Tudományos Diákkör

    • Állam- és Jogtörténeti Tudományos Diákkör

Állam- és Jogtörténeti Tudományos Diákkör

Az Állam- és Jogtörténeti TDK az Állam- és Jogtörténeti Intézet tudományos műhelyeként működik.

A jog történetiségének, a jogrend, jogintézmények, jogszabályok keletkezésének, fejlődésének, és társadalmi feltételeinek vizsgálata mind segítségül szolgál az éppen hatályos jog megértésénél és a jogalkalmazásnál. Ezért is tartjuk fontosnak a jog elemzését térben és időben egyaránt.

Célunk minél jobban megismerni a különböző korok jogintézményeit, hiszen ezek mind hatást gyakoroltak az adott társadalomra, a bírói gyakorlatra, a közigazgatásra, politikára és az erkölcsre egyaránt. Figyelemmel kísérjük az állam működését, a közigazgatás felépítését a különböző történelmi időszakokban, azok politikai, gazdasági, társadalmi mozgatórugóit vizsgálva.

Továbbá szeretnénk a hallgatóknak olyan jogintézményeket is bemutatni, amelyeknek ugyan nincs közvetlen folytatása a mai jogéletben (például: boszorkányperek, istenítéletek, tortúra, jobbágyság, privilégiumok stb.), de a históriai múlt szerves részéhez tartoznak.

A diákkör továbbá ösztönzi a tagok tudományos életben való részvételét, segítséget nyújt abban, hogy értékes kutatómunkák születhessenek.

Szeretettel várjuk a kedves hallgatókat tagjaink közé!

TDK vezető oktató: Dr. Horváth Attila

TDK-titkár: Józsa Eszter

Elérhetőségek:
E-mail: nke.ajttdk@gmail.com
Facebook: 
https://www.facebook.com/AJTTDK/

 

Emlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire

Az ’56-os forradalom és szabadságharc hőseiről emlékeztünk meg az Államtudományi és Közigazgatási Karon. Józsa Eszter, az Állam és Jogtörténeti Tudományos Diákkör titkára tartott előadást a magyar fiatalok önfeláldozásáról, hazafiasságáról és a szabadságba vetett hitükről.

„1956-ban hazánkban megmozdult a föld. „egy nép azt mondta: „Elég volt.” – idézte Márai Sándor író kultikus szavait Józsa Eszter. „A nemzet egyként mondott nemet a diktatúrára, az elnyomásra, egyként emelte föl a fejét a megalázottságból, emelte föl a kezét, hogy lerázza béklyóit.” Diákkörünk titkára szemléltette, hogy miért is volt különleges a mi ’56-os forradalmunk. A megemlékezésen a pesti srácok kerültek a középpontba, hiszen ők velünk egykorú fiatalok, nagyrészt egyetemista fiúk és lányok voltak, akik békés tüntetőkből harcosok, majd hősök lettek.

Október 23-án a szovjet vezetés azt hitte, hogy pusztán a tankok megjelenése feloszlatja majd a tömeget és lecsendesíti a felkelőket, ahogy 1953-ban Berlinben is történt. Ehelyett azonban a pesti srácok megfutamították a szovjet támadást. Hetekig ellenálltak a sokkal gyengébb fegyverzettel és kiképzéssel rendelkező fiatalok. De ez alatt az idő alatt az emberek mégis képesek voltak megszervezni életüket: megválasztották a saját vezetőiket, nemzetőrséget szerveztek a közbiztonság érdekében, megszervezték az élelmiszerellátást és az egészségügyi ellátást egyaránt.

Azonban a történelemből tudhatjuk, hogy a mérhetetlen túlerővel szemben a nemzetközi közösség által magára hagyott Magyarország tehetetlen volt. Az októberi események mellett a megemlékezésen a forradalom utáni megtorlásokat, koncepciós pereket, kivégzéseket, bebörtönzéseket és internálásokat idéztük fel, melyek pontos számadatai máig nem ismertek.

Bár a forradalmat leverték, 56-nak mégis óriási eredményei voltak mind nemzetközi vonatkozásban, mind a belpolitikai változások tekintetében. Többek között az addig lenézett, lesajnált Magyarországot hősként ünnepelték nyugaton. A Szovjetunióról nemzetközi szinten is lehullt a lepel, kiderült a világ számára, hogy nem egy antifasiszta utópia a keleti blokk, hanem a tömegek akaratával tankokkal szembemenő, kőkemény diktatúra. Belpolitikai szempontból is hatalmas változásokat hozott a forradalom, a társadalom kikényszerítette a kommunista vezetőktől, hogy reformpártivá váljanak. Így lett az ország a Kádár-rendszerben a „legvidámabb barakk”. A magyarság szabadságszeretete elővetítette a rendszerváltozást, a magyar határon nyílt meg először a vasfüggöny, kezdődött meg a civil szerveződés egy demokratikusabb rendszer irányába.

Fontos, hogy 56 fiataljai ne csak történelmi emlékek legyenek számunkra, kikről évente megemlékezünk, hanem használjuk fel a saját életünkben is mindazon értékeket, melyeket képviseltek, magukban hordoztak – hangzott el a megemlékezésen.

Az előadás anyaga elérhető ITT.

    • Okt23_3

12. Gellért konferencia - Az 1956-os forradalom következményei

Idén ünnepeljük az 1956-os Forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját. Ennek szellemében került sor október 11-én a 12. Gellért konferencia megrendezésre. A konferencia témája az 1956-os forradalom utóhatásai és következményei voltak. Az előadók – akik elismert tudományos kutatói e témának - a forradalom és szabadságharc hazai és külföldi következményeit, közvetlen és távlati hatását vizsgálták politikai, társadalmi és gazdasági szempontból.

A program a Kommunizmus Bűnei Alapítvány elnökének, Eötvös Péternek és a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi képviseletvezetőjének, Frank Spenglernek a köszöntőjével kezdődött.

Dr. Spannenberger Norbert, a lipcsei egyetem docense beszámolt kutatásáról, melyben azt vizsgálta, hogyan írt az ’56-os forradalomról a korabeli német sajtó. Három német újságról beszélt. Ezek a Neues Deutschland; Der Spiegel; Die Zeit. Érdekesség, hogy a Die Zeit egyik cikkében a következőket közölte az októberi események kapcsán: „Moszkva gyarmati uralma összeomlott.”

A kádári megtorlás rendszerét Dr. Zinner Tibor jogtörténész mutatta be. Kiemelte, hogy nem csak az áldozatokat tartja fontosnak nevesíteni, hanem az elkövetőket is, hogy ne bújhassanak meg az általánosítások mögött. Előadásában a forradalmat követő politikai bíráskodásról, illetve koncepciós perekről osztotta meg kutatásai eredményét. Míg a büntetőeljárás egyszerűsítéséről szóló törvényerejű rendelet csak felhívhatta az emberek figyelmét a megtorlás kezdetére, ezt követően sorra születtek meg azok a további törvényerejű rendeletek, melyekkel több száz embert ítéltek halálra. A gyorsított büntetőeljárás bevezetésekor eltörölték a súlyosbítási tilalmat, így például ha a vádlott az elsőfokú ítéletben 6 hónap börtönbüntetést kapott, másodfokon akár halálbüntetés is várhatta. 1956 decembere és 1957 novembere között 75 embert küldtek a rendszert kiszolgáló bírók halálba. Volt, aki fegyverrejtegetésért kapott halálbüntetést. Zinner Tibor továbbá felhívta a figyelmünk, hogy az akkori, hatályos jog alapján már a 16. életév betöltésével halálra ítélhető és kivégezhető volt a vádlott.

Tudományos Diákkörünk vezető oktatója, Dr. Horváth Attila jogtörténész „A forradalom kihatása a Kádár rendszer eszmeiségére” címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy Kádár nem volt reformpárti politikus, ahogy sokak emlegetik. Kádár János csak azért volt több reform mellett is, mert tudta, csak így élik meg a másnapot, csak így maradhat fenn a rendszer. Ahogy Kádár is megfogalmazta: „Aki nincs ellenünk az velünk van.” Az előadásból megtudhattuk, hogy lehetett a használt autó drágább, mint az új, és hogyan növekedett az életszínvonal, hogy lett az embereknek rádiója, televíziója; tehát hogyan követte a politikai konszolidációt egy gazdasági konszolidáció. Történelmi tanulmányainkból ismerhetjük, hogy az 1970-es ’80-as évekre adósságcsapdába, eladósodási spirálba került az ország. Az viszont kevesen tudják, hogy az 1980-as években volt olyan időszak, amikor a Magyar Nemzeti Bankban egyetlen forint sem volt. Bár valóban a legvidámabb barakknak hívtak minket, ennek megvolt az óriási ára: az embereknek úgy kellett élniük, hogy nem tudták mit hoz a holnap. Elnyomottak, elhallgattatottak voltak, így nem véletlen hogy magas volt az alkoholisták, öngyilkosok száma a kádári rendszer idején.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, Dr. Jobbágyi Gábor az 1956. november 4-én kezdődő megtorlásról és annak áldozatairól szólt. A professzor úr több mint 25 éves kutatási eredményei alapján körülbelül 20 000 főre tette az ’56-os forradalom utáni megtorlás halottjainak számát, ami jóval magasabb szám, mint amit a legtöbb történész említ.

Az előadássorozat végeztével minden érdeklődő előtt nyilvánvalóvá válhatott, hogy tartozunk ’56-nak, ’56 mártírjainak és ’56 hőseinek.

Józsa Eszter

    • gellert konf2 1