150 éves az 1869. évi IV. törvénycikk

A bírói hatalom gyakorlásáról szól az 1869. évi IV. törvénycikk, amely a korszak egyik meghatározó és sok tekintetben máig ható jogszabálya. Megalkotásának 150. évfordulóján a törvény születésének körülményeiről, hatásairól, de a bírók anyagi függetlenségének kérdéseiről is szót ejtettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott emlékkonferencián.

Koltay András rektor köszöntőjében arról beszélt, hogy egy ilyen horderejű konferencia az intézménynek is szól és nagy előrelépés az egyetem életében, hogy a témáról itt tanácskoznak napjaink legnagyobb jogtudósai. A rektor szerint a törvénycikk alkotmányjellegű normának is tekinthető és megmutatja, hogy egy jogszabály képes arra, hogy a valóságot és az életet alakítsa. Kis Norbert, az Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja szerint az ünnepelt törvénycikk 150 éve mérföldkő volt a jogalkotásban és elgondolkodtató, hogy a napjainkban születő értékteremtő törvények megmaradnak-e ilyen időtávlatban a kollektív emlékezetben, vagy a tudományban.

A rendezett államélethez hozzátartozik a bírói joggyakorlat szabályozása is. „Az 1869. évi IV. törvénycikk megfelelt a kor kívánalmainak, egy olyan alapszintű törvény, amely nélkül nem létezhetne jogállam. Elvi alapot és ma is követendő példát ad” - fogalmazott Máthé Gábor, az ÁKK professor emeritusa, a konferencia levezető elnöke. Varga Zs. András alkotmánybíró szerint az ünnepelt törvény rávilágít arra, hogy bár a bíró egy törvény fölött nem ítélkezhetett akkoriban, de a rendelet fölött valamilyen módon igen, ez pedig jelzi, hogy már abban a korszakban is létezett a normakontroll intézménye, igaz kartális (írott formában lévő) alkotmány hiányában.

A konferencián egy igen érdekes egyéni életút is terítékre került, méghozzá ifj. Mailáth Györgyé, aki országbíróból lett az első kúriai elnök. „De vajon, miért éppen ő?” – tette fel a kérdést Peres Zsuzsanna, az ÁKK egyetemi docense. Ifj. Mailáth Györgyöt az 1860-ban beállt fordulattal az uralkodó Magyarország tárnokává nevezte ki és 2100 forinttal a Magyar Tudományos Akadémia alapítója lett, 1865-ben pedig magyar udvari főkancellár. Az alkotmányosság visszaállításával országbíró lett, majd mint a magyar királyi kúria elnöke egész tevékenységét az igazságszolgáltatás ügyének szentelte. Részt vett az 1869. évi IV. törvénycikk megalkotásában és a törvény elfogadása mellett érvelt. Tehetségét elismerték, bár emberként nem túlságosan szerették. Peres Zsuzsanna szerint egy olyan korszakban élt, amikor sokat cserélődött a politikai rendszer, de mindig megtalálta a helyét, megmaradt az arany középúton és emiatt lehetett az első kúriai elnök.

Az 1869. évi IV. törvénycikk hatott a magyar börtönügy profiljára is. Ez a törvény ugyanis a polgári börtönügy kiinduló pontja, amely kimondta: „Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik. Sem a közigazgatási, sem a bírói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak”. Mezey Barna, az ELTE-ÁJK professzora szerint a probléma megoldatlanságát jelzi a tömlöc, börtön, fog - és fegyház fogalmaink zűrzavaros használata, az évi 4700-5000 fogvatartott, illetve az a 8 fegyintézet, amelyet többnyire alkalmatlan helyeken, régi zárdákban, várakban alakítottak ki. A törvény és az utána alkotott jogszabályok azonban rendezték a kérdéskört. Az 1869. évi IV. törvénycikk szintén rendezte a bírók anyag függetlenségének kérdéseit is. Bódiné Beliznai Kinga, az ELTE-ÁJK egyetemi docense rávilágított: azokban az időkben egyfajta evidencia volt a társadalmilag is elfogadott korrupció, hiszen a bírók sok esetben nem pénzt, de enni- és innivalót mindenképpen kaptak és elfogadtak ajándékokat is. Az idén 150 éves törvény azonban elhozta a bírói fizetésrendezés korát: kimondta, hogy a bírók fizetést kapnak, és ingyen tartoznak igazságot szolgáltatni.

A konferencián szót ejtettek még a közigazgatási bíróság megszüntetéséről, a kiegyezést követő egységes törvénykezési rendszer kialakításáról, valamint az 1869. évi IV. törvénycikk hatásáról a jelenkori bíróságok alkalmazottaira.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes