A Nemzeti Közszolgálati Egyetem adott otthont 2018. november 15-én a Valóság kihívása: Politikaelméleti Éves Konferencia 2018 című rendezvény első napjának. A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézete és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar Molnár Tamás Kutatóintézete közös szervezésében megvalósult kétnapos eseményen összesen harminc előadás hangzott el hét tematikus szekcióba szervezve.
A konferencia első napja az eszmetörténet és a magyar politikai gondolkodás egyes témáiról szóló előadásokkal kezdődött; a közönség az európai államrezon-felfogás kialakulásáról, a 19. század eleji magyar nemesi bandériumokról vagy akár a 19. század végi magyar sci-fi irodalom szocialista karakteréről is hallgathatott előadásokat. A programban mindezek mellett egyaránt szerepeltek a kortárs politikaelmélet és politikai filozófia kurrens, hazánkban is sikeresen kutatott témái.. Így szó esett a politikai realizmus tradíciójáról, a cselekvés és az erkölcs viszonyáról, a politikusi szerep kontextusfüggő lehetőségeiről, vagy a konfliktus és a demokrácia viszonyának nehézségeiről. Önálló szekció keretében nyerhettünk betekintést a kortárs politikaelméleten belül népszerű feminizmus néhány problémájába és vitájába; kezdve egy normatív elméletalkotási kísérlettől a kortárs feminizmus és baloldal aktuális topikjainak kritikáján át például egy, a szélsőjobbot inspiráló testépítő-elméletalkotó nézetvilágáig. A napot szintén egy kortárs politikaelméleti blokk zárta, amely a politika nagyhatású fogalmának újabb továbbfejlesztéseivel, az autokrácia fogalmi elemzésével, illetve a hétköznapi polgárok tudásának és a demokráciának a viszonyával foglalkozott – ez utóbbi két előadásnak is a középpontjában állt.
A második nap a politikaelmélet és tudás problémakörére fókuszálva indult, így szólt a politikaelméletek osztályozásának lehetőségéről, a propaganda és politikaelmélet lehetséges összefüggéseiről vagy a hazugsággal szemben felfogott politikai igazságigény érvényességéről. A következő szekcióban a 20. század második felének baloldali hagyományáról esett szó különböző szempontokból: 1968 hagyatékáról, a mozgalomkutatás és a társadalmi mozgalmak eszmetörténeti vonatkozásairól, a baloldali populizmus lehetőségét firtató magyar vitákról, illetve a liberális politikai gondolkodás baloldali republikánus kritikájáról. Az utolsó blokk fókuszában a konzervatív politikai gondolkodás állt; egy előadás a 19. század végi magyar konzervatív eszmék és a demokrácia összeegyeztethetőségének kérdését, míg egy másik egy 20. századi katolikus konzervatív politikai filozófus realista karakterű utópizmus-kritikáját vette górcső alá. A szekció végül egy kellemes hangulatú beszélgetéssé alakult eszmetörténetről és konzervativizmusról.
Az előadók lényegében átfogták az aktív kutatói generációk egészét; a professzorok mellett kiemelkedően sok fiatal is előadást tartott. Az esemény jelentőségét nemcsak annak generációs, hanem szakmai értelemben vett átfogó jellege is adta; a politikai gondolkodás számos területén dolgozó kutató képviseltette magát.
A konferenciát végül kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyen a résztvevők egyhangúlag támogatták egy, a politikai gondolkodás-kutatással foglalkozó társaság közeljövőbeni létrehozását.
Szöveg: Horváth Szilvia