Bemutatkozás

LŐRINCZ LAJOS KÖZIGAZGATÁSI JOGI INTÉZET

 

A Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Intézet feladata a közigazgatási jogtudomány és a közigazgatás-tudomány körébe eső jogelméleti, szabályozási és jogalkalmazási témák oktatása és kutatása. Az Intézet műveli a jogállam közigazgatási jogának megértéséhez szükséges alkotmányos ismereteket, a közigazgatási jog általános részét, anyagi, alaki és eljárási jogát, elemzi az alkotmánybírósági és felsőbírósági gyakorlat és az európai közigazgatási jogfejlődés folyamatait. Az Intézet végzi a szakigazgatások hatósági, jogi és működési aspektusainak komplex oktatását és kutatását. Az Intézet kiemelt feladata a Kar jogelődjének alapító tanára és egykori főigazgatója, Lőrincz Lajos akadémikus szellemi, tudományos hagyatékának ápolása, művelése.

Az Intézet az Államigazgatási Főiskola egykori Államigazgatási Tanszékének továbbfejlesztéséből jött létre és munkatársai között az elmúlt negyven évben akadémiai taggal – az Intézet névadójaként a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjaként is ismert, Lőrincz Lajos professzor úr személyében –, több állami és egyetemi vezetőivel találkozhatunk.

Az Intézet kiemelkedő feladata Lőrincz Lajos iskolateremtő akadémikus, a közigazgatási jog és a közigazgatás-tudomány hazai legjelentősebb képviselője szellemi hagyatékának ápolása. Dr. Koi Gyula „Emléktábla-állítás, teremavatás, és emlékkonferencia Lőrincz Lajos akadémikus tiszteletére és emlékére. (A Lőrincz Lajos Emlékév eseményei)” című munkájában az alábbiakat emeli ki Akadémikus úrról szóló írásában:

„Lőrincz Lajos 1935. augusztus 25-én született Debrecenben, és 2010. december 26-án, Budapesten hunyt el. 1959-ben a Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett állam- és jogtudományi doktori oklevelet, Kovács István későbbi államjogász akadémikushoz írt összehasonlító irányultságú helyi önkormányzati témájú szakdolgozattal.[1] 1959-ben Kovács István az MTA Jogtudományi Intézetébe hívta tudományos segédmunkatársnak. (Már 1957-ben is részt vett az MTA-hoz kötődő kutatásokban professzora révén). 1963-ban a Közös Piac által alapított torinói École Universitaire des Études Européennes-en folytat posztgraduális tanulmányokat, ahol meglévő angol, francia, és orosz nyelvtudás mellé olaszul is megtanult. 1971-ben ENSZ Ösztöndíjjal négy hónapot az USA legkiválóbb egyetemein tölt (Harvard University, Stanford University), valamint egy hónap időtartamban az Egyesült Királyság (Oxford University, Cambridge University) fontos felsőoktatási intézményeit is felkeresi. Később több francia, belga, és német, valamint szovjetunióbeli kutatóutat is tett. A hetvenes évektől a francia CNRS Összehasonlító Jogi Intézetében is visszatérően kutat, az intézet igazgatótanácsi tagságát is elnyeri.

1968-ban szerzett kandidátusi (CSc) fokozatot tudományigazgatási témájú értekezéssel.[2] 1979-ben védte meg a tudományok doktora (DSc) cím elnyerését eredményező értekezését A közigazgatás határai munkacímmel, mely a közigazgatás és a gazdaság kapcsolatát vizsgálta.[3] 1990-ben az MTA levelező, majd 1998-ban rendes tagjai sorába emelte.[4] 1961 és 2010 között másfélszáz monográfiát, tankönyvet, és tudományos publikációt tett közzé, számosat angol, francia, olasz, orosz, valamint finn nyelven is.

1978-ban kezdte meg oktatási tevékenységét az Államigazgatási Főiskolán. Itt az Államigazgatási Tanszék Tanszékvezetője (1978-2000), az intézmény főigazgató-helyettese  (1978-1989), majd főigazgatója (1989-1990). 1992-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén egyetemi tanár. Eközben az MTA Jogtudományi Intézete Közigazgatási Osztályának vezetője, majd kutatóprofesszor haláláig. Tagja az MTA Felügyelő Bizottságának. 1989 és 1995 között az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának titkára. 1996-tól a jogutód szerv, az MTA Doktori Tanács társelnöke, 2000 és 2004 között egyszemélyi elnöke. Az MTA IX. (Gazdaság- és Jogtudományok) Osztálya osztályelnök-helyettese 1999 és 2002 között. A brüsszeli Nemzetközi Közigazgatás-tudományi Intézet, a közigazgatás-tudomány egyetlen világszervezetének elnökhelyettese (1986-1992).[5] Volt a Magyar Közigazgatási Intézet főigazgatója (1997-1998), továbbá a Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának dékánja (2000-2004). 2005-től az Államigazgatási Főiskola jogutódaként működő Budapesti Corvinus Egyetem Államigazgatási Kar adott számára professor emeritus címet. Elnyerte az Akadémiai díj I. fokozatát két alkalommal (1967, 1986); a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét (1995); a Magyary Zoltán díjat (2000); a Szent-Györgyi Albert díjat (2000); a Deák Ferenc díjat (2002). Az Aix-Marseille Egyetem díszdoktora volt (1995).

Lőrincz Lajos professzor munkássága révén a Magyary-iskola egyik legfontosabb vonulatát, a komplex igazgatás-tudományi megközelítését élesztette újra és vitte tovább, hangsúlyozva a politikatudomány, a szociológia, a szervezés- és vezetéstudomány közigazgatásra vonatkozó nézeteit. Ezen kívül erőteljesen foglalkozott a közigazgatás alapintézményeivel,[6] és ezen belül hangsúlyozottan a közigazgatás személyi állományával. Nagyon jelentősek volt a külföldi közigazgatás-tudomány bemutatására,[7] és a külhoni, valamint a magyar közigazgatás-tudósok munkásságának feltárására[8] tett erőfeszítései. Részben ezen alapokon alakult ki –már a tanítványok által- a Közigazgatás-elmélet, valamint a Hazai és nemzetközi közigazgatás-tudomány története MA kötelező tantárgyak szemlélete és mai oktatása. (Utóbbi stúdium már az NKE keretei között született meg). A rendszerváltás küszöbén mesteri látleletét adta a hazai közigazgatás problémáinak.[9] Már csak halála után valósult meg 27 EU tagállam közigazgatását azonos szempontok alapján elemző, komoly előzménnyel rendelkező[10] nagymonográfia,[11] amely a hazai összehasonlító közigazgatás- és összehasonlító közigazgatási jogtudomány (és a Lőrincz Lajos által létrehozott azonos nevű MA kötelező tantárgy) fundamentuma.[12][13]

[1] Lőrincz Lajos: Községi tanácsaink problematikája. K.n., Szeged 1959. 70.

[2] Lőrincz Lajos: A tudományos kutatások állami irányítása. Akadémiai Kiadó, Budapest 1969. 260.

[3] Lőrincz Lajos: A közigazgatás kapcsolata a gazdasággal és a politikával. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1981. 275.

[4] Nyomtatásban is megjelent rendes tagi székfoglaló értekezése: Lőrincz Lajos: Összehasonlítás a közigazgatás kutatásában. MTA, Budapest 2000. 13.

[5] Magyary Zoltán volt hazai részről először ebben a megtisztelő pozícióban. 1945 után a hazai közigazgatás-tudomány jó hírének köszönhetően Lőrincz Lajoson kívül Kovács István, Rácz Attila, Verebélyi Imre és Jenei György professzorok is betölthették ezt a pozíciót.

[6] Lőrincz Lajos: A közigazgatás alapintézményei. Harmadik kiadás.  HVG-Orac, Budapest, 2010. 389. Korábbi kiadásai 2005-ből, illetve 2007-ből; előzményei 1996-ból és 2001-ből valóak. Közigazgatási jogi tantárgyi párja: György István – Lövétei István – Lőrincz Lajos - Szamel Katalin -Temesi István: Közigazgatási jog (szerk.: Lőrincz Lajos). HVG-Orac, Budapest 2007. 265.

[7] Lőrincz Lajos-Nagy Endre-Szamel Lajos: A közigazgatás kutatásának tudományos irányzatai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1976. 471. E kötetben az USA, a Szovjetunió, és Franciaország közigazgatását vizsgálta, illetve ezen országoknak volt vezető szakértője a közigazgatással foglalkozók között hazánkban.

[8] A magyar közigazgatás-tudomány klasszikusai 1874-1947 (szerk. és a bev.-t írta: Lőrincz Lajos; vál.: Lövétei István-Szamel Katalin). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1988. 366. Közigazgatás-tudományi antológia (szerk.: Lőrincz Lajos; vál.: Molnár Miklós-Nagy Tibor Gyula). Ötödik kiadás. HVG-Orac, Budapest 2007. 392. Korábbi (kétkötetes) kiadásai (részben az utolsó kiadástól eltérő szövegtöbbletekkel): 1994, 1996, 2000, 2003.

[9] Lőrincz Lajos: Magyar közigazgatás: dilemmák és perspektíva. Akadémiai Kiadó, Budapest 1988. 108.

[10] Balázs István – Bordás Mária – Hajnal György -Halász Iván – Hoffman István – Imre Miklós – Koi Gyula – Lőrincz Lajos – Mikó Zoltán – Temesi István: Közigazgatás az Európai Unió tagállamaiban. Összehasonlító közigazgatás (szerk.: Lőrincz Lajos; tech. szerk.: Koi Gyula. Unió Kiadó, Budapest 2006. 574. (Az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország közigazgatását mutatta be egy bevezető, valamint öt funkcionális összehasonlító tanulmánnyal együtt.

[11] Balázs István – Bordás Mária-Boros Anita-Gajduschek György-Halász Iván – Imre Miklós – Koi Gyula –Kristó Katalin – Lőrincz Lajos – Lövétei István – Rixer Ádám – Sipos Katalin – Szamel Katalin – Tamás András – Temesi István: Az Európai Unió tagállamainak közigazgatása (szerk.: Szamel Katalin-Balázs István Gajduschek György – Koi Gyula). CompLex Wolters Kluwer, Budapest 2011. 970. Egy bevezető és három funkcionális összehasonlító közigazgatási tanulmány mellett 27 EU tagállam közigazgatását tartalmazta.

[12] Az életrajz forrásaira lásd: A tudós életútja. In: Közjogi tanulmányok Lőrincz Lajos 70. születésnapja tiszteletére (szerk.: Imre Miklós-Lamm Vanda-Máthé Gábor). Typosoft Bt., Budapest 2010. 9-10. Lamm Vanda: Lajos Lőrincz (1935-2010). Acta Juridica Hungarica LII. évf., 3. sz. (2010) 271-272. Koi Gyula: Adminisztratív komparatisztika: tegnap, ma, holnap. Közjogi Szemle III. évf., 3. sz. (2010) 41-45. Ferenczy Endre: Lőrincz Lajosra (1935-2010) emlékezve. Jogi Iránytű II. évf., 1. sz. (2011) 1-2. Lőrincz Lajos akadémikus. In: In Memoriam Lőrincz Lajos. NKE, Budapest 2016. 2.

[13] Ld. bővebben: Koi Gyula: Emléktábla - állítás, teremavatás és emlékkonferencia Lőrincz Lajos akadémikus tiszteletére és emlékére: A Lőrincz emlékév eseményei. In.: JEGYZŐ ÉS KÖZIGAZGATÁS 12:(2) pp. 29-31. (2016).