Az internetes alkalmazásoknak nincs szükségük sem államokra, sem kormányokra - írta Prof. Dr. Kis Norbert, az Államtudományi és Közigazgatás Kar dékánja a Magyar Időkben megjelent cikkében.
Cikkem az internetes alkalmazások mögött álló új hatalmi tényezőkről szól, az emberek felett eluralkodó új hatalomról, amely az államhatalmakkal szemben is történelmi kihívást jelent. Természetesen el kell ismerni az internet és információs technológia fejlődésének áldásait. Azonban az emberi kultúra fejlődésének termékei az áldások után gyakran az átkot is beteljesítik. Csíkszentmihályi Mihály világhírű pszichológus szerint számos emberi alkotás önálló evolúciós hatalmi, túlélési versenybe kezd az emberrel. Egy pontig hasznosak, szabadságot és fejlődést adnak, de idővel elhatalmasodnak, függővé teszik az embert, élősködővé és pusztítóvá válnak: az alkotótól függetlenül fejlődnek tovább. A fegyverek története például ilyen.
Az államokat stabil struktúráknak gondoljuk. Kivéve a történelem, amely a Homo sapiens közel hetvenezer éves történetének csak az utóbbi hatezer évében hozott létre államokat, és idővel minden államot megszüntet, átalakít. Az írott történelem az államok hatalmi és túlélési harcának története, melynek során minden állam jelentősen átalakul vagy eltűnik az időben. Kérdéses lehet azonban, hogy az „internet korában” az államok mennyiben gyakorolnak még valódi befolyást polgáraikra. Yuval Noah Harari izraeli történész 2016-ban megjelent Homo Deus című művében napjaink „digitális forradalmának” jellemzőjeként megállapítja, hogy egyre kevésbé a kormányok vezetik a népet, az országokat. Puszta adminisztrációs apparátussá kezdenek válni, igazgatnak, de nem vezetnek. A hatalom nem az államnál, hanem valahol máshol van. De hová lett az államok hatalma? Kik alkotják az új hatalmi központokat?
Adódik a kérdés: mit értünk hatalom alatt? Ha a hatalmat törvényben, hadseregben, rendőrökben, pénzben és ásványkincsekben mérjük, akkor ezeket nem vitatottan az államok birtokolják. A hatalom formai jegyein túl az izgalmas kérdés az, hogy valóban az államot kormányzó erők (intézmények) gyakorolják-e a valódi befolyást a polgárok döntéseire, azaz náluk van-e az igazi hatalom? Vagy egy másik államnál? A kormányok szakadatlan küzdelmet folytatnak, hogy erődominanciájukat, befolyásukat más államokkal szemben növeljék. Napjainkig a hatalmi kérdés tehát az államok közötti hatalmi erőpozíciók kérdéseként jelent meg.
Ha a valódi hatalomnak az emberek feletti tényleges befolyást tekintjük, akkor az államhatalomnál árnyaltabb képet kell alkotnunk. Napjainkban különösen a fejlett társadalmak embere az „internetben élő ember”. Drámaian változik az államhatalmak lényegét adó emberi tényező. Harari szerint „az internet egy szabad, törvényen kívüli zóna, ami pusztítja az állami szuverenitást, semmibe veszi a határokat, betör a magánszférába, és talán a legszörnyűbb globális biztonsági kockázatot jelenti”. Életünk egyre inkább ebben a virtuális térben zajlik és egyre kevésbé a fizikai valóságban. Ha hatalomnak azt tekintjük, aki (ami) valódi befolyást tud gyakorolni az emberek döntéseire, gondolkodására, akkor a valódi hatalmat is okosabb ma már a virtuális térben keresni. Az új hatalmi tényező az internetes alkalmazások mögött van.
Mindig is voltak az államokon kívüli hatalmi tényezők. Ez igaz, és az embereket komoly befolyás alá vonták. A média mint hatalmi ág a XX. század sztárja, az ezredfordulóra vesztett a fényéből, helyét rohamléptekben az internet új médiája veszi át. A gyenge kormányokat „foglyul ejtő” szervezett bűnözés mint probléma történelmi léptékkel mérve nem számottevő. A második világháború óta létrejött államközi megállapodásokon alapuló államfeletti intézmények, mint a Világbank, az IMF, az EU Bizottsága, a politika természete szerint működnek: több és több hatalmat akarnak. Végül pedig a globális pénzvilág, amely a profitért, e végből az emberek befolyásolásáért küzd. Valójában az államkormányok, az állam feletti intézmények és a globális pénzvilág is ugyanazt a polgárt akarja befolyása alá vonni, a hatalmi küzdelem egyre élesedik, de az államok többsége állja a versenyt.
A nemzetállamokra történelmi léptékű veszélyt jelentő új hatalmi tényezők a netfüggő embert irányító és manipuláló rendszerek, azaz az internet információs univerzuma. Pontosabban az annak algoritmusait, adatfeldolgozási módszereit és alkalmazásait birtokló rendszergazdák. Talán az USA-beli Szilícium-völgy tech-vállalatbirodalmai (Microsoft, Google, Facebook, Amazon, Apple stb.) látszanak ma messziről a leginkább, de a tájkép ennél változatosabb, és főként gyorsan változik. Kérdés, miben áll a rendszergazdák hatalma.
Gondoljunk bele, 25 éve még nemigen volt internet. Ma a világ népességének több mint fele a világhálón éli az életét, ott hozza döntéseit, szervezi a munkáját és a magánkapcsolatait. Az elmúlt tíz évben tízszeresére nőtt a nethasználók száma. A világ fiataljainak (15–24 év) 70 százaléka, a fejlett országok fiataljainak 95 százaléka nethasználó, így csak idő kérdése, hogy a világon mindenkit behálózzon a világháló. Pszichológusok, pedagógusok, antropológusok kongatják a vészharangot: fiataljainkban visszafordíthatatlan pszichés függőség alakul ki a világháló szolgáltatásaitól.
A Guardian brit napilap 2018. január 1-jei számában John Harris írt cikket A Szilicium-völgy megeszi a lelketeket (Silicon Valley is eating your soul) címmel. A cikkben idézi Sean Parker volt Facebook-elnököt, aki szerint a netes közösségi média „a társadalmi (emberi) kapcsolatokat alapvetően alakítja át, és csak Isten tudja, mit művel gyermekeink agyával”. Chamath Palihapitiya volt Facebook-vezető szerint pedig az internetes alkalmazások úgy adagolják a dopamindózisokat, hogy az ember átalakulása a mai társadalmak lerombolásáig fog vezetni.
Az internetes alkalmazások mindent tudnak és mindent elemeznek a világhálóban élő emberről. A vásárlástól a politikai választásig az egyéni döntés hatalma lassan-lassan átcsoportosul az internetes hálózatokat működtető szolgáltatókhoz. Az egyén az emberek feletti hatalom beláthatatlanul táguló dimenziókban így kerül az internetet és a közösségi hálókat működtető rendszergazdák birtokába. A sötét vízió szerint ezek az államoknál és kormányoknál hatékonyabb hatalmi struktúrák vannak. Lehet, hogy az állam és a kormányzás hat évezredes hatalmi rendje is megtörik, és beolvad a történelem új kiberhatalmi rendjébe.
Kérdés, felismerték-e a nemzetállami kormányok az új hatalmi konkurenciát. Úgy tűnik, igen! A világhálón napjainkban végigsöprő úgynevezett kriptovaluták hálózata (bitcoin, blokkláncok) ellen minden nagyhatalom elnöke harcot hirdetett. Egyre keményebb a szabályozási és szankciós fellépés az Egyesült Államoktól az Európai Unióig a techmogulok ellen, Kína pedig nyíltan korlátozza a világháló működését. A hatalmi harc tehát folyik. Létkérdés egy-egy állam számára, hogy készül-e hatékony kormányzati politika a rendszergazdák, azaz a kiberhatalmak kezelésére.
A kiberbiztonság kérdésénél sokkal többről van szó. A tét az, hogy az állam a fizikai valóságból át tud-e lépni a digitális (virtuális) térbe. A digitális állam a funkcióit át tudja vinni a virtuális térbe, azaz ott is védeni, szolgálni tudja a polgárokat, hatni tud rájuk. Állja a versenyt a techóriások szolgáltatásaival és algoritmusaival szemben. Az internet alig múlt 25 éves. A kiberhatalmi harc, és így az államok jövője is évtizedeken belül eldőlhet. Harari szerint már eldőlt: „A kormányzati teknősbéka nem képes lépést tartani a technika nyulával.”
George Orwell az 1940-es években írt 1984 című regénye az emberek gondolatait is uraló Nagy Testvér hatalmát még birodalmi államforma keretei között képzelte el. Az internetes alkalmazásoknak azonban már nem lesz szükségük sem államokra, sem kormányokra.
Fotó: linkedin.com, Szilágyi Dénes