Akadémiai hét a Lomonoszov Egyetem és az NKE együttműködésében

Közös akadémiai hetet tart a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kara és a világhírű Lomonoszov Egyetem. A két intézmény közötti együttműködés- amely többek között diák- és oktatócserére is ad lehetőséget-  2016-ban indult el.

Az első napon a szakemberek a magyar, az orosz és az európai közigazgatásról tartottak előadást. Kis Norbert  az erős államvezetés és a gyenge bürokrácia kérdését járta körbe előadásában,  összefoglalva az elmúlt nyolc év hazai tapasztalatait.  Az ÁKK dékánja a neo-weberi közigazgatási modellt, annak elemeit és lehetőségeit mutatta be meg. Mint mondta, az erős állam mint koncepció több évnyi sikertelenség eredményeként született köszönhetően a 2008-ban kirobbant gazdasági válságnak, valamint a liberális értékek összeomlásának és a biztonságérzet növekvő hiányának.  Az emberekben erősödik a félelem a terrorizmus, a migráció és a politikai konfliktusok magas száma miatt. Hogyan reagálnak erre a lakosok? Kis Norbert szerint egy áthatóbb és stabilabb politikai vezetést szeretnének. Az erős államvezetés  szintén erős közigazgatást preferál, bár szerinte nem feltétlenül jár ez a kettő kéz a kézben. Megfigyelhető, hogy a különböző modellek hogyan tekintenek a közigazgatásra, úgy, mint a probléma forrására, vagy a megoldás részére? A weberi modell az utóbbi nézetet vallja, ezzel szemben Magyarországon az elmúlt nyolc év tapasztalatai az ellenkezőjét bizonyítják. Szükség van több szakértőre, polgárbarát, eredményorientált jellegre, a civil szférával való kapcsolat megerősítésére, valamint professzionálisabb szakmai továbbképzésre, politikai hatékonyságra és kreativitásra. Napjainkban egyre jobban tapasztalható egyfajta bizalmatlanság az állampolgárok részéről, emellett a kommunikáció fajtái is folyamatosan változnak. Eddig a közigazgatás volt a csatorna a lakosok és a politika között, de az internethasználat közvetlenebb kommunikációt eredményez. Konklúzióként Kis Norbert elmondta, hogy a 20. századi közigazgatási modell eltűnőben van, s egy anti-weberi posztbürokratikus változat kerül majd előtérbe. Magyarországnak szüksége van új stratégiára és tervekre. Az előadást Niels Bohr találó idézetével zárta: “Jósolni nehéz, különösen, ha a jövőről van szó.”

Evgenya Andryushina, a Lomonoszov Egyetem professzora a stratégiai tervezést mutatta be a modern orosz közigazgatásban. E tekintetben három szakaszt különböztetett meg. Az első a Szovjetunió időszaka, amikor az öt éves tervek voltak meghatározóak. Sok esetben ezek a célok mitikusnak és elérhetetlennek bizonyultak. A második szakaszt 1990-2000 közé tette. Ekkor a fizetésképtelenség és a közigazgatás alacsony szintje akadályozta a tervek sikerességét. A harmadik periódus Putyin elnökségének kezdetétől napjainkig tart. Megindultak a pontos tervezések minden érában. Öt aktor vesz részt a stratégiai tervezésben: a nemzetközi szereplőket (nemzetközi szervezetek, államok, valamint a multi- és transznacionális vállalatok); az üzleti szféra; a szakértők; a civil társadalom (politikai pártok, tömegmédia, az NGO-k és az állampolgárok); az utolsó aktor pedig a politikai rezsim és a vezető. Evgenya Andryushina saját tapasztalatként szóvá tette, hogy a semleges szakértők véleményét nem feltétlenül veszik figyelembe. Hosszan kifejtette a Jelcin és a Putyin elnökség jellemzőit a stratégiai tervezés tükrében. Előadását a nemzeti projektek és a közigazgatást érintő problémák bemutatásával zárta.

A Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar dékánja Koller Boglárka a Visegrádi Együttműködést ismertette az Európai Unión belül. Először fogalmi meghatározással kezdte: “Mi pontosan a V4? Egy fontos szereplője az EU-nak.” E kooperációs forma gyökere a 14. századra tehető. A rendszerváltozás után közös cél az európai integrációhoz való minél gyorsabb csalatkozás volt. Magyar nézőpont szerint Antall József ötlete alapján 1991-ben született újra a visegrádi együttműködés Lengyelország, Magyarország, s az akkori Csehszlovákia között. 2010-ben erősödött meg az összefogás, a 2015-ös migrációs krízis óta pedig - magyarázta Koller Boglárka - számos területen közös álláspontot képviselnek. A dékán kitért a többsebességes Európa lehetőségeire és az “A la carte Európa” koncepcióra is. A konferencia további témái között szerepeltek Oroszország etnikai kapcsolatai a múltban és a jelenben, alapvető gazdasági és szociális jogok Magyarországon, emberi erőforrás menedzsment az orosz és a magyar közszolgálatban, valamint a Perzsa-öböl helyzete.

A második nap tudományos workshoppal folytatódott többek között a Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola nemzetközi hallgatóinak részvételével. A Moszkvai Állami Egyetem oktatói részletesen bemutatták az egyetem működését, a kollégák munkáit, a jelenleg futó projekteket, a kutatási területeket és az oktatási rendszer felépülését. Alexander Yu. Polunov kihangsúlyozta, hogy évente 4000 külföldi diák érkezik Oroszország legnagyobb és egyben legrégebbi egyetemére. A doktorandusz hallgatóknak lehetőségük nyílt betekintést nyújtani a résztvevőknek az általuk kutatott témákat.

Érdekes előadást hallhattak a résztvevők a közösségi média szerepéről a közszolgálat kontextusában, az oktatási rendszerek és a közigazgatási modellek nemzetközi összehasonlításáról, az Eurázsiai Gazdasági Unió integrációjáról, a kínai-amerikai kereskedelmi egyensúlyhiányról, az etiópiai föderáció válságáról és migrációs profilok hálózatirányításáról Palesztinában.

A konferenciáról és az elhangzott témákról bővebben a Bonum Publicum egyetemi lap novemberi számában olvashatnak.

 

Szöveg: Juhász Katalin

Fotó: Szilágyi Dénes