Míg az átlagembernek a csokoládé és a hegycsúcsok jutnak először eszébe Svájcról, az alkotmányjogban jártasok tudják azt is, hogy sehol a világon nem döntenek annyi kérdésben népszavazással, mint az alpesi országban. Erről is beszélt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott május 8-i előadásában Thomas Milic, a zürichi egyetem oktatója, aki bemutatta a népszavazásokra vonatkozó svájci szabályokat és gyakorlatot.
A svájci népszavazások sokszor meglepő eredménnyel zárulnak: az ottani polgárok például elutasították a mindenkinek járó hathetes szabadságra, vagy a feltétel nélküli, kb. 4000 frankos alapjövedelemre vonatkozó javaslatot, ugyanakkor a minaretépítési és a tömeges bevándorlásra vonatkozó tilalomra irányuló kezdeményezést támogatták. A Német Nyelvi Kör rendezvényén elhangzott, hogy az országos mellett tartományi szinten is fontos a nép szava: kisebb kantonokban nem is népszavazásokat tartanak, hanem évente egyszer népgyűléseket, ahol minden lakosnak beszéd- és szavazati joga van a kantoni törvények elfogadásakor.
Thomas Milic beszélt arról, hogy Svájcban minden alkotmánymódosítás népszavazáshoz kötött, emellett bármely, a parlament által elfogadott törvényről, annak hatálybalépése előtt, 50 ezer aláírás összegyűjtése esetén népszavazást kell tartani. A polgárok bármely kérdésben népszavazást kezdeményezhetnek, azonban ez az alkotmány módosítását eredményezi. Sok alkotmánytól eltérő előírást tartalmaz ezért ma a svájci alkotmány, például a minaretépítési tilalmat. Az országban 1848 óta közel 700 népszavazást tartottak, ennek mintegy felét a polgárok kezdeményezték. A kérdés mellett a népszavazás tárgya egy kidolgozott normaszöveg (alkotmánymódosítás vagy törvényjavaslat), amely elfogadás esetén minden további parlamenti aktus nélkül hatályba lép. A részvételi arány azonban általában nem túl magas Svájcban sem: az évi négy népszavazáson (ahol az addig összegyűlt kérdéseket teszik fel), rendre 40-50 % között van a részvételi arány.
Szöveg: Szabó Zsolt
Fotó: Szilágyi Dénes