Acta Humana különszám a közigazgatási bíráskodásról

Napjaink egyik legaktuálisabb jogi témája, a 2020 januárjában induló közigazgatási bíróságok szervezete, valamint a velük kapcsolatos hazai és nemzetközi viták is terítékre kerültek az Acta Humana – Emberi Jogi Közlemények periodika kötetbemutatóján, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartottak.

Péterfalvi Attila főszerkesztő szerint a közigazgatás joghatást kiváltó cselekvései feletti bíráskodás történeti alkotmányunk vívmányai közé tartozik és az Európai Unió tagállamainak többségében elkülönül a bíráskodás többi szervezetétől. A főszerkesztő arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar rendszer kidolgozásánál nemzetközi szervezetek, köztük a Velencei Bizottság ajánlásait is figyelembe vették. „A közigazgatási bíráskodás sajátos bírói magatartást igényel, amely megvédi az állampolgárt az erőfölényben lévő hatósággal szemben” – fogalmazott Péterfalvi Attila.

Trócsányi László igazságügyi miniszter a közigazgatási bíráskodás kialakítását alapvetően szakmai kérdésként kezeli, amely sok munkát és megannyi politikai vitát hozott. A miniszter a Velencei Bizottság ajánlásait emelte ki, amelyet beépítettek a vonatkozó törvényekbe. Trócsányi László meglátása szerint a Velencei Bizottság végeredményben egy tényszerű, politika- és előítéletmentes dokumentumot adott ki és ajánlásaival legitimnek ismerte el, hogy Magyarország közigazgatási bíráskodást szeretne. Emellett a Velencei Bizottság elismerte a miniszteri igazgatás jogosultságát is. Trócsányi László megfogalmazása szerint az igazságügyi miniszteri igazgatás a bíróságok szövetségese és képviselője a kormánynál. A bírók kinevezésével kapcsolatos bizottsági kifogások ügyét éppen a kötetbemutató idején rendezte a Parlament, amely teljes mértékben beépítette a Bizottság ajánlásait. Ezek szerint a bírói pályázatoknál döntő Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsában tovább emelték az eddig is biztosított bírói többséget. A törvénymódosítással 5-4-ről 7-4-re változik a bíró és nem bíró tagok aránya, úgy, hogy hat tagot a bírák saját soraikból választanak. Ráadásul a közigazgatási bírói posztra pályázó, de végül be nem jutott bírák jogorvoslati lehetőséget kapnak. „Jó úton járunk” – utalt a miniszter arra, hogy a közigazgatási bíráskodásról szóló nemzetközi vitákat megnyugtatóan sikerült rendezni, de még csak a szervezet kialakításának első szakasza zárult le.

A kötetbemutatón Balogh Zsolt a közigazgatási bíróságok normakontroll funkcióját emelte ki. A kúriai bíró szerint a különálló bíróságok kifejezik a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzés kiemelt szerepét, de természetesen az Alkotmánybíróság továbbra is megkerülhetetlen marad a kérdésben. F. Rozsnyai Krisztina, aki törvényelőkészítésért felelős miniszteri biztosként vett részt a munkában, arról beszélt, hogy a polgári perjog törvényalkotása (kodifikációja) adott kezdő lökést a közigazgatási perjog törvénybe foglalásának, míg az önállósodást az európaizálódás kényszerítette ki. Korhecz Tamás alkotmánybíró a szerbiai közigazgatási bíráskodás 9 éve kialakult rendszeréről beszélt: az ottani bíróság elsőfokon és jogerősen is dönt az összes közigazgatási perben. Egy olyan felső bíróságról beszélhetünk, amely beilleszkedik a többi bíróság szervezetébe. Az alkotmánybíró szólt a szerbiai közigazgatási bíráskodási joggyakorlat gyenge pontjairól is, amelynek egyik sarkalatos része az állandó ügyhátralék. Az ottani bíróság ugyanis évente 21 ezer keresetlevelet fogad be és 19 ezret old meg, jelenleg 30 ezer ügy van hátralékban. Érdemi ítélet 2-3 évnél hamarabb nem születik, de van olyan eset, hogy 15 év múlva lesz csak határozat. Mindez Korhecz Tamás szerint felveti a kérdést: „Vajon ez így hatékony jogvédelem-e?”

A magyar közigazgatási bíráskodás még mindig „Útközben” van – erről szól Patyi András kúriai bíró, az NKE korábbi rektorának tanulmánya az Acta Humana különszámában. A kötetbemutatón a professzor arról beszélt: a közigazgatás működése fölötti kontrollban is fontos az emberi tényező, azaz a személyek megfelelő kiválasztása. A közigazgatási bírók ma egyfajta „szeretetből” végzik ezt a bíráskodást, vagyis nincs olyan képzés, ami megmutatná, mit kell tudni egy ilyen bírónak, hogyan kell őt már közigazgatási bíróként tovább fejleszteni és hova tud eljutni 10-15 éven belül. Patyi András tanulmánya ráirányítja a figyelmet: intenzíven kell figyelni arra, hogy a közigazgatási bírák, titkárok, fogalmazók és az ezen a területen más munkakörökben dolgozók, milyen tudást kell, hogy megszerezzenek, vagy karban tartsanak ahhoz, hogy jó szakemberekké váljanak. Patyi András szerint, ha erre választ ad a magyar jogrendszer, akkor ez a változás valószínűleg igen komoly fejődési pályára állítja majd az új szervezetet.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes