovika Akadémia környékének térképe is megtalálható a hagyatékban.

A harmadik blokkot a Magyar Közigazgatás Intézet kiadványai jelentik, itt mintegy 50 könyvről van szó hozzávetőlegesen 6 ezer oldalnyi terjedelemben. Végül a Közigazgatástudomány c. folyóirat több mint 40 lapszámát kell megemlíteni, amelynek elektronikus változatát az Országgyűlési Könyvtár nagylelkűen a projekt rendelkezésére bocsájtotta, így ezeket nem volt szükséges digitalizálni. „Az első kimondottan közigazgatás-tudományi tárgyú folyóirat sorsát Magyary mindvégig a szívén viselte, sajnos így is csak hét évfolyamot érhetett meg 1938–tól 1944-ig.”

Az archiválás után maguk a digitalizálási folyamatok 2017 augusztusban kezdődtek egy KÖFOP-os forrásból beszerzett Zeta Comfort iratszkenner segítségével. „Ezt a készüléket elsősorban archiválásra optimalizálták. A nagy teljesítményű készülék gyors és kényelmes szkennelést tesz lehetővé, de a hozzávetőlegesen 18 ezer oldalnyi anyag digitalizálása így is hónapokat vett, vesz igénybe.” A hagyaték szkennelését a Magyary Zoltán Szakkollégium két hallgatója, Kerekes Kitti és Szabó Roland végzi Horváth Attila felügyeletével. „A digitalizációs munkálatok néhány héten belül lezárulnak. Ezt követően indul a nem szkennelhető anyagok – mint például nagyméretű térképek, szervezeti ábrák – fényképezése, amely azért tartogat néhány technikai kihívást.”

A projekt utolsó fázisában a digitalizált és rendszerezett anyagok felkerülnek arra a Tudásportálra, amely segítségével Magyary életműve könnyebben és még teljesebb módon megismerhető lesz az utókor számára. A Magyary-hagyaték mellett a Tudásportálon elérhető lesz egy jelenleg készülő online lexikon, amely nagyjából 3000 tárgyszóval egy „közigazgatási wikipédia” szerepét kívánja betölteni. Ezen felül a Tudásportál ad helyet a megújuló Vokscentrum nevű adatbázisnak, amely 1920-től kezdve valamennyi hazai parlamenti választás adatait tartalmazza, segítve ezzel a választások, a pártok, a jelöltek és a programok iránt érdeklődő kutatókat és hallgatókat.

Visszatérve Magyaryhoz, Horváth Attila arra is utalt, hogy az archívum egyes elemei mára alig-alig olvashatóak, a nagyméretű térképek is elkezdtek szétmállani, hiszen nagyrészt 80-90 éves dokumentumokról beszélünk. „A digitalizálás révén igyekszünk Magyaryt megőrizni a jövőnek!” – zárta a beszélgetést a szakkollégium igazgatója.

 

Szöveg: Podobni István

Fotó: Horváth Attila

 

Az írás a novemberi Bonum Publicumban jelent meg.


Címkék: Magyary hagyaték